17. fejezet

Sziasztok! Hoztam a frisset.:)) Mostanában kevés időm volt írni és az "ihlet bácsi sem jött"(ahogy kedves barátnőm mondná) :D Szóval elnézést kérek ezért a pár hónap kihagyásért.:) Puszi: Bogiii
A hét lassú telése még elviselhetetlenebbnek tűnt úgy, hogy már az iskolában is ott volt Brendy volt. Át iratkozott, így már mindenhol ott volt...
A nyelv óráink együtt voltak, így élvezhettem, hogy ő mindent jobban tud. Chris ezt persze nem láthatta, hisz nem egy nyelvre járunk, így még lehetőségem sem volt bizonygatni az igazamat a lány iránt.
A hétvégi lovaglások kezdtek egyre rosszabbá válni és szinte szerencsétlennek éreztem magam Brendy mellett. Nem voltam már olyan lelkes, mikor arra gondoltam, hogy ismét az istállóban munkálkodok, vagy a pályán tanulok.
Próbáltam célozgatni Chrisnek, de ő nem vette a lapot, sőt azt hitte, hogy vele van bajom.
Tanácstalan voltam, hisz Brendy állandóan megjegyzésekkel illetett és betett nekem kisebb húzásokkal, amit nem tudtam bizonyítani, így nem futhattam Johnhoz pityeregve, mint egy jól lakott óvodás.
Már csak egy nap volt a bemutatóig és én egy külön számmal indultam a lovammal, mint minden lovas. Próbáltam minden időmet a gyakorlásra szentelni, hogy el ne rontsak valamit Brendy szeme láttára és ne kezdjen el örömittasan csámcsogni, hogy lesz mivel szívatnia.
Ma volt az utolsó tanítási nap, bár értünk csak holnap jönnek a szüleink, így nem kellett a többi diák mintájára pakolászni és búcsúzkodni.
Mi nyugodtan sétáltunk le ebéd után a lépcsőn és indultunk el a lovasiskola felé.
- Istenem, ez lesz az első bemutatózásom!- lelkesedet Melissa.
- Ügyes leszel! Zeuszal aranyosak vagytok! Csak figyelj, hogy a ló támaszkodjon...- magyarázta Lilly.
Én nem igazán figyeltem, elvoltam foglalva azzal, hogy minden, kis szökni próbáló tincset összefogjak és összeköthessem a hajam végre, miközben lázasan gondolkodtam, hogyan tudnám elmondani a többieknek a Brendy ügyet. Meg fognak értei? Vagy ostobaságnak tartják majd..?
- Figyelsz Amy?- kérdezte Melissa, mire én ijedten pillantottam rájuk. A két lány kérdően pillantott felém.
- Bocsánat, kissé elgondolkoztam!- küldtem feléjük egy bocsánatkérő mosolyt.
- Semmi baj...- vigyorgott rám Lilly-, egyébként azt mondtam, hogy Peter kérdezni akar tőlem valamit!
- Igen?! Na és nem tudod, hogy mi az?- mosolyogtam.
- Nem, de már kiváncsi vagyok. Ma este fogunk beszélni...
- Örülök!- mondtam őszintén.
- Na és veled meg Chrissel mi van? Mostanában kicsit... furcsa vagy!- mondta habozva Lilly.
Kissé elkomorultam, mire a barátaim egyből azt hitték, hogy tényleg van valami baj köztünk... pedig nincs! Vagy az problémának számít, ha észre sem veszi, hogy az unokatesója beszólogat? Mindegy...
- Nem. Nincs semmi... csak... nem számít!- erőltette feléjük egy mosolyt. Egy pillanatig azon voltam, hogy elmondjam a viselkedésem valódi okát, de aztán meggondoltam magam. Majd a verseny után...
Erre nem mondtak semmit. Csendben mentünk egészen a lovardáig. Az istálló előtt Bianca és Dolly állt, miközben valamiről beszélgettek. Amint odaértünk agyon ölelgetek a lányok, majd beszélgetni kezdtünk. Hirtelen nevetgélve megjelent Brendy és Chris. Chris elém állt és rám mosolygott. Halványan viszonoztam a mosolyt, de valahogy egyből elrontotta a kedvemet az, ahogy megpillantottam Bredyt fintorogni, ahogy végigmér minket Chrissel. Kissé dühösen sétáltam be az istállóba, a többieket otthagyva. Egyszerűen nem hittem el, hogy senki nem veszi észre, hogy milyen bunkó ez a lány!
- Amy!- futott utánam Chris. Stella boksza előtt megálltam és megfordultam.
Chris megállt előttem és gondterhelten rám meredt- Amy, mi volt ez az elrohanás?-kérdezte.
- Semmi!- vágtam rá.
- Mi a bajod? Már egy hete olyan távolságtartó vagy. Meggondoltad magad? Még sem szeretsz?- kérdezte szomorúan.
- Aj, dehogynem szeretlek!- léptem oda hozzá és átkaroltam a derekát.
- Akkor mi a baj?- nézet rám.
Pár másodpercig némán, lesütött tekintettel gondolkoztam. Nem akartam hazudni neki, hogy minden rendben van, de féltem, hogy nem fogja elfogadni, amit mondok... semmi kedvem elveszíteni Chrisst.
- Brendyvel van a baj!- mondtam ki végül, majd a szemébe néztem.
Chriss zavarodottan nézet rám.
- Nem értelek...
- Az a baj, hogy az unokatestvéred nagyon furcsa velem, állandóan olyan megjegyzéseket tesz, ami elég félreérthető és állandóan grimaszol, ha hozzám érsz, vagy már lassan, ha rám nézel! Sajnálom, de engem nagyon zavar!- magyaráztam.
- Amy, ez hülyeség! Brendy nem viselkedik "furcsán" veled! Szerintem csak beképzeled a dolgot! Kérlek ne légy ilyeneken fennakadva!- mondta.
És igen... mint ahogy éreztem, nem értet meg. Legalább megpróbálhatott volna mellém állni kicsit, de nem.
- Tudod mit, hagyjuk!- mondtam hideg hangon, majd otthagytam. Chriss ezzel nagyon leírta magát a szememben. Képzelődök? Na ne!
Befutottam Coloradohoz, ezzel kicsit megijesztve a lovam, mire felágaskodott és megcsapta a patájával a karom. Ijedten estem a földre. Pár másodperc kellett, hogy összetudjam szedni magam és felálljak. Colorado kíváncsian kémlelt a boksz sarkából. Nem akart bántani.... én voltam az ostoba.
Iszonyatosan fájt a kezem... felhúztam a vastag pulcsit a karomon, hogy megvizsgáljam, mennyire sérültem meg. Egy nagy vörös  folt volt a kezemen, ami rendesen kezdet bedagadni.
- Jól vagy?- futott oda hozzám Will.
- Te láttad..?-kérdeztem halkan.
- Pont Amadeust hoztam be a legelőről és láttam. Gyorsan bevezettem a bokszába, aztán jöttem is!- magyarázta.
- Sajnálom, dühös voltam és megijesztettem Coloradot...- mondtam könnyes szemekkel.
Will óvatosan magához húzta a karom és megvizsgálta a sérülést, majd kérdően nézet rám. A sírással küszködve vontam meg vállam, mire Will együtt érzően megölelt.
- Nem értem, mond mi az ami annyira kiválthatja másokból az ellenszenvet rajtam,a vagy bennem?-kérdeztem, miután végre összetudtam szedni magam.
Willel leültünk a szénába és beszélgetni kezdtünk.
- Ez butaság! Te nagyon aranyos, kedves és okos lány vagy! Ki tudna téged nem szeretni?- vigasztalt.
- Például Brendy!- mondtam. Képes voltam megkockáztatni, hogy még egy embernek elmondom az igazat, bízva abba, hogy ez esetben hisznek is nekem.
Will kissé elgondolkodva meredt maga elé.
- Tudod Brendy elég érdekes egy lány. Pár éve egyik nyarat itt töltötte és akkor lett annyira jóba Chrissel és mondhatni én akkor ismertem a valódi énét. Lovagolt nálunk egy srác, aki hihetetlenül tehetséges volt, épp úgy mint Brendy. Mondhatni a kedves unokatestvérem vetélytársat talált, ami neki egyenlő volt az ellenséggel, így mindent megtett, hogy a srác veszítsen a versenyen... És el is érte. Az a srác a legjobb barátom volt egykor és valahogyan egymás ellen fordított minket. Mikor ráeszméltem, hogy mi történt, a srác már elköltözött az egész családjával a városból. Számon kértem Brendytől a dolgot, de ő csak meghúzta a vállát és azt mondta, hogy "nyerni csak úgy lehet, hogy legyőzöd a másikat!"- magyarázta Will.
 - Ez azt jelenti, hogy...?
- Azt, hogy ne enged, hogy Brendy elválasszon szeretteidtől!- mondta ki végül.
Pár percig csendben ültünk és hallgattuk, ahogy Colorado rágja a szénát.
- Köszönöm!- súgtam Willnek, majd egy puszit nyomtam az arcára és otthagytam.
Az edzés viszonylag jól sikerült, bár szörnyen sajgót a karom. Brendy ölni tudott volna a szemeivel, mikor John megdicsért sokadszorra is.
- Nagyon ügyesek voltatok mindannyian! Holnap bemutató! Pihenjétek ki magatokat és reggel találkozunk!- köszönt el így tőlünk lovasoktatónk az edzés végén.
Mielőtt indultunk volna vissza a koleszba oda mentem Chrishez és némán megöleltem, amit ő mosolyogva viszonzott.
- Sajnálom!- motyogtam a nyakába.
- Szeretlek!- mondta nevetve, majd egy puszit nyomot a homlokomra.
Este nem igazán tudtam aludni. Vártam a holnapot, hogy bemutatózzak Coloradoval, hogy lássam anyuékat és, hogy Brendy arcába nevessek erősen azt sugallva, hogy ezek az én barátaim és Chris az én szerelmem!

