Szombat reggel kész voltam a lovaglásra. Jessica még aludt mikor elindultam. Lillyt megvártam az iskola kapujánál és elindultunk a lovardába.
John mosolyogva várt minket. Fehér inget és fekete lovaglónadrágot viselt. A lovaink boksza előtt állt.
- Sziasztok lányok! Van egy jó hírem!- mondta.
- És… mi az a jó hír? – kérdeztem.
- Láttam, hogy milyen jól ugratok, ezért beneveztelek titeket az őszi fesztivál ugró versenyére- mosolygott.
Nem is tudtam megszólalni. Egyszer voltam csak lovasversenyen, akkor is csak ügyességi feladatok voltak. Ez lesz az első igazi versenyem!
- Ez tök jó! De mikor lesz a verseny?- kérdeztem lelkesen.
- 1 hónap múlva. Nem kel félnetek miatta. Sokat gyakorlunk még rá!- magyarázta.
- Szóval ma már neki is álunk?- kérdezte Lilly izgatottan.
- Igen, de nem együtt lesztek. Te veled kezdek Amy! Addig Lilly, Dollyval kimegy terepre. Mikor végeztünk akkor Lilly te jössz velem és Amy te kimész Chrisel terepre- magyarázta.
Meg sem tudtam szólalni megint. Mért pont Chrisel kel mennem nekem? Már megint mázlista vagyok!
-Okkééé- mondtam csüggedten.
- Na kezdjük! Nyergeljetek! – sürgetet minket.
Fel tettem a nyerget Coloradora. A lovam valamit fürkészet az udvaron. Volt egy kis kinéző, amin kidughatta a fejét, az udvarra. A fülét hegyezte és felemelte a fejét magasra. A nyakához simultam, hogy megnézzem, hogy mit, vagy kit figyel.
Az udvaron Chris játszott Stella-val. Nagyon aranyosak voltak együtt. Stella, vidáman ugrálta és nyihogta körbe Chris-et. Egészen belefeledkeztem a nézésükbe. A nyereg lepottyanásakor kaptam észbe. Gyorsan visszatettem és most meghúztam a hevedert is. Kiszaladtam a kantárért is, majd mikor kész voltam, kivezettem az ugrató pályára a lovam.
Az egész lovaglásom szuper volt. Minden akadályt gond nélkül átugrattam. Olyan volt az érzés, mikor a loval együtt szárnyalnék.
John minden egyes ugratásom után megdicsért. Kezdtem nagyon megszeretni az új lovardát.
Ugratás után kicsit pihentem, majd kivezettem a lovam az istálló mellé, ahol már Chris várakozott Stella hátán.
Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre a jelenlétét. Nem néztem rá és nem is szóltam hozzá. Felültem a lóra, majd elindultunk az erdő felé.
Colorado még mindig feszülten ment. Szegényke nem olyan rugalmas az új dolgokhoz. Stella viszont nagyon is elengedte magát, már szinte unta az utat.
- Meddig nem fogsz még hozzám szólni?- kérdezte Chris, mikor egy kicsit léptünk, vágta után.
Most sem válaszoltam neki.
- Hát jó! Van egy ajánlatom! Versenyezzünk! Ha te érsz ennek az ösvénynek a végére- mutatott előre-, akkor békén hagylak egy életre, de ha én nyerek, akkor eljössz velem holnap a városba lógni!- mondta.
- Nem versenyzek!- vágtam rá. Vagyok olyan makacs, hogy soha az életben nem török meg.
- Hát persze, félsz, hogy én nyerek!- mondta gúnyosan.
- Nem félek! És még erőlködnöm sem kéne, hogy legyőzzelek!- húztam fel az orrom.
- Mondani mindent lehet!- mondta.
Ez sértő volt, de csak arra ment ki a játék, hogy beszéljek vele. Sajnos makacs vagyok, de imádok versengeni, ezért hosszas gondolkodás után belementem:
- Oké! Akkor attól a nagy bokortól indulunk! De hol van az ösvénynek vége?- mondtam.
- A tengerparton- mosolygott lágyan.
- Rendben! Akkor egy…kettő…három!- mondtam, majd belerúgtam a ló oldalába és vágtába ugrattam.
