11.fejezet

A napok gyorsan teltek. Minden nap lent voltam pár órát a lovardában és Peter segítségével készültem a versenyre. Lilly is hamarosan meggyógyult és szerdától, már ő is átérezhette a kemény edzések örömét.

Peter hihetetlen jó fej. Sokat voltam vele még suliban is. Sok jó tanácsot adott a lovaglással kapcsolatban is. És ki derült, hogy bejön neki egy közös ismerősünk, már pedig a Lilly. De egyenlőre nem szólhatok senkinek róla, SAJNOS!

Pénteken hulla fáradtan másztam le Zeuszról. Peter és Lilly azon nevettek, hogy a három és fél órás edzés után, hogyan mentem. Enyhén szólva fájtak a lábaim….

Beültem a szerszámosba és elkezdtem kifényesíteni a holnapi versenyre a felszerelést. Egy rádióból ezer éves számok mentek, de nem volt már annyi erőm, hogy lekapcsoljam. Ásítozva fényeztem a kantárt.

- Szia!- mondta valaki halkan az ajtóból. Fel pillantottam és megláttam Chriset.

Egy sötét pulcsi volt rajta, aminek a jobb ujja fel volt húzva könyökig. A csuklóján pedig valami fehér volt. Pár pillanat kellet, míg leeset, hogy be van fáslizva.

- Szia!- mosolyogtam, rá halványul. Chris bánatosan leült egy székre.

Abba hagytam a munkát és oda mentem hozzá. Leültem a mellette lévő székre, és óvatosan megfogtam a befáslizott csuklóját.

- Mi történt?- kérdeztem.

- Mindegy!- sóhajtott fáradtan.

- Chris… mond el!- mondtam lágyan.

- Összeverekedtem egy sráccal…

- Mégis miért?- próbáltam nem fel húzni magam.

- Kötekedet…

- Mit mondott?- fogtam meg a kezét.

- Azt, hogy meggyőződése, hogy a barátnőjével kavarok. Pedig életemben kétszer beszéltem a csajjal, akkor sokat mondok… Ez annyira röhejes. És mikor próbáltam tisztázni a dolgot, akkor gyomorszájba vágott. Utána kissé erősen adtam vissza… Neki felszakadt a szája, nekem megrándult a csuklom…- mesélte.

- Biztos, hogy ne kavartál a lánnyal?- kérdeztem.

- Mi? Ez komoly? Na ne… Nem tűnt fel, hogy a te kegyeidért küszködök, már legalább két hónapja? Amy! Engem nem érdekel más lány, nekem te kellesz!- mondta szomorúan.

- Jó, bocs. Nem kellet, volna megkérdeznem!- motyogtam.

- Nem a te hibád! De kérdezhetek tőled valamit?- nézet rám.

- Persze- mosolyogtam.

- Ha megkérdezném, hogy lennél-e a barátnőm, akkor mit válaszolnál?

Nem tudtam mit felelni hirtelen. Meg szólalni sem mertem, mert hátha valami nagy hülyeséget mondok. Zavarodottan pislogtam.

- Amy, indulhatunk?- jött be Lilly.

- Igen, már is megyek!- mondtam.

- Oké, az istálló előtt várlak!- mondta és már ki is ment.

- Nos?- nézet rám aranyosan Chris.

- Nem tudom. Átgondolhatnám holnapig?- kérleltem.

- Persze- mosolyodót el, majd óda hajolt és megpuszilta az arcom. Chris vigyorogva kikísért Lillyhez. Elbúcsúztunk a többiektől és elindultunk Lillvel haza. Út közben beszélgettünk.

- Mi van Amy? Olyan szótlan vagy, ez nem rád vall!- mosolygót rám.

- Hát, azaz igazság, hogy történt valami a nyergesben…- pirultam el.

- Halljuk!- mosolygót.

- Chris megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője és én nem tudom… Jaj Lilly segíts!

- Ezen mit segítsek? Azt neked kell tudni, hogy tetszik-e vagy nem! Én melletted állok mindenesetre, ne félj!- ölelt meg.

- Hát, ez nem nagy segítség…- motyogtam.

