Másnap elkezdődött az iskola, így az osztályok megteltek a tanulásra és a kevésbé tanulásra vágyó fiatalokkal. Kevés élvezettel ültem végig a matek órát és a fizikát, a többi nehézkesen, de el telet, de csak azért, mert Chris, vagy Lilly mellett foglaltam helyett.
Tesi óra az utolsó volt és elengedtek engem, Lilly, Christ és Melissat is, így mindannyian felmentünk a kollégiumba, hogy átöltözzünk. Bár Christ csak a portáig engedték, ezért siettünk.
Felvettem a barna lovaglónadrágom és hozzá egy egy kék pólót rá pedig egy fekete meleg pulcsit és lovasmellényt. Nehézkesen felhúztam a csizmámat is, majd indulhattuk is, hisz Melissa már előttem kész volt.
Lilly már lent várt Chrissel és türelmetlenül pillantott az órára.
Hamar oda értünk, majd mind szétváltunk és mindenki ment a maga lovához. Colorado izgatottan kezdett el nyeríteni, amint megpillantott, majd fel le toporgott a boxban.
Oda léptem hozzá és megvakartam a homlokát, majd lecsutakoltam. Mosolyogva tisztogattam lovam szőrét, miközben ő csak lustán rágcsálta a szalmát.
John kérésére csak kantárt tettük ma lovainkra, úgy vettük ki a pályára.
Felsorakoztunk egymás mellett és figyelmesen vártuk lovasoktatónkat, ahogy bezárja a pályát és elénk szétállt.
- Rendben gyerekek, a mai órán szőrén lovagolunk Ez lehet nem tűnik újdonságnak, de a szabadídomitást mielőtt megkezdenénk teljesen meg kell ismernetek a lovaitokat. Éreznetek kell minden izmát, azt, hogy hogyan reagál Együtt kell vele mozognotok. Ez segít abban, hogy a testét feltérképezzétek és bármikor megtudjátok mondani hol érzékenyebb a lovatok- mondta komoly arckifejezéssel méregetve minket- Rendben most szálljatok fel a lovaitokra!
Felcsaptam a kantárt, majd a lovam mellé álltam, hogy valahogy felszálljak rá. Eddig mindig valaki segített felszállni, vagy farönkről ügyeskedtem fel magam...
Kényelmetlenül toporogtam a lovam mellett és a többieket néztem, hogy hogyan szállnak fel. Dolly és Bianca valahogy felküzdötte magát a lóra, Will könnyedén felszállt. Melissat felsegítette John. Lilly talált egy kisebb gödröt, amibe belevezette lovát, így könnyedén felpattant. Csak én álltam ott tehetetlenül ugrálva a lovam mellett. Chris mosolyogva oda sétált mellém és felsegített, amit egy nagy mosollyal megköszöntem.
Lassan mindenki végzet, így John neki állhatott az órának. Osztályba lovagoltunk. A könnyű ügetés kész rémálom volt, de el lehetett viselni azért...
Egy óra lovaglás után kissé remegő lábakkal szálltam le és vezettem vissza a lovam a boxba. Még egyszer áthúztam, majd mindannyian kiengedtük a lovakat a legelőre.
Fáradtan ültem be a hintaágyba, ahol Dolly, Bianca és Chris ült. Beültem szerelmem ölébe és fáradtan hajtottam a vállára a fejem, pedig még tanulni is kell ma...
- Tiszta aranyos a srác!- kaptam el egy mondatott Bianca élménybeszámolójából.
- Ki csoda?- néztem feléje kérdőn.
- Denliel!- mondta ki a nevet csillogó szemekkel.
- Én elvesztettem a fonalat a huszadiknál!- mosolygott rá Chris, mire bosszúból oldalba bökte Bianca.
- Én sem vagyok mindig képben, de erről a srácról egész régóta beszél már!- mondta elgondolkozva Dolly.
- Nah, talán ő az "Igazi"!- mondtam mosolyogva.
- Még szerencse, hogy te neked már nem kell keresnek, nem?- nézet felém Chris vigyorogva.
- Én ezt soha sem mondtam!- húztam az agyát, mire szorosan körém kulcsolta kezeit.
- Nem értettem jól... mit mondtál?- nevette fel, ahogy küszködtem a szabadulásomért.
- Semmi rosszat!- nevettem fel én is.
- Ne híd, hogy ennyivel megúszod!- mondta figyelmeztetően, majd elengedett
Kíváncsian mosolyogtam rá, ahogy pár méterrel odébb vizsgálgattam az arcát. Valamit készül ellenem tenni, kérdés, hogy mit..
Sajnos nem maradhatunk tovább vissza kellett mennünk. Egészen estig tanultunk Melissaval. Vacsora után vissza jöttünk a szobánkba és sokáig beszélgettünk. Kezdtük egyre jobban megismerni egymást... Este boldogan hunytam álomra a szeme, hisz minden olyan jónak tűnt... a suli jól ment, a lovaglás is és Chrissel is megvoltunk. Remélem ez nem afféle vihar előtti csend akar lenni, mert az nem jelentene jót...
