12. fejezet

Reggel arra ébredtem, ahogy anya és apa beszélgetnek. Először megijedtem, hogy mit keresnek itt, de aztán rá jöttem, hogy milyen nap is van. A verseny napja.
Anyuékkal lementünk egy pékségbe és vettünk reggelit, majd a koleszban anya összepakolta minden cuccom. Jessica már elment tegnap este, így csak én voltam a szobában.
Felvettem a vakítóan fehér új verseny lovasnadrágom, majd az inget és végül életem első lovaszakóját Fekete volt és derékban szűkíttet fazon. Elégedetten nézegettem magam a tükörben, miközben anya magában morgolódót, hogy hogyan tudtam két hónapon át ilyen kupiban élni... szülők.
Felvettem a lovaglócsizmám, majd az új bársony kobakommal és kedvenc kesztyűm kíséretével elindultam apuval a kocsihoz.
Míg a lovardához kocsikáztunk előkutattam a fényképezőm, amit nyár óta nem láttam. Izgatottan adtam át apának, hogy verseny alatt rengeteg képet készítsen.
A lovardában, míg a szüleim Johnal beszéltek, addig én bepakoltam az autóba a felszereléseket, majd szomorkásan elbúcsúztam Coloradotól, hisz ha nem történik az a kis baleset a lábával, akkor most vele indulhatnák a versenyre.
Colorado, kissé bicegve még, de négy lábon állt. Megpusziltam a puha orrát, majd kivezettem a legelőre és ott elengedtem. Hosszas perceken át néztem, ahogy vágtat, hempereg, bakol a társai között.
Az istállóban nagy volt a sürgés-forgás. John lovardájából hatan indultunk a versenyen, amire mindenki izgatottan pakolászót
Dollyt látta az egyik bokszban,a hogy kedvesen csacsog lovának, Coranak. Egy világosbarna zakó volt rajta, ami nagyon jól állt neki. Szépek voltak együtt. Mikor észre vette, hogy őt nézem elkezdet integetni.
- Szia Amy! Sok szerencsét a versenyre!- mosolygót barátságosan.
- Köszi Dolly, neked is!- viszonoztam a mosolyt.
Mikor tovább mentem, pár bokszal, megtaláltam Biancat is, akit Will szórakoztatott. Bianca csodásan nézet ki, mint mindig. Haja egy gyönyörű kontyban volt feltűzve és ruhái is csinosan voltak. Hát igen...Bianca mindig kihozta magából a legjobbat.
Tovább mentem, mire végre Zeuszhoz értem. Zeusz boldogan nyerített egyet, mikor beléptem és végigszaglászta a kezem, hátha talál benne valami kis finomságot.
Negyed óra múlva felvezettük Zeuszt a lószállítóra, kisebb nagyobb szerencsével. Elindultunk anyuékkal a versenyre, Zeuszt magunk mögött vontatván...
A verseny helyszíne egy óriási nagy mező volt. Volt ott minden. Ringlis, vattacukros, céllövölde, óriási színpad, hangos zene, főző verseny... igazi fesztivál hangulat.
Néhány lovas a lóverseny helyszínén elszántan küzdött ijedt, ugráló lova hátán. Én is szorosan fogtam Zeusz vezető szárrát, bár nem lett volna rá szükség, mert Zeusz olyan volt mint egy kis angyal a többi ló között.
Will jött oda hozzám és fogta meg Zeuszt, míg mi John vezetésével bementünk és megnéztük a pályát, amin végig kell mennünk.
Nem tünt nehéznek, hisz Peter nagyobb akadályokat ugrattatott velem és Zeuszal, ugyan annyi idő alatt. Jól megnéztem, hogy melyik akadály melyik után következik, majd lementünk a pályáról és az elsők elkezhetek bemelegíteni. Én az ötödik lovas voltam, ezért elkezdtem felnyergelni Zeuszt. Nekem senki sem segített.
