9. fejezet

Másnapra Lilly csúnyán megfázott. Az orvos egy hétre kiírta. Sajnos még lovagolni sem tudót jönni, így életemben egyszer egyedül kellett végig sétálnom Hensonton utcáin. Aznap szomorkás idő volt. Bevolt borulva az ég és esett az eső.

A lovardába belépve, John állt elém.

- Amy, sajnos van egy szörnyű hírem!- mondta.

- Mi az? Valami baj? Coloradonak baja esett?- kezdtem rosszallóan.

- Sajnos igen. Colorado lesántult. Az orvos szerint, nem ajánlatos most vele indulni a versenyen, mert csak fájdalmat okoznánk vele neki- mondta Jonh. Pár pillanatig némán néztem rá. Nem tudtam elhinni amit hallok. Nem indulhatok a versenyen, amire annyit készültem, és amiért annyi hosszú nehéz edzést végig küszködtem. A legrosszabb viszont az, hogy Colorado lesántult. Szegény kicsi lovam! Késztetést éreztem, hogy azonnal magamhoz öleljem selymes pej nyakát.

Szó nélkül ott hagytam Johnt, majd lovam boksza felé igyekeztem. Félve pillantottam be. Colorado a boksz közepén feküdt és szénát rágcsált. Jobb első lába bevolt fáslizva. Oda bújtam hozzá és könnyes szemekkel megöleltem.

-          Jaj pacikám! Ugye jól vagy? Sajnálom…- súgtam a fülébe. Colorado a figyelmesen hallgatott.

-          Amy van még egy lehetőség, hogy indulj! Bár ez először lehet barátságtalan lesz, de gondold végig! Colorado nélkül is indulhatsz a versenyen, más ló nyergében! A fiamnak van egy öreg ugró lova, ha felkészülsz vele és elindulsz, az mind a kettőtöknek csak jó lesz!

-          Nem tudom…- mondtam zavarodottan.

-          Tudod mit! Lovagolj egyet a lovon, és utána dönts! Zeusz a neve. Peter majd bemutat neki és segít a lovaglásban. Régen ő versenyzett rajta, így bármi van, csak kérdezd őt!- mondta, majd kihajolt a folyosóra – Peter, gyere ide!- kiáltotta, majd visszafordult felém.

Perceken belül egy magas világosbarna hajú srác jött be. Vékony arca volt és Sötétbarna szemei. Nagyon hasonlított Johnra. A másik kettő fiú, inkább az anyukra…

-          Tessék?- kérdezte a fiú Coloradot nézve.

-          Zeuszon lovagol egyet Amy, segíts neki mindenben. Ugye meg lesztek nélkülem?- kérdezte John a fiától.

-          Aham- bólintott a fiú.

-          Rendben. Bármi baj van, kiáltsatok, itt lesz az istállóban Will is- mondta John. Megveregette Peter vállát, majd kiment a bokszból.

-          Hello, én Peter vagyok!- nyújtót, kezet nekem a fiú.

-          Szia. Amy- fogadtam el a kézfogást.

-          Gyere, megmutatom Zeuszt!- mondta és kisétált a bokszból. Felálltam és én is utána eredtem. A lovarda másik végében volt Zeusz. Egy fekete holsteini herélt. Volt egy aranyos kis hóka a fején. Barátságos állat volt. Simogatgattam, míg Peter elment pár keféért, amivel lecsutakolhassuk. Perceken belül meg is érkezet és elkezdtük tisztogatni.

-          Milyen Zeusz?- kérdeztem megtörve a csendet.

-          Nagyon kezelhető. Bármit megtesz, amit csak akarsz. Régen ő volt a legjobb ugró ló a lovardában, de megöregedet, így már csak iskola lóként munkálkodik. Zeusz egy nagyon jó ló és mindent meg fog tenni, hogy nyerjetek-, mondta Peter.