16. fejezet

 Sziasztok! Hoztam a frisset, remélem tetszeni fog!! ;) XOXO
Teltek a napok és a hetek is. Az iskola és a lovaglás minden percemet lefoglalt. Elkezdtünk felkészülni a félévi vizsgákra, amik rohamosan közeledtek a decemberbe lépve.
Leesett az első hó is, ami gyönyörű fehér hótakaróként fedte a tájat. Mindig lenyűgözött a lágyan szállingózó hóesésben lovagolni... Sajnos erre nagyon ritkán volt esély, hisz csak vasárnaponként volt terep lovaglás.
Egyik péntek délután is, csúszkálva a síkos úton siettünk a lovardába.
Az istálló ajtajában Peter állt a sarkán hintázva. Látszott, hogy már egy ideje kint volt, hisz arca kipirosodott és szinte már remegett.
- Sziasztok!- mosolygott ránk, pontosabban főként Lillyre.
Már hónapok óta tart ez a semleges kapcsolat közöttük. Nem járnak, pedig tisztában vannak, hogy a másik mit érezz... nem értem őket!
Elkezdtek beszélgetni, én viszont bementem az istállóba, hogy üdvözöljem lovamat. Colorado egy hangos nyerítéssel köszöntött, majd mintha semmi sem történt volna ismét rágcsálni kezdte a szénát.
Bementem hozzá és megöleltem izmos nyakát, ami olyan volt mint egy radiátor és ebben a hidegben jó esett valami meleghez bújni...
Ott hagytam Coloradot, majd keresni kezdtem a többieket is.
Mindenki mintha csak el tűnt volna... se a lovaik mellet nem találtam, se máshol az istálló környékén.
John irodája is üres volt.
- Ezek hova tűnhettek?- kérdeztem magamtól.
Nem maradt más hely... Csak Chrissék háza, így arra vettem az irányt. Kopogtattam, mire Sarah nyitotta ki az ajtót kuncogva valamin.
- Oh, szia Amy! Azt hittük már nem is találsz ide!- mosolyodott el kedvesen, majd beljebb állt, hogy be tudjak menni. Le vettem a kabátom, majd kíváncsian léptem be a nappaliba, hol kisebb tömeg gyűlt össze egy idegen lány körül.
Hirtelen minden szem rám szegeződött John és Srah egymásba karolva álltak a kandalló mellet, amiből lágy meleg sugárzott, a tűznek hála.
- Ő ki?- kérdezte az idegen lány. Vöröses haja volt, ami laza kontyba volt felkötve. Szép lány volt, bár a hangjában ellenségességet lehetett érezni. Zöld, macska szerű szemei figyelmesen méregettek. Divatos ruhákat viselt és szépen ki volt sminkelve.
- Ő itt Amy!- lépet mellém Chris mosolyogva és átölelt, majd magához húzott.
- És te vele... jársz?- kérdezte a lány, olyan utálattal kiejtve az utolsó szót amennyire csak lehetett. De mintha ezt senki sem vette volna észre a barátaim közül, vigyorogva pillantottak ránk, vagy a csajra.
- Igen- mondta határozottan Chris, majd megcsókolt, mire mindenki halkan elnevette magát.
- Oh... oké. Én Brendy vagyok!- állt fel mézes mázos mosollyal az arcán- John unokahúga vagyok. Mostantól itt fogok lakni!
Egy pillanatra a döbbenettől leesett az állam. Hogy lehet, hogy egy ilyen lány John rokona, pláne, hogy mostantól itt fog lakni? Hisz, olyan fura velem... ne már, hogy nem látják a többiek... Vagy csak én mesélem be magamnak?
Össze szedtem magam, majd rámosolyogtam kedvesen, miközben próbáltam meg győzni magam, hogy csak képzelődöm...
- Brendy állami ifjúsági bajnok díjugratásban!- magyarázta Will, aki pár perce érkezett meg.
- Akkor már régóta lovagolhatsz!- mondta barátságosan.
- Nem éppen. öt éve kezdtem... nem kellett semmi más ehhez az eredményhez, csak tehetség. De hallom, hogy te is díj ugrattál, gratulálok a második helyhez!- mondta mosolyogva. De én egyértelműen vettem a rosszindulatú célzást.
- Jól vagy?- kérdezte Chris aggódva. Talán észre vette a zavarodott pislogásom.
- Öhm.. nem tudom!- mondtam neki. Már bele fájdult a fejem ebbe a sok furcsa válaszba.
- Ha rosszul vagy nyugodtan hagyd ki a mai edzést, ugye John?- jelentette ki Brendy, ami megint meglepett.
- Persze! Ha rosszul vagy, pihenj csak le!- küldött felém egy kedves mosolyt John.
- Nem... megleszek!- vágtam rá, majd Chrisre mosolyogtam.
Vissza mentünk az istállókba, ahol lovainkat előkészítettük az órára. Ráakasztottam a vezetőszárat Colorado kötőfékére, majd kivezettem a lovamat a boxból.
Colorado figyelmesen mérte végig a tájat míg a fedeles lovardáig nem értünk. Bele szagolt a levegőbe és egy hangosat fel is nyerített.
A fedelesben már mindenki ott volt még Brendy is egy fekete Angol heréltel. Feketében volt a lány is... tisztára mint egy ördög.
Oda álltam Chris mellé, aki rám mosolygott kedvese. Nem tudtam elhinni még mindig, hogy az unokatestvére ilyen rossz indulatú legyen... de miért csak én láthatom így?
John megkezdte az órát.  A mai feladat a tolatás és a sasszézás volt, amihez csupán egy pálcát használhattunk és a szemkontaktust lovunkkal.
Egy két ló kibujt a feladat alól és szabadon vágtázgatni kezdet fel alá, de egyhamar megbarátkoztak a feladattal és elvégezték ők is.
Brendy utolsóként csinálta a feladatott, hibátlanul, mint azt ahogy sajnos sejtett...
- Ügyesek volttok, még kissé ellenszegülnek a lovak, de jó úton haladunk!- magyarázta John- és mivel ilyen jól haladunk egy kisebb bemutatott fogunk tartani két hét múlva, a karácsonyi szünet első napján! A szomszédos városban, Green Hitsben mindig gyönyörű karácsonyi vásár van és ilyenkor lovas felvonulás és hasonlók szoktak lenni...
Izgatót mosolyra húztam a számat. Ez a hely tele van lehetőséggel... akármit tanulunk, azt mindig megmutathatjuk másoknak!
- Még meg kell tanulnotok pár feladatott, de szerintem menni fog!- gondolkozott hangosan John.
 Egészen késő estig kint voltunk és gyakoroltunk, vagy újat tanultunk. Egyre jobban ment mindenkinek...
10 óra körül indultunk vissza a kollégiumba. Alig vittek a lábaim, hisz nagyon fáradt voltam... nem is volt időm említeni a lányoknak Brendy furcsa viselkedését, ami nagyon bosszantott. Végül abban maradtam, hogy míg nem csinál, vagy mond valami teljesen egyértelmű dolgot, addig nem zavarom a többieket...

