Másnap reggel már fél 8-kor felkeltem, ami nekem igen koránnak számított hétvégén. Halkan ki osontam a fürdőszobába és elkezdtem készülődni. Megmostam a hajam a kedvenc samponommal, aminek cseresznye virág illata volt. Majd meg szárítottam anyu hajszárítójával a hajam, amit nekem ajándékozót, mikor eljöttem ide tanulni.
Beálltam a tükör elé és válogatni kezdtem a ruháim közül. Nem igazán értettem, hogy miért készülök erre a találkozásra. Végül is Chris bele lökött az itatóba és tegnap csalással nyert, mert én még soha nem voltam azon az ösvényen, és ha tudtam volna, hogy meddig tart, akkor úgy osztom be a lovam erejét…
Hirtelen mérges lettem Chrisre, de eszembe jutott, hogy milyen aranyos volt velem tegnap, így hát elillant minden haragom. Ez a fiú meghülyít!- gondoltam magamba. Hogy lehet valaki ilyen aranyos és jóképű egyszerre? Lehet, hogy valami génkezelt alany, akit rám uszítottak. Felnevettem. Jessica mozgolódni kezdet. Ő még aludt. Reménykedtem benne, hogy nem zavartam fel. De mikor meghallottam a halk szuszogását megnyugodtam.
Felvettem az egyik farmeromat, amihez az új szürke pulcsim nagyon jól áll. Felhúztam a tornacipőm, és elő kerestem a dzsekim. A zsebébe nyomtam a pénztárcár és rápillantottam az időre. Tíz volt. Elakadt a szavam is. Nem tudtam elképzelni, hogy mit csináljak 11-ig.
Fél órán átnéztem a fehér falat és gondolkoztam mindenféle apróságon, majd eszembe jutott, hogy már rég nem beszéltem a szüleimmel, így hát felhívtam anyut. A telefon kicsenget, majd egy izgatott hang szolt be.
- Szia Kincsem! Jaj de örülök, hogy felhívtál? Hogy vagy? Mi van veled? Suli meg van? Colorado? Milyen a lovaglás? Ugye őszi szünetbe haza jössz?- támadt le a kérdéseivel anyu.
- Köszi anyu, meg vagyok és Colorado is. A suli is jó, sok barátom van és szeretek viszonylag ide járni. És nem tudom, hogy haza tudok-e menni, mert őszi szünetben lesz a fesztivál, amin versenyzünk…- mondtam.
- Igen, igen! John felhívót és elmondta. De a fesztivál szombaton és vasárnap lesz. Az iskola pedig csak csütörtökön fog kezdődni! Lesz három napunk együtt itthon. Elmegyünk vásárolni, meglátogathatod a Preisoni lovas iskolát. Kirándulhatunk, főzhetek neked finomakat! Nagyon hiányzol kicsim! Kérlek, gyere haza!- magyarázta anya.
- Hát…jó. Haza megyek!- mondtam.
- Rendben! Jaj de várom már! Majd elmegyünk megnézni az ugratást! Megyek, elmesélem apádnak is! Légy jó kicsim! Szia!- mondta és letette a telefont.
Felsóhajtottam. Néha igazán nem értem, hogy tudom anyu pörgését elviselni.
Háromnegyed 11-kor elindultam szép lassan ki az iskolai nagykapuja elé, Chris meg fog találni ott. Lesétáltam a harmadik emeletről, ki az udvarra. A térkővel kirakott utón mentem el a nagykapuig. Meglepet, mikor a kapu előtt találtam Chriset egy robogóhoz támaszkodva.
- Szia, hát te? Mióta vársz itt?- kérdeztem.
Mosolyogva pillantott fel. Volt valami abban a mosolyban, valami lenyűgöző… valami szeretni való. Nem mosolyogtam vissza, hátha elbízza magát.
- Hello. Igazság szerint 10 óra óta itt várok- mosolygót.
- Nem 11-re beszéltük meg?- zavarodtam kissé össze.
- De… csak nem tudtam otthon megmaradni, így hát inkább itt vártam-magyarázta.
- Értem- motyogtam. Ha tudná, hogy én is az óta várok rá… ez vicces.
- Na, indulhatunk?- nyújtotta felém az egyik bukósisakot.
- Igen, de ez a robogó elbír mind a kettőnket?- kérdeztem, miközben a bukósisak csatját állítgattam.