Elgondolkodtam. Peter nagyon szeretheti Zeuszt. És olyan érzésem van, hogy nem lelkesedik azért, hogy a lova csak iskola ló legyen, de nem tud mit tenni. Én sem lennék oda azért, hogy az eredményes versenylovam öreg korára a kezdők rossz szokásait szenvedje át. Ezt azért mondom csak, mert én is voltam régen kezdő lovas és csak később tudtam meg, hogy sokszor, ahogy lovagoltam fájdalmat okoztam a lónak.

Felnyergeltük Zeuszt és kivezettem a fedelesbe. Itt még nem lovagoltam. Nagy volt és szép.

Felültem Zeusz hátára. Megfogtam rendesen a szárat és megböktem az oldalát. Zeusz egyből sebeses kezdet lépkedni. Érzékeny volt. Ez a versenylovaknál szerintem jó volt, mert kis jelzéseket kell csak adni a lónak, hogy teszi azt, amit kell.

Nem csak az oldala, de a szája is érzékeny volt. Szeretem ilyen lovakon lovagolni.

Coloradonak nem volt puha szája. Az előző gazdája sok rossz szokást bele is nevelte. Kemény dolog volt a legnagyobb hibákat kijavítani.

Elkezdtem ügetni. Először könnyű, majd tanügetést. Nyújtottam, rövidítettem, oldalaztam. Mikor bemelegedet Zeusz, elkezdtem vágtázni vele. Hihetetlen jó vágtája volt, még Coloradoé sem volt ilyen kényelmes.

Egy jó óra múlva leszállt Zeuszról.

-          Ügyes vagy!- mondta Peter.

-          Köszi, de inkább Zeusz aki ügyes!- paskoltam meg a lovat.

-          Hogy döntöttél? Elindulsz vele?- kérdezte.

Kellett egy percgondolkodás. Colorado nélkül nem szívesen akarok elindulni. De Colorado sem akarná, hogy miatta ne induljak, és itt van Zeusz, aki olyan jó ló. Megtiszteltetés lenne egy ilyen jó lovon lovagolni…

-          Igen- mondtam ki végül. Peter elmosolyodót.

-          Segítek felkészülni! Holnap is jössz ugye?- kérdezte vidáman.

-          Persze. Van egy hetünk a versenyig! Bele kell húznom!

-          Segítek!- ismételte meg megint Peter.

John nagyon örült a döntésemnek. Lecsutakoltam Coloradot, ahol tudtam. Fekvő lovat nehéz tisztogatni.

Később felültem megint Zeuszra. Most már ugrattunk is. Jól ment neki. Will is megnézte a lovaglásom. Zavarban is voltam miatta.

Peterel letisztogattuk Zeuszt és közben beszélgettünk. Jól elvoltunk. Rendes fiúnak tűnt.

Megbeszéltük, hogy holnap suli után egyből kezdjük az edzést, amit már izgatottan vártam.

Este a koleszban mindent elmondtam Lillynek, aki nem igazán tudott figyelni rám, mert nagyon rosszul volt, így inkább hagytam, piheni…

8. fejezet

Hetek teltek el. Egyre jobban ment a lovaglás. Azt hittem minden alapot tudok, aztán ki derült, hogy vannak hiányosságok. Pár hét elegendő volt a hibák illetve az új gyakorlatok megtanulásához. Izgatottan vártam már a hétvégét. Egyrészt vége a sulinak, másrészt az első versenyem. Szívesebben maradtam volna itt egész őszi szünetben és lovagolgatnák, de nem bánthatom meg anyukat, na meg Helooween is ott lesz szünetben.

Chris kitartóan próbál kedvemre tenni. Aranyos… olyan, mint egy kis kutya. Ha teheti, akkor egész állónap a nyomomban koslat. De előnye is van, hisz ha dolgozok, akkor legalább rá hagyhatom a munka felét.

A verseny előtti héten egy rövid edzés után Lilly és én kimentünk terepre, hogy kicsit szabadon galoppozhassanak a lovak. Christ csak úgy tudtam leállítani arról, hogy velünk tartson, hogy majd kimegyek vele külön máskor.

Kivezettük az ugrópályáról a lovakat és lépésben elindultunk az erdő felé. Hosszúszárat engedtünk a lovaknak, had fúják ki magukat. Közben Lillyvel beszélgettünk.

