16. fejezet

 Sziasztok! Hoztam a frisset, remélem tetszeni fog!! ;) XOXO
Teltek a napok és a hetek is. Az iskola és a lovaglás minden percemet lefoglalt. Elkezdtünk felkészülni a félévi vizsgákra, amik rohamosan közeledtek a decemberbe lépve.
Leesett az első hó is, ami gyönyörű fehér hótakaróként fedte a tájat. Mindig lenyűgözött a lágyan szállingózó hóesésben lovagolni... Sajnos erre nagyon ritkán volt esély, hisz csak vasárnaponként volt terep lovaglás.
Egyik péntek délután is, csúszkálva a síkos úton siettünk a lovardába.
Az istálló ajtajában Peter állt a sarkán hintázva. Látszott, hogy már egy ideje kint volt, hisz arca kipirosodott és szinte már remegett.
- Sziasztok!- mosolygott ránk, pontosabban főként Lillyre.
Már hónapok óta tart ez a semleges kapcsolat közöttük. Nem járnak, pedig tisztában vannak, hogy a másik mit érezz... nem értem őket!
Elkezdtek beszélgetni, én viszont bementem az istállóba, hogy üdvözöljem lovamat. Colorado egy hangos nyerítéssel köszöntött, majd mintha semmi sem történt volna ismét rágcsálni kezdte a szénát.
Bementem hozzá és megöleltem izmos nyakát, ami olyan volt mint egy radiátor és ebben a hidegben jó esett valami meleghez bújni...
Ott hagytam Coloradot, majd keresni kezdtem a többieket is.
Mindenki mintha csak el tűnt volna... se a lovaik mellet nem találtam, se máshol az istálló környékén.
John irodája is üres volt.
- Ezek hova tűnhettek?- kérdeztem magamtól.
Nem maradt más hely... Csak Chrissék háza, így arra vettem az irányt. Kopogtattam, mire Sarah nyitotta ki az ajtót kuncogva valamin.
- Oh, szia Amy! Azt hittük már nem is találsz ide!- mosolyodott el kedvesen, majd beljebb állt, hogy be tudjak menni. Le vettem a kabátom, majd kíváncsian léptem be a nappaliba, hol kisebb tömeg gyűlt össze egy idegen lány körül.
Hirtelen minden szem rám szegeződött John és Srah egymásba karolva álltak a kandalló mellet, amiből lágy meleg sugárzott, a tűznek hála.
- Ő ki?- kérdezte az idegen lány. Vöröses haja volt, ami laza kontyba volt felkötve. Szép lány volt, bár a hangjában ellenségességet lehetett érezni. Zöld, macska szerű szemei figyelmesen méregettek. Divatos ruhákat viselt és szépen ki volt sminkelve.
- Ő itt Amy!- lépet mellém Chris mosolyogva és átölelt, majd magához húzott.
- És te vele... jársz?- kérdezte a lány, olyan utálattal kiejtve az utolsó szót amennyire csak lehetett. De mintha ezt senki sem vette volna észre a barátaim közül, vigyorogva pillantottak ránk, vagy a csajra.
- Igen- mondta határozottan Chris, majd megcsókolt, mire mindenki halkan elnevette magát.
- Oh... oké. Én Brendy vagyok!- állt fel mézes mázos mosollyal az arcán- John unokahúga vagyok. Mostantól itt fogok lakni!
Egy pillanatra a döbbenettől leesett az állam. Hogy lehet, hogy egy ilyen lány John rokona, pláne, hogy mostantól itt fog lakni? Hisz, olyan fura velem... ne már, hogy nem látják a többiek... Vagy csak én mesélem be magamnak?
Össze szedtem magam, majd rámosolyogtam kedvesen, miközben próbáltam meg győzni magam, hogy csak képzelődöm...
- Brendy állami ifjúsági bajnok díjugratásban!- magyarázta Will, aki pár perce érkezett meg.
- Akkor már régóta lovagolhatsz!- mondta barátságosan.
- Nem éppen. öt éve kezdtem... nem kellett semmi más ehhez az eredményhez, csak tehetség. De hallom, hogy te is díj ugrattál, gratulálok a második helyhez!- mondta mosolyogva. De én egyértelműen vettem a rosszindulatú célzást.
- Jól vagy?- kérdezte Chris aggódva. Talán észre vette a zavarodott pislogásom.
- Öhm.. nem tudom!- mondtam neki. Már bele fájdult a fejem ebbe a sok furcsa válaszba.
- Ha rosszul vagy nyugodtan hagyd ki a mai edzést, ugye John?- jelentette ki Brendy, ami megint meglepett.
- Persze! Ha rosszul vagy, pihenj csak le!- küldött felém egy kedves mosolyt John.
- Nem... megleszek!- vágtam rá, majd Chrisre mosolyogtam.
Vissza mentünk az istállókba, ahol lovainkat előkészítettük az órára. Ráakasztottam a vezetőszárat Colorado kötőfékére, majd kivezettem a lovamat a boxból.
Colorado figyelmesen mérte végig a tájat míg a fedeles lovardáig nem értünk. Bele szagolt a levegőbe és egy hangosat fel is nyerített.
A fedelesben már mindenki ott volt még Brendy is egy fekete Angol heréltel. Feketében volt a lány is... tisztára mint egy ördög.
Oda álltam Chris mellé, aki rám mosolygott kedvese. Nem tudtam elhinni még mindig, hogy az unokatestvére ilyen rossz indulatú legyen... de miért csak én láthatom így?
John megkezdte az órát.  A mai feladat a tolatás és a sasszézás volt, amihez csupán egy pálcát használhattunk és a szemkontaktust lovunkkal.
Egy két ló kibujt a feladat alól és szabadon vágtázgatni kezdet fel alá, de egyhamar megbarátkoztak a feladattal és elvégezték ők is.
Brendy utolsóként csinálta a feladatott, hibátlanul, mint azt ahogy sajnos sejtett...
- Ügyesek volttok, még kissé ellenszegülnek a lovak, de jó úton haladunk!- magyarázta John- és mivel ilyen jól haladunk egy kisebb bemutatott fogunk tartani két hét múlva, a karácsonyi szünet első napján! A szomszédos városban, Green Hitsben mindig gyönyörű karácsonyi vásár van és ilyenkor lovas felvonulás és hasonlók szoktak lenni...
Izgatót mosolyra húztam a számat. Ez a hely tele van lehetőséggel... akármit tanulunk, azt mindig megmutathatjuk másoknak!
- Még meg kell tanulnotok pár feladatott, de szerintem menni fog!- gondolkozott hangosan John.
 Egészen késő estig kint voltunk és gyakoroltunk, vagy újat tanultunk. Egyre jobban ment mindenkinek...
10 óra körül indultunk vissza a kollégiumba. Alig vittek a lábaim, hisz nagyon fáradt voltam... nem is volt időm említeni a lányoknak Brendy furcsa viselkedését, ami nagyon bosszantott. Végül abban maradtam, hogy míg nem csinál, vagy mond valami teljesen egyértelmű dolgot, addig nem zavarom a többieket...