15.fejezet

Sziasztok! Itt a friss... :D XOXO Bogiii
Másnap elkezdődött az iskola, így az osztályok megteltek a tanulásra és a kevésbé tanulásra vágyó fiatalokkal. Kevés élvezettel ültem végig a matek órát és a fizikát, a többi nehézkesen, de el telet, de csak azért, mert Chris, vagy Lilly mellett foglaltam helyett.
Tesi óra az utolsó volt és elengedtek engem, Lilly, Christ és Melissat is, így mindannyian felmentünk a kollégiumba, hogy átöltözzünk. Bár Christ csak a portáig engedték, ezért siettünk.
Felvettem a barna lovaglónadrágom és hozzá egy egy kék pólót rá pedig egy fekete meleg pulcsit és lovasmellényt. Nehézkesen felhúztam a csizmámat is, majd indulhattuk is, hisz Melissa már előttem kész volt.
Lilly már lent várt Chrissel és türelmetlenül pillantott az órára.
Hamar oda értünk, majd mind szétváltunk és mindenki ment a maga lovához. Colorado izgatottan kezdett el nyeríteni, amint megpillantott, majd fel le toporgott a boxban.
Oda léptem hozzá és megvakartam a homlokát, majd lecsutakoltam. Mosolyogva tisztogattam lovam szőrét, miközben ő csak lustán rágcsálta a szalmát.
John kérésére csak kantárt tettük ma lovainkra, úgy vettük  ki a pályára.
Felsorakoztunk egymás mellett és figyelmesen vártuk lovasoktatónkat, ahogy bezárja a pályát és elénk szétállt.
- Rendben gyerekek, a mai órán szőrén lovagolunk Ez lehet nem tűnik újdonságnak, de a szabadídomitást mielőtt megkezdenénk teljesen meg kell ismernetek a lovaitokat. Éreznetek kell minden izmát, azt, hogy hogyan reagál Együtt kell vele mozognotok. Ez segít abban, hogy a testét feltérképezzétek és bármikor megtudjátok mondani hol érzékenyebb a lovatok- mondta komoly arckifejezéssel méregetve minket- Rendben most szálljatok fel a lovaitokra!
Felcsaptam a kantárt, majd a lovam mellé álltam, hogy valahogy felszálljak rá. Eddig mindig valaki segített felszállni, vagy farönkről ügyeskedtem fel magam...
Kényelmetlenül toporogtam a lovam mellett és a többieket néztem, hogy hogyan szállnak fel. Dolly és Bianca valahogy felküzdötte magát a lóra, Will könnyedén felszállt. Melissat felsegítette John. Lilly talált egy kisebb gödröt, amibe belevezette lovát, így könnyedén felpattant. Csak én álltam ott tehetetlenül ugrálva a lovam mellett. Chris mosolyogva oda sétált mellém és felsegített, amit egy nagy mosollyal megköszöntem.
Lassan mindenki végzet, így John neki állhatott az órának. Osztályba lovagoltunk. A könnyű ügetés kész rémálom volt, de el lehetett viselni azért...
Egy óra lovaglás után kissé remegő lábakkal szálltam le és vezettem vissza a lovam a boxba. Még egyszer áthúztam, majd mindannyian kiengedtük a lovakat a legelőre.
Fáradtan ültem be a hintaágyba, ahol Dolly, Bianca és Chris ült. Beültem szerelmem ölébe és fáradtan hajtottam a vállára a fejem, pedig még tanulni is kell ma...
- Tiszta aranyos a srác!- kaptam el egy mondatott Bianca élménybeszámolójából.
- Ki csoda?- néztem feléje kérdőn.
- Denliel!- mondta ki a nevet csillogó szemekkel.
- Én elvesztettem a fonalat a huszadiknál!- mosolygott rá Chris, mire bosszúból oldalba bökte Bianca.
- Én sem vagyok mindig képben, de erről a srácról egész régóta beszél már!- mondta elgondolkozva Dolly.
- Nah, talán ő az "Igazi"!- mondtam mosolyogva.
- Még szerencse, hogy te neked már nem kell keresnek, nem?- nézet felém Chris vigyorogva.
- Én ezt soha sem mondtam!- húztam az agyát, mire szorosan körém kulcsolta kezeit.
- Nem értettem jól... mit mondtál?- nevette fel, ahogy küszködtem a szabadulásomért.
- Semmi rosszat!- nevettem fel én is.
- Ne híd, hogy ennyivel megúszod!- mondta figyelmeztetően, majd elengedett
Kíváncsian mosolyogtam rá, ahogy pár méterrel odébb  vizsgálgattam az arcát. Valamit készül ellenem tenni, kérdés, hogy mit..
Sajnos nem maradhatunk tovább vissza kellett mennünk. Egészen estig tanultunk Melissaval. Vacsora után vissza jöttünk a szobánkba és sokáig beszélgettünk. Kezdtük egyre jobban megismerni egymást... Este boldogan hunytam álomra a szeme, hisz minden olyan jónak tűnt... a suli jól ment, a lovaglás is és Chrissel is megvoltunk. Remélem ez nem afféle vihar előtti csend akar lenni, mert az nem jelentene jót...

