11.fejezet

A napok gyorsan teltek. Minden nap lent voltam pár órát a lovardában és Peter segítségével készültem a versenyre. Lilly is hamarosan meggyógyult és szerdától, már ő is átérezhette a kemény edzések örömét.

Peter hihetetlen jó fej. Sokat voltam vele még suliban is. Sok jó tanácsot adott a lovaglással kapcsolatban is. És ki derült, hogy bejön neki egy közös ismerősünk, már pedig a Lilly. De egyenlőre nem szólhatok senkinek róla, SAJNOS!

Pénteken hulla fáradtan másztam le Zeuszról. Peter és Lilly azon nevettek, hogy a három és fél órás edzés után, hogyan mentem. Enyhén szólva fájtak a lábaim….

Beültem a szerszámosba és elkezdtem kifényesíteni a holnapi versenyre a felszerelést. Egy rádióból ezer éves számok mentek, de nem volt már annyi erőm, hogy lekapcsoljam. Ásítozva fényeztem a kantárt.

- Szia!- mondta valaki halkan az ajtóból. Fel pillantottam és megláttam Chriset.

Egy sötét pulcsi volt rajta, aminek a jobb ujja fel volt húzva könyökig. A csuklóján pedig valami fehér volt. Pár pillanat kellet, míg leeset, hogy be van fáslizva.

- Szia!- mosolyogtam, rá halványul. Chris bánatosan leült egy székre.

Abba hagytam a munkát és oda mentem hozzá. Leültem a mellette lévő székre, és óvatosan megfogtam a befáslizott csuklóját.

- Mi történt?- kérdeztem.

- Mindegy!- sóhajtott fáradtan.

- Chris… mond el!- mondtam lágyan.

- Összeverekedtem egy sráccal…

- Mégis miért?- próbáltam nem fel húzni magam.

- Kötekedet…

- Mit mondott?- fogtam meg a kezét.

- Azt, hogy meggyőződése, hogy a barátnőjével kavarok. Pedig életemben kétszer beszéltem a csajjal, akkor sokat mondok… Ez annyira röhejes. És mikor próbáltam tisztázni a dolgot, akkor gyomorszájba vágott. Utána kissé erősen adtam vissza… Neki felszakadt a szája, nekem megrándult a csuklom…- mesélte.

- Biztos, hogy ne kavartál a lánnyal?- kérdeztem.

- Mi? Ez komoly? Na ne… Nem tűnt fel, hogy a te kegyeidért küszködök, már legalább két hónapja? Amy! Engem nem érdekel más lány, nekem te kellesz!- mondta szomorúan.

- Jó, bocs. Nem kellet, volna megkérdeznem!- motyogtam.

- Nem a te hibád! De kérdezhetek tőled valamit?- nézet rám.

- Persze- mosolyogtam.

- Ha megkérdezném, hogy lennél-e a barátnőm, akkor mit válaszolnál?

Nem tudtam mit felelni hirtelen. Meg szólalni sem mertem, mert hátha valami nagy hülyeséget mondok. Zavarodottan pislogtam.

- Amy, indulhatunk?- jött be Lilly.

- Igen, már is megyek!- mondtam.

- Oké, az istálló előtt várlak!- mondta és már ki is ment.

- Nos?- nézet rám aranyosan Chris.

- Nem tudom. Átgondolhatnám holnapig?- kérleltem.

- Persze- mosolyodót el, majd óda hajolt és megpuszilta az arcom. Chris vigyorogva kikísért Lillyhez. Elbúcsúztunk a többiektől és elindultunk Lillvel haza. Út közben beszélgettünk.

- Mi van Amy? Olyan szótlan vagy, ez nem rád vall!- mosolygót rám.

- Hát, azaz igazság, hogy történt valami a nyergesben…- pirultam el.

- Halljuk!- mosolygót.

- Chris megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője és én nem tudom… Jaj Lilly segíts!

- Ezen mit segítsek? Azt neked kell tudni, hogy tetszik-e vagy nem! Én melletted állok mindenesetre, ne félj!- ölelt meg.

- Hát, ez nem nagy segítség…- motyogtam.

A koleszban, este egy órán át bámultam a falat és gondolkoztam. Aranyos volt Chris és nagyon bírtam. Ha úgy vesszük kicsit szerelmes is vagyok belé, de nem tudom még sem. Érdemes elkezdeni vele járni? Végül is ő mindig bajba keveredik és… és nincs és! Nem a rosszat kéne néznem állandóan. Minden esetre alszok egyet rá, és reggelre biztos leszek a válaszban…