-          Heloweenkor átjössz aludni?- kérdeztem vigyorogva.

-          Helooween -> veled egy szobába = kivan zárva!!- nevetet.

-          Mert? Ezt ki kérem magamnak!- színleltem a sértődöttet.

-          Sajnálom Amy!- mondta félvállról.

-          Kérlek, szépen gyere át! Mert, ha nem csúnyán nézek!- emeltem fel figyelmeztetően az újam.

-          Nézzél….na jó átmegyek, de akkor hagyjál aludni!

-          Rendben! De akkor egész este Vámpírnaplókat és egyéb misztikus hülyegégéket nézünk!- mosolyogtam.

-          Na ez legalább jól hangzik! Amúgy meg tudtad, hogy anyuék összebeszéltek?- nézet elgondolkodva maga elé.

-          Nem… miért? Mit beszéltek össze?

-          Hát azt, hogy őszszüneten az előző lovardánkba kell visszalátogatnunk.

-          Ezt nekem is mondta anya, de azt hittem csak engem piszkál ezzel. De én nem igazán szeretnék visszalátogatni. Imádtam azt a helyet én ne akartam elmenni onnét, de muszáj volt. Most visszamenni meg nem akarok megint, mert annál nehezebb lenne megint otthagyni…

-          Én is ezt mondtam anyunak, de ő neki meg győződése, hogy nagyon jó lesz, ha elmegyünk!- forgatta a szemeit.

-          Még csodálkozol? Ők a szüleink! Furcsa lények, amik mindig tudják neked mi a jó…vagyis azt hiszik, hogy tudják-, mondtam színpadiasan.

-          Bocsi Amy, de nem áll jól neked az okoskodás- nevetet Lilly.

-          Hát… nem lehetek én is mindenben jó!- mosolyogtam.

-          Mindenben?- nevetet.

-          Na jó, szinte mindenben béna vagyok, de amit tudok, azt jól tudom, mint például a vágtázást!- nevettem.

-          Na persze…- mondta, majd rövidítet a száron, és oldalba rúgta Desperadot.

-          Héé! Arról nem volt szó, hogy versenyezünk is!- mondtam, miközben rövidítettem a száron és vágtába ugrasztattam Coloradot. Pár perc alatt utol értem Lilly. Egy nagy rétre lukadtunk, ki ahol kedvünk szerint versenyezhetünk. A lovaink nagyon gyorsan galoppoztak, bár Colorado egy orrnyival vezetet. Hamar átszeltük a rétet, majd a tengerpartra értünk ki. Ott tovább vágtáztunk, bár már nem olyan gyorsan. Mikor már egyikünk sem bírta, lépésre fogtuk vissza a lovainkat és közvetlen a tengerparton, szinte már a vízben lépkedtek a lovaink.

-          Menj galoppozni inkább!- mondta levegő után kapkodva Lilly.

-          Jó is lenne… bár Colorado nem épen egy galopp ló alkatú paci. Ő az én ugró és díjlovagló szépségem. Amúgy is a galoppozásból már ki nőttem. Túl magam vagyok galopp zsokésnak-, magyaráztam.

-          Akkor ott van még a távlovaglás. Ott is galoppoznak, bár ott inkább az számít, hogy mennyire tudod a lovad erejét beosztani-, mondta Lilly.

-          Ami nekem nem az erősem, mint tudjuk-, nevettem.

-          Hát nem, bár ki tudja…a lelked mélyén, az okos és mindenre kész Amy csak arra vár, hogy kibontakozhasson-, mondta színpadiasan.

-          Arról tudnák, ha lenne benne egy olyan,,Amy”- mosolyogtam barátnőmre.

Beszélgetve haza ügetünk, majd nevetgélve leszerszámoztuk a lovakat. Elvégeztük minden kis munkát, majd elköszöntünk a többiektől. Chris kikísért minket, majd elindultunk a koleszba. Holnap ismét visszajövünk ide. Még egy hosszú hét van a versenyig… addig bármi megtörténhet.