Colorado gyors vágtája nem volt elég gyors, mert Stella olyan volt, mint egy kis golyó, amit az ágyúból lőttek ki. Könnyedén elgaloppozott mellettem és csak a ló fara és a porfelhő maradt belőlük vissza.
Pálcával oda csaptam a ló farára, de nem volt elég gyors még most sem. Colorado egyre gyorsabban és erősebben lélegzett. Kezdet fáradni. Én is fáradt voltam már. Izzadságcseppek folytak a homlokomon.
Az erdő árnyékos lombjaiból kitérve, a sós levegő csapta meg az orrom és a gyönyörű homokos tengerpart látványa kápráztatott el. Megállítottam a lovam, mikor megláttam Christ és Stellat. Chris, Stella mellet állt és a nyereget húzta le a lováról. Zihálva szálltam le Coloradoról. A puha homokba estem. Előre csaptam a szárat és azt szorongatva leültem a homokba. Colorado Stellat figyelte megint. Biztos nagyon kedveli. Hisz végül is Colorado csődör.
Chris letette a homokra a nyerget és felpattant a lóra. A kobakját is lecsatolta és ledobta. Majd lehúzta a pólót is. Majd egy mosoly felém nyomott és elindította Stellat lépésbe. A következő másodpercben már a tenger felé vágtatott. Nem tudtam nem bámulni, ahogy a vízben lovagol. A teste igen izmos volt. A haja vizes. És az arcán egy kedves mosoly ült. Nagyon helyes volt. Szinte megbabonázott. Felém fordult és nevetve meg kérdezte:
- Nem jössz csajszi?-
- Nem is tudom…elég volt egy vizes élmény veled!- válaszoltam bunkón.
- Hát pedig ezt bűn ki hagyni!- ügetet ki hozzám.
- Sajnálom! Nincs nálam a fürdőruhám!- kerestem a kifogást.
Szívem szerint egyből be vágódtam volna a tengerbe, mert imádom a vizet és eddig a saját lovammal még nem úszhattam. De nem akartam azt mutatni, hogy jól szórakozok, miközben igen.
Chris megállt egy farönknél és kikötötte a lovát. Oda jött hozzám és kivette a kezemből a lovam szárát is és Coloradot is ki kötötte.
- Nem halnál bele egy kis úszásba!- mondta.
- Most nem akarok úszni. Majd inkább…soha!- vettem le a kobakom.
- Nem ismerem azt a szót, hogy nem!- vigyorgott.
- Észre vettem- forgattam a szemeim.
- Hát jó! Ha te nem mész, majd én viszlek!- mondta.
Mire kimondta már fel is vett az ölébe és a tenger felé kezdet el futni. Hirtelen azt sem tudtam, hogy sikoltsak, vagy Christ szitkozzam. Nem sok időm maradt a gondolkodásra, mert a következő pillanatban Chris a vízbe dobott. Gyorsan feljöttem és ráugortam Chrisre, aki mellettem nevetet.
- Hééé!- kiabálta meglepetten, mielőtt a vízbe esett volna.
Szerencsémre magához szorított, így én is elmerültem a gyönyörű tengerbe. Mikor feljöttünk, nem bírtam tovább. Nagy nevetésbe törtem ki, ahogy Chris is.
Egy jó fél órát még fürödtünk, majd kimentünk megszáradni. Nagyon jól éreztem magam. Chris nagyon vicces srác és a maga fura formáján bírtam is. De nem igazán mutattam ki.
Sok időbe telet, mire szárazon lóra ülhettünk végre. Haza utón nem fárasztottuk a lovakat.
Hagytuk, hogy hosszúzáron lépésben mehessenek. Mi közben beszélgettünk.
- Akkor holnap hányra jöhetek érted?- kérdezte.
- Hát nem tudom…gyere értem 11-re. De elmondom neked, hogy cipőboltokban kell töltened az egész napot, meg ruhaboltokban!- piszkáltam.
- Túl élem. Megéri, ha veled lehetek!- mosolyodott el.
Kis híján elolvadtam. Fiú, még nem mondott nekem ilyei. Mikor vissza értünk leápoltam a lovamat és elindultunk Lillyvel a kollégium felé. Kicsit gyanús volt neki, hogy olyan vidám vagyok a terep óta, de nem faggatott.
A szobában Jess elmesélte a napját és Justin Bieberől is pár sztorit, majd lefeküdtünk aludni.
