9. fejezet

Másnapra Lilly csúnyán megfázott. Az orvos egy hétre kiírta. Sajnos még lovagolni sem tudót jönni, így életemben egyszer egyedül kellett végig sétálnom Hensonton utcáin. Aznap szomorkás idő volt. Bevolt borulva az ég és esett az eső.

A lovardába belépve, John állt elém.

- Amy, sajnos van egy szörnyű hírem!- mondta.

- Mi az? Valami baj? Coloradonak baja esett?- kezdtem rosszallóan.

- Sajnos igen. Colorado lesántult. Az orvos szerint, nem ajánlatos most vele indulni a versenyen, mert csak fájdalmat okoznánk vele neki- mondta Jonh. Pár pillanatig némán néztem rá. Nem tudtam elhinni amit hallok. Nem indulhatok a versenyen, amire annyit készültem, és amiért annyi hosszú nehéz edzést végig küszködtem. A legrosszabb viszont az, hogy Colorado lesántult. Szegény kicsi lovam! Késztetést éreztem, hogy azonnal magamhoz öleljem selymes pej nyakát.

Szó nélkül ott hagytam Johnt, majd lovam boksza felé igyekeztem. Félve pillantottam be. Colorado a boksz közepén feküdt és szénát rágcsált. Jobb első lába bevolt fáslizva. Oda bújtam hozzá és könnyes szemekkel megöleltem.

-          Jaj pacikám! Ugye jól vagy? Sajnálom…- súgtam a fülébe. Colorado a figyelmesen hallgatott.

-          Amy van még egy lehetőség, hogy indulj! Bár ez először lehet barátságtalan lesz, de gondold végig! Colorado nélkül is indulhatsz a versenyen, más ló nyergében! A fiamnak van egy öreg ugró lova, ha felkészülsz vele és elindulsz, az mind a kettőtöknek csak jó lesz!

-          Nem tudom…- mondtam zavarodottan.

-          Tudod mit! Lovagolj egyet a lovon, és utána dönts! Zeusz a neve. Peter majd bemutat neki és segít a lovaglásban. Régen ő versenyzett rajta, így bármi van, csak kérdezd őt!- mondta, majd kihajolt a folyosóra – Peter, gyere ide!- kiáltotta, majd visszafordult felém.

Perceken belül egy magas világosbarna hajú srác jött be. Vékony arca volt és Sötétbarna szemei. Nagyon hasonlított Johnra. A másik kettő fiú, inkább az anyukra…

-          Tessék?- kérdezte a fiú Coloradot nézve.

-          Zeuszon lovagol egyet Amy, segíts neki mindenben. Ugye meg lesztek nélkülem?- kérdezte John a fiától.

-          Aham- bólintott a fiú.

-          Rendben. Bármi baj van, kiáltsatok, itt lesz az istállóban Will is- mondta John. Megveregette Peter vállát, majd kiment a bokszból.

-          Hello, én Peter vagyok!- nyújtót, kezet nekem a fiú.

-          Szia. Amy- fogadtam el a kézfogást.

-          Gyere, megmutatom Zeuszt!- mondta és kisétált a bokszból. Felálltam és én is utána eredtem. A lovarda másik végében volt Zeusz. Egy fekete holsteini herélt. Volt egy aranyos kis hóka a fején. Barátságos állat volt. Simogatgattam, míg Peter elment pár keféért, amivel lecsutakolhassuk. Perceken belül meg is érkezet és elkezdtük tisztogatni.

-          Milyen Zeusz?- kérdeztem megtörve a csendet.

-          Nagyon kezelhető. Bármit megtesz, amit csak akarsz. Régen ő volt a legjobb ugró ló a lovardában, de megöregedet, így már csak iskola lóként munkálkodik. Zeusz egy nagyon jó ló és mindent meg fog tenni, hogy nyerjetek-, mondta Peter.

Elgondolkodtam. Peter nagyon szeretheti Zeuszt. És olyan érzésem van, hogy nem lelkesedik azért, hogy a lova csak iskola ló legyen, de nem tud mit tenni. Én sem lennék oda azért, hogy az eredményes versenylovam öreg korára a kezdők rossz szokásait szenvedje át. Ezt azért mondom csak, mert én is voltam régen kezdő lovas és csak később tudtam meg, hogy sokszor, ahogy lovagoltam fájdalmat okoztam a lónak.

Felnyergeltük Zeuszt és kivezettem a fedelesbe. Itt még nem lovagoltam. Nagy volt és szép.