14. fejezet

Sziasztok! Pár hónap várakozás után, itt a friss! :) ha tetszett kommentáld! :)) 
Másnap álmosan szálltunk be a kocsiba Lillyel. Perceken belül, még el sem indultunk, már is elaludtam ismét a barátnőm vállán, ő viszont kitartóan próbált küzdeni az édesen csalogató álomtól.
Gyorsan eltelelt így a vissza út, csupán párszor ébredtem meg, mikor apu valami "vicceset" próbált mondani, vagy mikor anya szidta a forgalmat.
Amint Hensoton közelébe értünk, a szemem felpattant és izgatottan kezdtem a beszédbe. Nagyon vártam, hogy vissza érjünk a suliba és lássam a barátaim és vissza a lovardába a lovakhoz.
Először a kollégiumba mentünk. Már többen kezdtek vissza térni az komor iskola falai közé, nem túl nagy lelkesedéssel.
Engem sem a tanulás meghitt "öröme" lelkesített, hanem, hogy láthatóm végre a barátaim na meg Christ. Egészen megfeledkeztem róla az elmúlt pár napban...
Szinte futva rohantam fel a szobámig, hogy Jess karjaiba vetődhessem és hallgathassam tovább az imádott sztárjáról a fecsegését, ami néha idegesített, de végül is én is sokat beszéltem neki olyanról, amihez ő nem ért.
De mikor kinyílt előttem az ajtó nem Jessbe rohantam bele, hanem egy idegenbe, akit fel is borítottam.
Mindketten meghökkenve néztünk egymásra.
- Bocsáss meg!- segítettem fel.
- Semmi gond!- mondta elpirulva.
Gyönyörű lány volt. Alacsony. Barna hajú, itt-ott lilás melirrel. Óriási nagy barna kíváncsi szemekkel. Fehér bőrrel és gyönyörű mosollyal.
- Ő azt hiszem eltévesztetted a szobát...- mondtam. Hisz végül is ez Jess és az én szobám volt, ha csak nem Jess rokona a lány.
- Nem tévesztettem el. Ide kísért fel a kolégium vezetője, mert megüresedett ebben a szobában egy hely. AZ előző lány iskolát váltott, Jessica, vagy milyen neveztű... - magyarázta zavarban.
- Ó- csúszott ki a  számon. Szörnyen csalódott lettem, hisz Jess nem szolt, hogy váltani akar, vagy legalább utólag szólhatott volna, akkor nem hozom zavarba szegény lányt sem.
- Itt vannak a csomagjaid!- vigyorgott apám, ahogy behozta a bőröndjeim.
- Köszönöm!- mondtam, le nem véve a szemem a lányról, aki oda ment Jessi, azaz az ő ágyához és az éjjeli szekrényébe kezdett el kotorászni.
- Én megyek, anyád vár! A lovardában leszünk!- mondta, majd ott hagyott miket.
Ahogy becsukódott az ajtó a lány felpillantott, majd pirultan leszegezte a tekintetét a földre.
- Sajnálom, lehet kicsit gorombának tűnhettem... És Amy vagyok, a szobatársad... És te ki is vagy?- kérdeztem, amint leültem a saját ágyamra, vele szembe.
- Én Melissa vagyok- mosolygott- Te is lovagolsz?
- Aha. Van egy nagyszerű lovam, Colorado. Ide járok ebbe a lovardába... most volt egy hete a versenyem- magyaráztam.
- A te lovad Colorado?- ámult el Melissa.
- Igen, miért? talán ismered?- kérdeztem
- Hát... én is lovagolok és most lovardát is váltottam az iskolával együtt. És hát pár napja vagyok itt és ez idő alatt párszor Will jelenlétével le futoszárazhattam- mosolygott.
- Értem- mosolyogtam.
Sokan szerették a lovamat és minden álmuk volt, hogy az övék legyen. Nem egyszer kaptam nagyobb összegek felajánlását, csakhogy eladjam Coloradot.
Nem sokat beszéltünk ez után. Én átvette a lovas ruhám és már indultam is, hogy Lilly társaságában menjek szeretett lovinkhoz.
Amint a lovas iskolához értünk, egyből a lovainkhoz igyekeztünk, hogy ismét magunkhoz szorítsuk meleg nyakukat és répával kényeztessük őket.
Colorado boldogan köszöntött egy hangos nyerítéssel, mire én oda szaladtam hozzá és megvakargattam a homlokát, amit annyira szeret.
- Mindig csak a ló...- ölelt leghátulról Chris. Ijedtemben majdnem ugrottam egyet a fiú váratlan megjelenésén.
Megfordultam az ölelésében és egy csókkal üdvözöltem őt is.
Egyik oldalamon Lillyvel, másikon Chrisel, indultunk John irodájába, ahol már a szüleim és a lovas oktatom nevetgélve beszélgettek.
Pár perc alatt bent volt az egész csapat... Peter, Will, Bianca, Dolly, Lilly, Chri és Én. Plusz Melissa, az új szobatársam, aki feszengve állt John mellett
- Na gyerekek, a következő, amit tanulni fogunk az elkövetkező másfél hónapban, az az lesz, amit talán legnehezebb meg tanulnotok, mert ehhez lovaitokkal egy különleges kapcsolatot kell kialakítanotok, de ha megtanultátok sokkal könnyebb lesz lovagolnotok és megértenetek lovaitok viselkedését.
- Szabadidomitás?- csillant fel reménykedve Lilly szeme.
- Pontosan! A szülőkkel és az iskolákkal is meg van beszélve a dolog, hogy minden nap lesz lovas edzés... tesi óra és kimenő idő helyettesítése gyanánt.
Az edzés tervről és az elméleti anyagról kaptok egy másolatot, amit holnapra tanulmányozzátok át, mivel elkezdünk holnap tanulni!- magyarázta mosolyogva.
- Ma mit csinálunk?- kérdezte Peter.
- Ma kimentek terepre, majd leápoljátok a felszerelést és elzárjátok, mivel egy ideig nem lesz rá szükség! És...- fordult Melissa fele- segítetek Melissának, mivel ő meg új itt! Zeuszt lovagolja, ezért Peter és Amy segítsetek neki!
Peterrel bólogatni kezdtünk, majd mindenki indult a maga lovához.
