BLOGGER TEMPLATES - TWITTER BACKGROUNDS »

2011. február 26., szombat

13. fejezet

El sem akartam hinni, hogy egy hétig a családommal kell lennem ismét. Anya már másnap kiakasztott (-.-"). Az időm nagyját a régi barátaimmal töltöttem és persze a családommal. Anya és Lilly anyukája keddre péntekre beszélték meg a régi lovasedzönkel a látogatást, pont egy nappal korábra, mint mielőtt vissza mentünk volna Hensontonba.
Úgy beszéltük meg, hogy napközben a lovardában leszünk, este pedig Lillyvel hülyéskedünk nálunk, mivel Haloween van.
Mérgesen kelltem fel, mert anyuék megint felébresztettek az üvöltő tévével és az edények zörgésével.
- komolyan mondom.... az iskolában jobban ki tudom pihenni magam, mint itthon!- dünnyögtam, miközben kócosan leültem az asztalhoz a pirítósom elé.
- Már kilenc óra, ideje felkelni, mindjárt úgyis indulunk!- osztott anyu.
Jóízűen megettem a reggelit, ami valóban hiányzót a koleszba. Anyu főztét nem lehet megverni...
Felöltöztem, majd kicsit duzzogva beültem az autóba. Még mindig ellenemre volt, hogy visszamenjek a régi lovardámba, de anyuékat lehetetlenség meggyőzni.
Anyu és apu is jött. Lillyt útközben felvettük. Csendben, mindketten elszánt makacssággal bámultunk ki az ablakon.
Az erdőszéli kis szép lovarda parkolójában kiszálltunk, majd a cuccainkat a kezünkbe cipelve elindultunk a volt lovasoktatóm, Herry irodája felé.
Anyuék benyitottak és mi követtük öket. A kis vörös, göndör hajú férfi, vigyorogva üdvözölt minket.
- Helosztok! Na lányok, mi újság, milyen a suli és a lovarda, hallotam a versenyről! lilly gratulálok és neked is Amy!- kezdet bele és csak beszélt és beszélt, válaszolni pedig nem is hagyót minket.
-Tegyétek le a cuccaitok és mutatok nektek valamit!- vigyorgót és kikapta a kezemből a kobakom és a székre letette.
A lovarda illata már hiányzott. Lassan egy hete nem jártam lovak közelébe...
Herry a lovarda közepén megállt egy boksznál és kinyitotta az ajtaját.
- Ő Daisy!- paskolta meg egy ló nyakát. Közelebb mentem és végig mértem a lovat. Egy arab telívér volt. Szürke kanca. Kecsesen állt a bokszba és érdeklődve nézet. Gyönyörű állat volt. Sok lovat láttam de ő m
olyan más volt, olyan varázslatos...
- Nagyon szép!- tartottam neki oda a kezem, mire óvatosan megszagolt.
- Szülei versenylovak, most vettem, de csak annyi időre, hogy belovagoljam, majd eladom. Mint a szülei, ő is versenyló lesz egy nap és nagyra viszi egyszer, ezt én mondom!
- Nem rossz... és mit tud?- vizsgálgatta Lilly.
- Az alapok mennek neki. Távló lesz. Gyors és szívós jószág! Gondoltam ki próbálnátok, végül is itt lesztek ma estig, lesz elég idő lovagolni...- ajánlotta.
- Szívesen!- simítottam meg a nyakát.
- Milyen szép...- suttogta közben anya mellettem. Kevés ló volt, vagy fajta volt, amit anyám elismert és szeretett, de ez a ló, még őt is levette a lábáról.
 Lillyvel lecsutakoltuk Daisyt, aki végig táncolt. Nem lehetett megállítani. Az arcát pedig nagyon nehezen engedte letisztogatni, azt is lesunyt fülekkel tűrte.
Felnyergeltük és felkantároztuk, majd kivezettük a pályára. Lilly ült fel elöbb rá, mint minden új lóra, amihez valaha közöm volt. Még a saját lovamra is...
Hipnotizált az állat szépsége. Csodálkozva néztem Herry és anyuék mellett a lovat, akibe bele szerettem.
Egy órás edzés után hagytuk, had pihenjen egyett, addig régi lovat lovagoltunk, mint Szikrát, az angol telívér, meg Lillomot és Kakaót. Ezek a lovak voltak, amiken megtanultam lovagolni és hihetetlen jó érzés volt ismét rajtuk ülni.
Délután végre én is felülhettem Daisyre. Kezembe vettem a szárt és lépni kezdtem vele. A lovaglást anygon élveztem. A vágtája hihetetlen kényelmes és jó volt.
A pálcára, kissé érzékeny volt de magában véve nem volt semmi más gond. Fel sem tűnt, hogy egy óra elszökkent. agyon simogatva léptettem le a lovat.
Mikor leszálltam anya megölelt büszkén. Nem tudtam mire vélni ezt a nagy büszkeséget.
Az időm nagyját Daisy bokszában töltöttem. Este sötétedéskor indultunk haza.
- Nagyon örülök, hogy itt voltatok, remélem majd legközelebb is meglátogatjátok a lovardánkat. Nagyon büszkék vagyunk rátok!- ölelt meg minket Herry elérzékenyülve.
- Téli szünetben jövünk és meglátogatjuk Daisyt!- ugráltam lelkesen.
Beszáltunk a kocsiba és haza mentünk. Otthon egy jó meleg fürdés után Lillyvel megkezdtük a vámpíros éjszakánkat. Twiligtet és Vámpírnapló részeket néztünk, amit felesleg több százszor láttuk, de együtt mindig jó volt újból és újból megnézni.
Hajnalig fent voltunk és anyuékat nem hagytuk aludni a hangos nevetésünkkel. Gondoltam most vissza kapják a reggeli akciójukat...

1 megjegyzés:

Zsófi írta...

Nagyon jó lett!!!!!!
Pont mint a valóságban Xd
Már alig várom a folytatást!