Másnap álmosan szálltunk be a kocsiba Lillyel. Perceken belül, még el sem indultunk, már is elaludtam ismét a barátnőm vállán, ő viszont kitartóan próbált küzdeni az édesen csalogató álomtól.
Gyorsan eltelelt így a vissza út, csupán párszor ébredtem meg, mikor apu valami "vicceset" próbált mondani, vagy mikor anya szidta a forgalmat.
Amint Hensoton közelébe értünk, a szemem felpattant és izgatottan kezdtem a beszédbe. Nagyon vártam, hogy vissza érjünk a suliba és lássam a barátaim és vissza a lovardába a lovakhoz.
Először a kollégiumba mentünk. Már többen kezdtek vissza térni az komor iskola falai közé, nem túl nagy lelkesedéssel.
Engem sem a tanulás meghitt "öröme" lelkesített, hanem, hogy láthatóm végre a barátaim na meg Christ. Egészen megfeledkeztem róla az elmúlt pár napban...
Szinte futva rohantam fel a szobámig, hogy Jess karjaiba vetődhessem és hallgathassam tovább az imádott sztárjáról a fecsegését, ami néha idegesített, de végül is én is sokat beszéltem neki olyanról, amihez ő nem ért.
De mikor kinyílt előttem az ajtó nem Jessbe rohantam bele, hanem egy idegenbe, akit fel is borítottam.
Mindketten meghökkenve néztünk egymásra.
- Bocsáss meg!- segítettem fel.
- Semmi gond!- mondta elpirulva.
Gyönyörű lány volt. Alacsony. Barna hajú, itt-ott lilás melirrel. Óriási nagy barna kíváncsi szemekkel. Fehér bőrrel és gyönyörű mosollyal.
- Ő azt hiszem eltévesztetted a szobát...- mondtam. Hisz végül is ez Jess és az én szobám volt, ha csak nem Jess rokona a lány.
- Nem tévesztettem el. Ide kísért fel a kolégium vezetője, mert megüresedett ebben a szobában egy hely. AZ előző lány iskolát váltott, Jessica, vagy milyen neveztű... - magyarázta zavarban.
- Ó- csúszott ki a számon. Szörnyen csalódott lettem, hisz Jess nem szolt, hogy váltani akar, vagy legalább utólag szólhatott volna, akkor nem hozom zavarba szegény lányt sem.
- Itt vannak a csomagjaid!- vigyorgott apám, ahogy behozta a bőröndjeim.
- Köszönöm!- mondtam, le nem véve a szemem a lányról, aki oda ment Jessi, azaz az ő ágyához és az éjjeli szekrényébe kezdett el kotorászni.
- Én megyek, anyád vár! A lovardában leszünk!- mondta, majd ott hagyott miket.
Ahogy becsukódott az ajtó a lány felpillantott, majd pirultan leszegezte a tekintetét a földre.
- Sajnálom, lehet kicsit gorombának tűnhettem... És Amy vagyok, a szobatársad... És te ki is vagy?- kérdeztem, amint leültem a saját ágyamra, vele szembe.
- Én Melissa vagyok- mosolygott- Te is lovagolsz?
- Aha. Van egy nagyszerű lovam, Colorado. Ide járok ebbe a lovardába... most volt egy hete a versenyem- magyaráztam.
- A te lovad Colorado?- ámult el Melissa.
- Igen, miért? talán ismered?- kérdeztem
- Hát... én is lovagolok és most lovardát is váltottam az iskolával együtt. És hát pár napja vagyok itt és ez idő alatt párszor Will jelenlétével le futoszárazhattam- mosolygott.
- Értem- mosolyogtam.
Sokan szerették a lovamat és minden álmuk volt, hogy az övék legyen. Nem egyszer kaptam nagyobb összegek felajánlását, csakhogy eladjam Coloradot.
Nem sokat beszéltünk ez után. Én átvette a lovas ruhám és már indultam is, hogy Lilly társaságában menjek szeretett lovinkhoz.
Amint a lovas iskolához értünk, egyből a lovainkhoz igyekeztünk, hogy ismét magunkhoz szorítsuk meleg nyakukat és répával kényeztessük őket.
Colorado boldogan köszöntött egy hangos nyerítéssel, mire én oda szaladtam hozzá és megvakargattam a homlokát, amit annyira szeret.
- Mindig csak a ló...- ölelt leghátulról Chris. Ijedtemben majdnem ugrottam egyet a fiú váratlan megjelenésén.
Megfordultam az ölelésében és egy csókkal üdvözöltem őt is.
Egyik oldalamon Lillyvel, másikon Chrisel, indultunk John irodájába, ahol már a szüleim és a lovas oktatom nevetgélve beszélgettek.
Pár perc alatt bent volt az egész csapat... Peter, Will, Bianca, Dolly, Lilly, Chri és Én. Plusz Melissa, az új szobatársam, aki feszengve állt John mellett
- Na gyerekek, a következő, amit tanulni fogunk az elkövetkező másfél hónapban, az az lesz, amit talán legnehezebb meg tanulnotok, mert ehhez lovaitokkal egy különleges kapcsolatot kell kialakítanotok, de ha megtanultátok sokkal könnyebb lesz lovagolnotok és megértenetek lovaitok viselkedését.
- Szabadidomitás?- csillant fel reménykedve Lilly szeme.
- Pontosan! A szülőkkel és az iskolákkal is meg van beszélve a dolog, hogy minden nap lesz lovas edzés... tesi óra és kimenő idő helyettesítése gyanánt.
Az edzés tervről és az elméleti anyagról kaptok egy másolatot, amit holnapra tanulmányozzátok át, mivel elkezdünk holnap tanulni!- magyarázta mosolyogva.
- Ma mit csinálunk?- kérdezte Peter.
- Ma kimentek terepre, majd leápoljátok a felszerelést és elzárjátok, mivel egy ideig nem lesz rá szükség! És...- fordult Melissa fele- segítetek Melissának, mivel ő meg új itt! Zeuszt lovagolja, ezért Peter és Amy segítsetek neki!
Peterrel bólogatni kezdtünk, majd mindenki indult a maga lovához.
felszerszámoztuk, majd kimentünk egy 2 órás terepre. Mire vissza értünk, anyuék már elmentek, így nem volt alkalmam elköszönni tőlük.
Este, mikor mindennel végeztünk, elbúcsúztam Christől. majd vissza indultunk.
A kolesz megtelt ismét zajongó diákokkal, akik közül sokakat láttam ismét viszont.
Melissával kezdtünk össze barátkozni este. Sokat megtudtam róla és nagyon kedveltem. Úgy éreztem egy szép barátságnak nézünk elibé és egy hosszú másfél hónapnak