felszerszámoztuk, majd kimentünk egy 2 órás terepre. Mire vissza értünk, anyuék már elmentek, így nem volt alkalmam elköszönni tőlük.
Este, mikor mindennel végeztünk, elbúcsúztam Christől. majd vissza indultunk.
A kolesz megtelt ismét zajongó diákokkal, akik közül sokakat láttam ismét viszont.
Melissával kezdtünk össze barátkozni este. Sokat megtudtam róla és nagyon kedveltem. Úgy éreztem egy szép barátságnak nézünk elibé és egy hosszú másfél hónapnak

13. fejezet

El sem akartam hinni, hogy egy hétig a családommal kell lennem ismét. Anya már másnap kiakasztott (-.-"). Az időm nagyját a régi barátaimmal töltöttem és persze a családommal. Anya és Lilly anyukája keddre péntekre beszélték meg a régi lovasedzönkel a látogatást, pont egy nappal korábra, mint mielőtt vissza mentünk volna Hensontonba.
Úgy beszéltük meg, hogy napközben a lovardában leszünk, este pedig Lillyvel hülyéskedünk nálunk, mivel Haloween van.
Mérgesen kelltem fel, mert anyuék megint felébresztettek az üvöltő tévével és az edények zörgésével.
- komolyan mondom.... az iskolában jobban ki tudom pihenni magam, mint itthon!- dünnyögtam, miközben kócosan leültem az asztalhoz a pirítósom elé.
- Már kilenc óra, ideje felkelni, mindjárt úgyis indulunk!- osztott anyu.
Jóízűen megettem a reggelit, ami valóban hiányzót a koleszba. Anyu főztét nem lehet megverni...
Felöltöztem, majd kicsit duzzogva beültem az autóba. Még mindig ellenemre volt, hogy visszamenjek a régi lovardámba, de anyuékat lehetetlenség meggyőzni.
Anyu és apu is jött. Lillyt útközben felvettük. Csendben, mindketten elszánt makacssággal bámultunk ki az ablakon.
Az erdőszéli kis szép lovarda parkolójában kiszálltunk, majd a cuccainkat a kezünkbe cipelve elindultunk a volt lovasoktatóm, Herry irodája felé.
Anyuék benyitottak és mi követtük öket. A kis vörös, göndör hajú férfi, vigyorogva üdvözölt minket.
- Helosztok! Na lányok, mi újság, milyen a suli és a lovarda, hallotam a versenyről! lilly gratulálok és neked is Amy!- kezdet bele és csak beszélt és beszélt, válaszolni pedig nem is hagyót minket.
-Tegyétek le a cuccaitok és mutatok nektek valamit!- vigyorgót és kikapta a kezemből a kobakom és a székre letette.
A lovarda illata már hiányzott. Lassan egy hete nem jártam lovak közelébe...
Herry a lovarda közepén megállt egy boksznál és kinyitotta az ajtaját.
- Ő Daisy!- paskolta meg egy ló nyakát. Közelebb mentem és végig mértem a lovat. Egy arab telívér volt. Szürke kanca. Kecsesen állt a bokszba és érdeklődve nézet. Gyönyörű állat volt. Sok lovat láttam de ő m
olyan más volt, olyan varázslatos...
- Nagyon szép!- tartottam neki oda a kezem, mire óvatosan megszagolt.
- Szülei versenylovak, most vettem, de csak annyi időre, hogy belovagoljam, majd eladom. Mint a szülei, ő is versenyló lesz egy nap és nagyra viszi egyszer, ezt én mondom!
- Nem rossz... és mit tud?- vizsgálgatta Lilly.
- Az alapok mennek neki. Távló lesz. Gyors és szívós jószág! Gondoltam ki próbálnátok, végül is itt lesztek ma estig, lesz elég idő lovagolni...- ajánlotta.
- Szívesen!- simítottam meg a nyakát.
- Milyen szép...- suttogta közben anya mellettem. Kevés ló volt, vagy fajta volt, amit anyám elismert és szeretett, de ez a ló, még őt is levette a lábáról.
 Lillyvel lecsutakoltuk Daisyt, aki végig táncolt. Nem lehetett megállítani. Az arcát pedig nagyon nehezen engedte letisztogatni, azt is lesunyt fülekkel tűrte.
Felnyergeltük és felkantároztuk, majd kivezettük a pályára. Lilly ült fel elöbb rá, mint minden új lóra, amihez valaha közöm volt. Még a saját lovamra is...
Hipnotizált az állat szépsége. Csodálkozva néztem Herry és anyuék mellett a lovat, akibe bele szerettem.
Egy órás edzés után hagytuk, had pihenjen egyett, addig régi lovat lovagoltunk, mint Szikrát, az angol telívér, meg Lillomot és Kakaót. Ezek a lovak voltak, amiken megtanultam lovagolni és hihetetlen jó érzés volt ismét rajtuk ülni.
Délután végre én is felülhettem Daisyre. Kezembe vettem a szárt és lépni kezdtem vele. A lovaglást anygon élveztem. A vágtája hihetetlen kényelmes és jó volt.
A pálcára, kissé érzékeny volt de magában véve nem volt semmi más gond. Fel sem tűnt, hogy egy óra elszökkent. agyon simogatva léptettem le a lovat.
Mikor leszálltam anya megölelt büszkén. Nem tudtam mire vélni ezt a nagy büszkeséget.
Az időm nagyját Daisy bokszában töltöttem. Este sötétedéskor indultunk haza.
- Nagyon örülök, hogy itt voltatok, remélem majd legközelebb is meglátogatjátok a lovardánkat. Nagyon büszkék vagyunk rátok!- ölelt meg minket Herry elérzékenyülve.
- Téli szünetben jövünk és meglátogatjuk Daisyt!- ugráltam lelkesen.
Beszáltunk a kocsiba és haza mentünk. Otthon egy jó meleg fürdés után Lillyvel megkezdtük a vámpíros éjszakánkat. Twiligtet és Vámpírnapló részeket néztünk, amit felesleg több százszor láttuk, de együtt mindig jó volt újból és újból megnézni.
Hajnalig fent voltunk és anyuékat nem hagytuk aludni a hangos nevetésünkkel. Gondoltam most vissza kapják a reggeli akciójukat...