Bianca és Will egymásnak segédkeztek, Dolly a legjobb barátnője társaságában szerszámólt, Peter elöször segített Lillynek, majd egyedül a magáét... olyan furcsa volt, mintha hiányzott volna valami ebből az egész képből. Ezen agyaltam bemelegítés alatt is, de nem jöttem rá. Mikor Beléptem Zeusz hátán a hájára az izgalom urrá lett rajtam és a szívem kétszeres érőségél dobogót.
A rajthoz álltam, majd egy halk csengőszó jelzésére vágtába ugrasztottam a lovat. Az akadályokat gond nélkül szeltük át, mintha a ló és én egyek lettünk volna azokban a percekben. Az utolsó akadályhoz közeledtem és mintha lelassult volna minden körülöttem. Láttam Zeusz verejtékező nyakét, a barátaim, a családok és láttam az akadályt... Túl pillantottam az akadályon, ahol a győzelem vár és megpillantottam Christ a pálya mellett.
 Akkor jöttem rá, hogy ő hiányzót a képből és ő jelenti nekem a győzelmet... ilyen gondolatokkal ugrattam át hibátlanul tökéletes idővel az utolsó akadályom.
Kiügettem a pályáról és kint leszálltam a Zeuszról, elsőként megöleltem és alaposan megpaskoltam a nyakát, majd a körülöttem lévő, dicsérő barátaimmal mit sem foglalkozva csak egy fiú arcát kerestem.
Chris pár méterre állt tőlem mosolyogva. Boldogan a nyakába ugrottam és szorosan megöleltem.
- Igen!- mondtam neki.
- Mi igen?- ölelt vissza nevetve.
- Szívesen leszek a barátnőd!- mondtam. A barátaink szóhoz sem jutottak hirtelen mindenki  meglepődve nézet minket végig.
Chris odahajolt hozzám és megcsókolt mire mindenki próbált vissza állni a verseny témájára.
Nem tudtuk igazán elengedni egymást a nap folyamán.
Anya és apa kissé furcsállották a dolgot, de hamar beletörődtek a látványba, Johnék viszont kifejezetten örültek.
Csak akkor engedtem el Christ, mikor eredményhirdetés volt. Vissza ültem Zeuszra, majd  bevezettem a lovat.
- Első helyen- kezdet bele a bíró- a haladó lovas ifjúsági versenyen, Will Kormez végzet.
Hangos zene kíséretében adták át Willnek a kupát, amit mosolyogva felmutatott.
- Második helyen a haladó lovas ifjúsági versenyen Bianka Waiet végzet.
- Harmadik helyen a haladó lovas ifjúsági versenyen Peter Kormez végzet.
Tapsviharba tört ki a közönség, nem hiába Peter hihetetlen jó lovas, már most azt a szintet veri, mint Will.
- Első helyen a kezdő lovas ifjúsági versenyen... Lilly Painter végzet- izgatottan tapsikolni kezdtem, barátnőm helyezésének hírére. Büszke voltam Lillyre. Büszkén ment ki a kupájáért.
- Második helyen a kezdő lovas ifjúsági versenyen... Amy Mranz végzet!
Nem hittem a fülemnek. Lehetetlennek tartottam, hogy dobogós legyek. Hitetlenkedve vezettem a bíróhoz oda a lovat, aki Zeusz kantárára feltette a kitűzött, majd nekem átadta az oklevelet.
- Köszönöm- mosolyogtam.
- Nagyon szívesen- mondta a bíró, majd mentem is vissza.
A nap gyorsan eltelt... egész nap szórakoztunk, majd este fele hazavittük a lovakat és otthon megszeretgetem Zeuszt és Coloradot is, hisz egy hétig nem látom őket.
Bár rosszabb volt Christől elbúcsúzni részemről...
Megígértem neki, hogy jövő vasárnap reggel már jövök is vissza.
Lilly, én és a szüleim beültünk a kocsinkba és elindultunk haza.
 Lilly nagyon örült a helyezésnek, ahogy én is a sajátoménak. Nem hittük volna, hogy idáig eljutunk ennyi idő alatt...