- Hé! Ne becsüld le az erejét!- vigyorgót, miközben vette fel a bukósisakot ő is. A zöld kis robogóra felült és beindította. Én felültem mögé-, Kapaszkodj!- mondta és már indultunk is. Gyorsan megfogtam a derekát.
Pár percig azon duzzogtam, hogy szándékosan jött Chris robogóval, hogy hozzá keljen simulnom. De egyhamar beleuntam és egyébként is akartam kérdezni tőle valamit.
- Hova megyünk?- kérdeztem.
- Ahova szeretnéd!- mondta mosolyogva.
- Hát akkor menjünk a plázába!- mondtam gúnyosan, hisz ott rá semmi szórakoztató nem vár a ruha boltokban.
- Ahogy a hölgy óhajtja!- mondta hangsúlyosan. A szememet forgattam, de persze nem tudtam meg állni a mosolygást.
Végig mentünk a fő utcán, ahol ki lukadtunk a városközpontban. Ott egy-két kereszteződésen átmentünk, míg nem a plázához nem értünk. A pláza előtt leparkoltunk. Rendbe szedtem magam és bementünk a plázába.
- Melyik boltba szeretnél be menni?- kérdezte Chris.
- Nem tudom… Mondjuk abba!- mutattam az egyik boltra, aminek New Yorker volt a neve. Rémlett, hogy voltam mostanában ilyen nevű boltban, mikor a sulira vettünk új ruhákat.
Chris szó nélkül követet a boltba. Végig ott állt mellettem, míg a ruhák közül válogattam. Kb. 5-6 ruha boltba mentünk be. Már kezdtem én is unni. Így hát beültünk egy pizzázóba. Kértünk két sonkás pizzát meg két Colát. Míg az készült beszélgettünk.
- Te mióta lovagolsz?- kérdeztem.
- Hát… könnyebbet nem tudnál kérdezni?- nevetet- Igazából, nem tudom… amióta az eszemet tudom. De úgy komolyabban foglalkozni hét éves korom óta- magyarázta.
- Az szép! És Stella előtt hány lovad volt?
- Stella előtt csak egy lovam volt… Démon. Egy fjord herélt. Nagyon kedves és jó társam volt, de meg betegedet és el kellett altatni. Ő után a kaptam meg Stellat. Nagyon örültem mikor karácsonykor nem a fenyőfa alatt, hanem az istállóban volt az ajándékom. Stella megér nekem minden ajándékot- mesélte. Annyira jó volt halhatni, a hogy a lovakról beszélt. Olyan szeretettel, olyan áhítattal mesélt Stellaról.
- És Stellát honnét vették a szüleid?- kérdeztem.
- Spanyol országból hozatták. Ő ízig-vérig spanyol ló. Úgy is néz ki mint egy spanyol lány. Gyönyörű és kecses- nevetett.
- Szóval a spanyol lányokért vagy óda?- érdeklődtem. Persze csak viccből kérdeztem.
- Nem. Én érted vagyok óda- mosolygott.
Úgy elpirultam, mint egy rák. Enyhén szólva ki mondta, hogy tetszem neki. Mit is mondjak neki? Ilyen esetekre nem írnak szakkönyvet?
- Hát köszi, vagy mi…- hebegtem. Szerencsémre meg jött a pizza és nem mondtam semmi hülyeséget, amit később megbánnék.
Jól megebédeltünk, majd sétálgattunk, vásárolgattunk, várost néztünk…
Este be ültünk moziba. Egy vígjáték ment rajta…nem igazán figyeltem, mert végig nevettük az egészet Chrisel.
Olyan fél nyolckor haza vitt. Az iskola kapujánál ki rakott.
- Nagyon jól éreztem magam, ma veled!- mondta.
- Én is. Majd egyszer meg ismételjük…- kuncogtam.
- Minél előbb!- mondta csillogó szemekkel.
- Hát akkor jó éjt!- mondtam kedvesen.
- Jó éjt!- mondta és oda hajolt és egy puszit, nyomot az arcomra. Szerencse, hogy sötét volt és nem látszódott, hogy mennyire elpirultam.
Chris felvette a bukósisakot és elindult. Néztem, míg el nem tűnik az utcasarkon, majd szökdécselve bementem a koleszba. Egész éjjel nem aludtam semmit. Csak Chrisre gondoltam. Talán lesz ebből valami?...
By: Bogiii