12. fejezet

Reggel arra ébredtem, ahogy anya és apa beszélgetnek. Először megijedtem, hogy mit keresnek itt, de aztán rá jöttem, hogy milyen nap is van. A verseny napja.
Anyuékkal lementünk egy pékségbe és vettünk reggelit, majd a koleszban anya összepakolta minden cuccom. Jessica már elment tegnap este, így csak én voltam a szobában.
Felvettem a vakítóan fehér új verseny lovasnadrágom, majd az inget és végül életem első lovaszakóját Fekete volt és derékban szűkíttet fazon. Elégedetten nézegettem magam a tükörben, miközben anya magában morgolódót, hogy hogyan tudtam két hónapon át ilyen kupiban élni... szülők.
Felvettem a lovaglócsizmám, majd az új bársony kobakommal és kedvenc kesztyűm kíséretével elindultam apuval a kocsihoz.
Míg a lovardához kocsikáztunk előkutattam a fényképezőm, amit nyár óta nem láttam. Izgatottan adtam át apának, hogy verseny alatt rengeteg képet készítsen.
A lovardában, míg a szüleim Johnal beszéltek, addig én bepakoltam az autóba a felszereléseket, majd szomorkásan elbúcsúztam Coloradotól, hisz ha nem történik az a kis baleset a lábával, akkor most vele indulhatnák a versenyre.
Colorado, kissé bicegve még, de négy lábon állt. Megpusziltam a puha orrát, majd kivezettem a legelőre és ott elengedtem. Hosszas perceken át néztem, ahogy vágtat, hempereg, bakol a társai között.
Az istállóban nagy volt a sürgés-forgás. John lovardájából hatan indultunk a versenyen, amire mindenki izgatottan pakolászót
Dollyt látta az egyik bokszban,a hogy kedvesen csacsog lovának, Coranak. Egy világosbarna zakó volt rajta, ami nagyon jól állt neki. Szépek voltak együtt. Mikor észre vette, hogy őt nézem elkezdet integetni.
- Szia Amy! Sok szerencsét a versenyre!- mosolygót barátságosan.
- Köszi Dolly, neked is!- viszonoztam a mosolyt.
Mikor tovább mentem, pár bokszal, megtaláltam Biancat is, akit Will szórakoztatott. Bianca csodásan nézet ki, mint mindig. Haja egy gyönyörű kontyban volt feltűzve és ruhái is csinosan voltak. Hát igen...Bianca mindig kihozta magából a legjobbat.
Tovább mentem, mire végre Zeuszhoz értem. Zeusz boldogan nyerített egyet, mikor beléptem és végigszaglászta a kezem, hátha talál benne valami kis finomságot.
Negyed óra múlva felvezettük Zeuszt a lószállítóra, kisebb nagyobb szerencsével. Elindultunk anyuékkal a versenyre, Zeuszt magunk mögött vontatván...
A verseny helyszíne egy óriási nagy mező volt. Volt ott minden. Ringlis, vattacukros, céllövölde, óriási színpad, hangos zene, főző verseny... igazi fesztivál hangulat.
Néhány lovas a lóverseny helyszínén elszántan küzdött ijedt, ugráló lova hátán. Én is szorosan fogtam Zeusz vezető szárrát, bár nem lett volna rá szükség, mert Zeusz olyan volt mint egy kis angyal a többi ló között.
Will jött oda hozzám és fogta meg Zeuszt, míg mi John vezetésével bementünk és megnéztük a pályát, amin végig kell mennünk.
Nem tünt nehéznek, hisz Peter nagyobb akadályokat ugrattatott velem és Zeuszal, ugyan annyi idő alatt. Jól megnéztem, hogy melyik akadály melyik után következik, majd lementünk a pályáról és az elsők elkezhetek bemelegíteni. Én az ötödik lovas voltam, ezért elkezdtem felnyergelni Zeuszt. Nekem senki sem segített.
Bianca és Will egymásnak segédkeztek, Dolly a legjobb barátnője társaságában szerszámólt, Peter elöször segített Lillynek, majd egyedül a magáét... olyan furcsa volt, mintha hiányzott volna valami ebből az egész képből. Ezen agyaltam bemelegítés alatt is, de nem jöttem rá. Mikor Beléptem Zeusz hátán a hájára az izgalom urrá lett rajtam és a szívem kétszeres érőségél dobogót.
A rajthoz álltam, majd egy halk csengőszó jelzésére vágtába ugrasztottam a lovat. Az akadályokat gond nélkül szeltük át, mintha a ló és én egyek lettünk volna azokban a percekben. Az utolsó akadályhoz közeledtem és mintha lelassult volna minden körülöttem. Láttam Zeusz verejtékező nyakét, a barátaim, a családok és láttam az akadályt... Túl pillantottam az akadályon, ahol a győzelem vár és megpillantottam Christ a pálya mellett.
 Akkor jöttem rá, hogy ő hiányzót a képből és ő jelenti nekem a győzelmet... ilyen gondolatokkal ugrattam át hibátlanul tökéletes idővel az utolsó akadályom.