A koleszban, este egy órán át bámultam a falat és gondolkoztam. Aranyos volt Chris és nagyon bírtam. Ha úgy vesszük kicsit szerelmes is vagyok belé, de nem tudom még sem. Érdemes elkezdeni vele járni? Végül is ő mindig bajba keveredik és… és nincs és! Nem a rosszat kéne néznem állandóan. Minden esetre alszok egyet rá, és reggelre biztos leszek a válaszban…

10. fejezet

Hétfőn, suli után izgatottan öltöztem lovaglócuccba. Meg könnyebbülten dobtam az ágyra az iskolai egyenruhám és a magsarkút. Melegen felöltöztem lovagláshoz, majd felkötöttem a hajam. Jókedvűen mentem el a lovardához. Peter már várt Colorado boksza előtt. Először muszáj volt lovacskámat megszeretgetnem, csak az után tudtam figyelni Peterre.

   -          Ma már keményen edzünk a hétvégi versenyre! Szóval hagyjuk a,,pihenés” szót! A versenyben lévő akadály magasságokat fogjuk ugratni! Apa megengedte, hogy a héten én legyek az edződ, szóval most csak rám kell figyelned a lovaglás alatt!- mondta.

   -          Oké- bólintottam lelkesen, bár ez a lelkesedés eltűnt egy óra kemény lovaglás után Peterel. Egyre jobban fáradtam, amit kihasznált Zeusz és előszeretettel direkt megtorpant, vagy sorozatban bakolt. Peter persze hajtogatta, hogy mit tegyek, de nem tudtam több fele figyelni hirtelen. Megpróbáltam összeszedni magam. Az akadály előtt oda csaptam a ló farára, aki gyors vágtában, megállás nélkül, hibátlanul átugratta az akadályt. Azt vártam, hogy Peter megdicsér vagy valami, de csak azt mondta, hogy – Legközelebb figyelj a váll tartásodra!-.

Neki futottam a következőnek és a következőnek. Három óra edzés után remegő lábakkal szálltam le a lóról. A hátsómat nem igazán éreztem. Zeusz is alig bírta vissza vonszolni magát a bokszba, de amint meglátta a neki kitett zabot, egyből visszatért az élet kedve.

Jól kiizzadt testére rátettem a lótakarót a csutakolás után. Zeusz álmosan pislogót rám. Elmosolyodtam, majd megszeretgettem a kis fickót. Nagyon meg kedveltem.

Hagytam had pihenjen Zeusz. Átmentem Desperadohoz, hogy a gazdija helyet is megszeretgessem.

-          Ezt a gazdid küldi!- pusziltam meg a homlokát. Desi a zsebembe kutakodót egy kis csemege után, és mivel nem talált semmit, ezért csipkelődni kezdet.

-          Szia Amy!- köszönt valaki a hátam mögött.

Megfordultam és Biancat találtam a hátam mögött.

-          Szia! Rég láttalak! Mi van veled?- kérdeztem, miközben Desit simogattam.

-          Hát semmi. Képzeld van egy olyan helyes évfolyamtársam! Össze akarok vele jönni!- mesélte.

-          És mi van azzal a fiúval akit múltkor meséltél?

-          Jah…hát vele rég vége! Azóta már volt egy másik barátom is! De a legutolsó csúnyán megbántott, ezért dobtam!- mondta vigyorogva.

-          És nem vagy szomorú?- kérdeztem.

-          Ááá…nem! Inkább örülök, így legalább több időm marad más fiúkra!- nevetet, amin nekem is nevetnem kellett.

-          Jaj, Bianca, te sose változol!- öleltem meg.

-          Rajtam nincs mit megváltoztatni! Én így vagyok jó!- mondta.

-          Az biztos, mert ki más segítene vizet hordani a lovaknak!?- jött be Will.

Mind a ketten mosolyogtunk. Will mint mindig, most is hihetetlenül jól nézet ki. Koptatót farmer és egy fekete póló volt rajta. A kezében pedig 5-6 üres vödör.

-          Hát…ha szépen megkérsz…- nevetett Bianca.

-          Kérlek szépen!- nézet kiskutya szemekkel Will. Nagyon aranyos volt. Bianca elpirult és elvett két vödröt. Én nem tartottam velük.

Elrendeztem a lovakat, majd haza mentem. Kész kínszenvedés volt felmászni a szobámig a koleszba. Egy jó meleg fürdés után átsurrantam Lillyhez és elmeséltem, ami ma történt. Szegényem még ma is nagyon rosszul nézet ki, így inkább hagytam pihenni és visszamentem a szobámba lefeküdni, aludni.