10. fejezet

Hétfőn, suli után izgatottan öltöztem lovaglócuccba. Meg könnyebbülten dobtam az ágyra az iskolai egyenruhám és a magsarkút. Melegen felöltöztem lovagláshoz, majd felkötöttem a hajam. Jókedvűen mentem el a lovardához. Peter már várt Colorado boksza előtt. Először muszáj volt lovacskámat megszeretgetnem, csak az után tudtam figyelni Peterre.

   -          Ma már keményen edzünk a hétvégi versenyre! Szóval hagyjuk a,,pihenés” szót! A versenyben lévő akadály magasságokat fogjuk ugratni! Apa megengedte, hogy a héten én legyek az edződ, szóval most csak rám kell figyelned a lovaglás alatt!- mondta.

   -          Oké- bólintottam lelkesen, bár ez a lelkesedés eltűnt egy óra kemény lovaglás után Peterel. Egyre jobban fáradtam, amit kihasznált Zeusz és előszeretettel direkt megtorpant, vagy sorozatban bakolt. Peter persze hajtogatta, hogy mit tegyek, de nem tudtam több fele figyelni hirtelen. Megpróbáltam összeszedni magam. Az akadály előtt oda csaptam a ló farára, aki gyors vágtában, megállás nélkül, hibátlanul átugratta az akadályt. Azt vártam, hogy Peter megdicsér vagy valami, de csak azt mondta, hogy – Legközelebb figyelj a váll tartásodra!-.

Neki futottam a következőnek és a következőnek. Három óra edzés után remegő lábakkal szálltam le a lóról. A hátsómat nem igazán éreztem. Zeusz is alig bírta vissza vonszolni magát a bokszba, de amint meglátta a neki kitett zabot, egyből visszatért az élet kedve.

Jól kiizzadt testére rátettem a lótakarót a csutakolás után. Zeusz álmosan pislogót rám. Elmosolyodtam, majd megszeretgettem a kis fickót. Nagyon meg kedveltem.

Hagytam had pihenjen Zeusz. Átmentem Desperadohoz, hogy a gazdija helyet is megszeretgessem.

-          Ezt a gazdid küldi!- pusziltam meg a homlokát. Desi a zsebembe kutakodót egy kis csemege után, és mivel nem talált semmit, ezért csipkelődni kezdet.

-          Szia Amy!- köszönt valaki a hátam mögött.

Megfordultam és Biancat találtam a hátam mögött.

-          Szia! Rég láttalak! Mi van veled?- kérdeztem, miközben Desit simogattam.

-          Hát semmi. Képzeld van egy olyan helyes évfolyamtársam! Össze akarok vele jönni!- mesélte.

-          És mi van azzal a fiúval akit múltkor meséltél?

-          Jah…hát vele rég vége! Azóta már volt egy másik barátom is! De a legutolsó csúnyán megbántott, ezért dobtam!- mondta vigyorogva.

-          És nem vagy szomorú?- kérdeztem.

-          Ááá…nem! Inkább örülök, így legalább több időm marad más fiúkra!- nevetet, amin nekem is nevetnem kellett.

-          Jaj, Bianca, te sose változol!- öleltem meg.

-          Rajtam nincs mit megváltoztatni! Én így vagyok jó!- mondta.

-          Az biztos, mert ki más segítene vizet hordani a lovaknak!?- jött be Will.

Mind a ketten mosolyogtunk. Will mint mindig, most is hihetetlenül jól nézet ki. Koptatót farmer és egy fekete póló volt rajta. A kezében pedig 5-6 üres vödör.

-          Hát…ha szépen megkérsz…- nevetett Bianca.

-          Kérlek szépen!- nézet kiskutya szemekkel Will. Nagyon aranyos volt. Bianca elpirult és elvett két vödröt. Én nem tartottam velük.

Elrendeztem a lovakat, majd haza mentem. Kész kínszenvedés volt felmászni a szobámig a koleszba. Egy jó meleg fürdés után átsurrantam Lillyhez és elmeséltem, ami ma történt. Szegényem még ma is nagyon rosszul nézet ki, így inkább hagytam pihenni és visszamentem a szobámba lefeküdni, aludni.