Kiügettem a pályáról és kint leszálltam a Zeuszról, elsőként megöleltem és alaposan megpaskoltam a nyakát, majd a körülöttem lévő, dicsérő barátaimmal mit sem foglalkozva csak egy fiú arcát kerestem.
Chris pár méterre állt tőlem mosolyogva. Boldogan a nyakába ugrottam és szorosan megöleltem.
- Igen!- mondtam neki.
- Mi igen?- ölelt vissza nevetve.
- Szívesen leszek a barátnőd!- mondtam. A barátaink szóhoz sem jutottak hirtelen mindenki  meglepődve nézet minket végig.
Chris odahajolt hozzám és megcsókolt mire mindenki próbált vissza állni a verseny témájára.
Nem tudtuk igazán elengedni egymást a nap folyamán.
Anya és apa kissé furcsállották a dolgot, de hamar beletörődtek a látványba, Johnék viszont kifejezetten örültek.
Csak akkor engedtem el Christ, mikor eredményhirdetés volt. Vissza ültem Zeuszra, majd  bevezettem a lovat.
- Első helyen- kezdet bele a bíró- a haladó lovas ifjúsági versenyen, Will Kormez végzet.
Hangos zene kíséretében adták át Willnek a kupát, amit mosolyogva felmutatott.
- Második helyen a haladó lovas ifjúsági versenyen Bianka Waiet végzet.
- Harmadik helyen a haladó lovas ifjúsági versenyen Peter Kormez végzet.
Tapsviharba tört ki a közönség, nem hiába Peter hihetetlen jó lovas, már most azt a szintet veri, mint Will.
- Első helyen a kezdő lovas ifjúsági versenyen... Lilly Painter végzet- izgatottan tapsikolni kezdtem, barátnőm helyezésének hírére. Büszke voltam Lillyre. Büszkén ment ki a kupájáért.
- Második helyen a kezdő lovas ifjúsági versenyen... Amy Mranz végzet!
Nem hittem a fülemnek. Lehetetlennek tartottam, hogy dobogós legyek. Hitetlenkedve vezettem a bíróhoz oda a lovat, aki Zeusz kantárára feltette a kitűzött, majd nekem átadta az oklevelet.
- Köszönöm- mosolyogtam.
- Nagyon szívesen- mondta a bíró, majd mentem is vissza.
A nap gyorsan eltelt... egész nap szórakoztunk, majd este fele hazavittük a lovakat és otthon megszeretgetem Zeuszt és Coloradot is, hisz egy hétig nem látom őket.
Bár rosszabb volt Christől elbúcsúzni részemről...
Megígértem neki, hogy jövő vasárnap reggel már jövök is vissza.
Lilly, én és a szüleim beültünk a kocsinkba és elindultunk haza.
 Lilly nagyon örült a helyezésnek, ahogy én is a sajátoménak. Nem hittük volna, hogy idáig eljutunk ennyi idő alatt...

11.fejezet

A napok gyorsan teltek. Minden nap lent voltam pár órát a lovardában és Peter segítségével készültem a versenyre. Lilly is hamarosan meggyógyult és szerdától, már ő is átérezhette a kemény edzések örömét.

Peter hihetetlen jó fej. Sokat voltam vele még suliban is. Sok jó tanácsot adott a lovaglással kapcsolatban is. És ki derült, hogy bejön neki egy közös ismerősünk, már pedig a Lilly. De egyenlőre nem szólhatok senkinek róla, SAJNOS!

Pénteken hulla fáradtan másztam le Zeuszról. Peter és Lilly azon nevettek, hogy a három és fél órás edzés után, hogyan mentem. Enyhén szólva fájtak a lábaim….

Beültem a szerszámosba és elkezdtem kifényesíteni a holnapi versenyre a felszerelést. Egy rádióból ezer éves számok mentek, de nem volt már annyi erőm, hogy lekapcsoljam. Ásítozva fényeztem a kantárt.

- Szia!- mondta valaki halkan az ajtóból. Fel pillantottam és megláttam Chriset.

Egy sötét pulcsi volt rajta, aminek a jobb ujja fel volt húzva könyökig. A csuklóján pedig valami fehér volt. Pár pillanat kellet, míg leeset, hogy be van fáslizva.

- Szia!- mosolyogtam, rá halványul. Chris bánatosan leült egy székre.

Abba hagytam a munkát és oda mentem hozzá. Leültem a mellette lévő székre, és óvatosan megfogtam a befáslizott csuklóját.

- Mi történt?- kérdeztem.

- Mindegy!- sóhajtott fáradtan.

- Chris… mond el!- mondtam lágyan.

- Összeverekedtem egy sráccal…

- Mégis miért?- próbáltam nem fel húzni magam.

- Kötekedet…

- Mit mondott?- fogtam meg a kezét.

- Azt, hogy meggyőződése, hogy a barátnőjével kavarok. Pedig életemben kétszer beszéltem a csajjal, akkor sokat mondok… Ez annyira röhejes. És mikor próbáltam tisztázni a dolgot, akkor gyomorszájba vágott. Utána kissé erősen adtam vissza… Neki felszakadt a szája, nekem megrándult a csuklom…- mesélte.

- Biztos, hogy ne kavartál a lánnyal?- kérdeztem.

- Mi? Ez komoly? Na ne… Nem tűnt fel, hogy a te kegyeidért küszködök, már legalább két hónapja? Amy! Engem nem érdekel más lány, nekem te kellesz!- mondta szomorúan.

- Jó, bocs. Nem kellet, volna megkérdeznem!- motyogtam.

- Nem a te hibád! De kérdezhetek tőled valamit?- nézet rám.

- Persze- mosolyogtam.

- Ha megkérdezném, hogy lennél-e a barátnőm, akkor mit válaszolnál?

Nem tudtam mit felelni hirtelen. Meg szólalni sem mertem, mert hátha valami nagy hülyeséget mondok. Zavarodottan pislogtam.

- Amy, indulhatunk?- jött be Lilly.

- Igen, már is megyek!- mondtam.

- Oké, az istálló előtt várlak!- mondta és már ki is ment.

- Nos?- nézet rám aranyosan Chris.

- Nem tudom. Átgondolhatnám holnapig?- kérleltem.

- Persze- mosolyodót el, majd óda hajolt és megpuszilta az arcom. Chris vigyorogva kikísért Lillyhez. Elbúcsúztunk a többiektől és elindultunk Lillvel haza. Út közben beszélgettünk.

- Mi van Amy? Olyan szótlan vagy, ez nem rád vall!- mosolygót rám.

- Hát, azaz igazság, hogy történt valami a nyergesben…- pirultam el.

- Halljuk!- mosolygót.

- Chris megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője és én nem tudom… Jaj Lilly segíts!

- Ezen mit segítsek? Azt neked kell tudni, hogy tetszik-e vagy nem! Én melletted állok mindenesetre, ne félj!- ölelt meg.

- Hát, ez nem nagy segítség…- motyogtam.

A koleszban, este egy órán át bámultam a falat és gondolkoztam. Aranyos volt Chris és nagyon bírtam. Ha úgy vesszük kicsit szerelmes is vagyok belé, de nem tudom még sem. Érdemes elkezdeni vele járni? Végül is ő mindig bajba keveredik és… és nincs és! Nem a rosszat kéne néznem állandóan. Minden esetre alszok egyet rá, és reggelre biztos leszek a válaszban…

10. fejezet

Hétfőn, suli után izgatottan öltöztem lovaglócuccba. Meg könnyebbülten dobtam az ágyra az iskolai egyenruhám és a magsarkút. Melegen felöltöztem lovagláshoz, majd felkötöttem a hajam. Jókedvűen mentem el a lovardához. Peter már várt Colorado boksza előtt. Először muszáj volt lovacskámat megszeretgetnem, csak az után tudtam figyelni Peterre.

   -          Ma már keményen edzünk a hétvégi versenyre! Szóval hagyjuk a,,pihenés” szót! A versenyben lévő akadály magasságokat fogjuk ugratni! Apa megengedte, hogy a héten én legyek az edződ, szóval most csak rám kell figyelned a lovaglás alatt!- mondta.

   -          Oké- bólintottam lelkesen, bár ez a lelkesedés eltűnt egy óra kemény lovaglás után Peterel. Egyre jobban fáradtam, amit kihasznált Zeusz és előszeretettel direkt megtorpant, vagy sorozatban bakolt. Peter persze hajtogatta, hogy mit tegyek, de nem tudtam több fele figyelni hirtelen. Megpróbáltam összeszedni magam. Az akadály előtt oda csaptam a ló farára, aki gyors vágtában, megállás nélkül, hibátlanul átugratta az akadályt. Azt vártam, hogy Peter megdicsér vagy valami, de csak azt mondta, hogy – Legközelebb figyelj a váll tartásodra!-.

Neki futottam a következőnek és a következőnek. Három óra edzés után remegő lábakkal szálltam le a lóról. A hátsómat nem igazán éreztem. Zeusz is alig bírta vissza vonszolni magát a bokszba, de amint meglátta a neki kitett zabot, egyből visszatért az élet kedve.

Jól kiizzadt testére rátettem a lótakarót a csutakolás után. Zeusz álmosan pislogót rám. Elmosolyodtam, majd megszeretgettem a kis fickót. Nagyon meg kedveltem.

Hagytam had pihenjen Zeusz. Átmentem Desperadohoz, hogy a gazdija helyet is megszeretgessem.

-          Ezt a gazdid küldi!- pusziltam meg a homlokát. Desi a zsebembe kutakodót egy kis csemege után, és mivel nem talált semmit, ezért csipkelődni kezdet.

-          Szia Amy!- köszönt valaki a hátam mögött.

Megfordultam és Biancat találtam a hátam mögött.

-          Szia! Rég láttalak! Mi van veled?- kérdeztem, miközben Desit simogattam.

-          Hát semmi. Képzeld van egy olyan helyes évfolyamtársam! Össze akarok vele jönni!- mesélte.

-          És mi van azzal a fiúval akit múltkor meséltél?

-          Jah…hát vele rég vége! Azóta már volt egy másik barátom is! De a legutolsó csúnyán megbántott, ezért dobtam!- mondta vigyorogva.

-          És nem vagy szomorú?- kérdeztem.

-          Ááá…nem! Inkább örülök, így legalább több időm marad más fiúkra!- nevetet, amin nekem is nevetnem kellett.

-          Jaj, Bianca, te sose változol!- öleltem meg.

-          Rajtam nincs mit megváltoztatni! Én így vagyok jó!- mondta.

-          Az biztos, mert ki más segítene vizet hordani a lovaknak!?- jött be Will.

Mind a ketten mosolyogtunk. Will mint mindig, most is hihetetlenül jól nézet ki. Koptatót farmer és egy fekete póló volt rajta. A kezében pedig 5-6 üres vödör.

-          Hát…ha szépen megkérsz…- nevetett Bianca.

-          Kérlek szépen!- nézet kiskutya szemekkel Will. Nagyon aranyos volt. Bianca elpirult és elvett két vödröt. Én nem tartottam velük.

Elrendeztem a lovakat, majd haza mentem. Kész kínszenvedés volt felmászni a szobámig a koleszba. Egy jó meleg fürdés után átsurrantam Lillyhez és elmeséltem, ami ma történt. Szegényem még ma is nagyon rosszul nézet ki, így inkább hagytam pihenni és visszamentem a szobámba lefeküdni, aludni.