Felültem Zeusz hátára. Megfogtam rendesen a szárat és megböktem az oldalát. Zeusz egyből sebeses kezdet lépkedni. Érzékeny volt. Ez a versenylovaknál szerintem jó volt, mert kis jelzéseket kell csak adni a lónak, hogy teszi azt, amit kell.

Nem csak az oldala, de a szája is érzékeny volt. Szeretem ilyen lovakon lovagolni.

Coloradonak nem volt puha szája. Az előző gazdája sok rossz szokást bele is nevelte. Kemény dolog volt a legnagyobb hibákat kijavítani.

Elkezdtem ügetni. Először könnyű, majd tanügetést. Nyújtottam, rövidítettem, oldalaztam. Mikor bemelegedet Zeusz, elkezdtem vágtázni vele. Hihetetlen jó vágtája volt, még Coloradoé sem volt ilyen kényelmes.

Egy jó óra múlva leszállt Zeuszról.

-          Ügyes vagy!- mondta Peter.

-          Köszi, de inkább Zeusz aki ügyes!- paskoltam meg a lovat.

-          Hogy döntöttél? Elindulsz vele?- kérdezte.

Kellett egy percgondolkodás. Colorado nélkül nem szívesen akarok elindulni. De Colorado sem akarná, hogy miatta ne induljak, és itt van Zeusz, aki olyan jó ló. Megtiszteltetés lenne egy ilyen jó lovon lovagolni…

-          Igen- mondtam ki végül. Peter elmosolyodót.

-          Segítek felkészülni! Holnap is jössz ugye?- kérdezte vidáman.

-          Persze. Van egy hetünk a versenyig! Bele kell húznom!

-          Segítek!- ismételte meg megint Peter.

John nagyon örült a döntésemnek. Lecsutakoltam Coloradot, ahol tudtam. Fekvő lovat nehéz tisztogatni.

Később felültem megint Zeuszra. Most már ugrattunk is. Jól ment neki. Will is megnézte a lovaglásom. Zavarban is voltam miatta.

Peterel letisztogattuk Zeuszt és közben beszélgettünk. Jól elvoltunk. Rendes fiúnak tűnt.

Megbeszéltük, hogy holnap suli után egyből kezdjük az edzést, amit már izgatottan vártam.

Este a koleszban mindent elmondtam Lillynek, aki nem igazán tudott figyelni rám, mert nagyon rosszul volt, így inkább hagytam, piheni…

8. fejezet

Hetek teltek el. Egyre jobban ment a lovaglás. Azt hittem minden alapot tudok, aztán ki derült, hogy vannak hiányosságok. Pár hét elegendő volt a hibák illetve az új gyakorlatok megtanulásához. Izgatottan vártam már a hétvégét. Egyrészt vége a sulinak, másrészt az első versenyem. Szívesebben maradtam volna itt egész őszi szünetben és lovagolgatnák, de nem bánthatom meg anyukat, na meg Helooween is ott lesz szünetben.

Chris kitartóan próbál kedvemre tenni. Aranyos… olyan, mint egy kis kutya. Ha teheti, akkor egész állónap a nyomomban koslat. De előnye is van, hisz ha dolgozok, akkor legalább rá hagyhatom a munka felét.

A verseny előtti héten egy rövid edzés után Lilly és én kimentünk terepre, hogy kicsit szabadon galoppozhassanak a lovak. Christ csak úgy tudtam leállítani arról, hogy velünk tartson, hogy majd kimegyek vele külön máskor.

Kivezettük az ugrópályáról a lovakat és lépésben elindultunk az erdő felé. Hosszúszárat engedtünk a lovaknak, had fúják ki magukat. Közben Lillyvel beszélgettünk.

-          Heloweenkor átjössz aludni?- kérdeztem vigyorogva.

-          Helooween -> veled egy szobába = kivan zárva!!- nevetet.

-          Mert? Ezt ki kérem magamnak!- színleltem a sértődöttet.

-          Sajnálom Amy!- mondta félvállról.

-          Kérlek, szépen gyere át! Mert, ha nem csúnyán nézek!- emeltem fel figyelmeztetően az újam.

-          Nézzél….na jó átmegyek, de akkor hagyjál aludni!

-          Rendben! De akkor egész este Vámpírnaplókat és egyéb misztikus hülyegégéket nézünk!- mosolyogtam.

-          Na ez legalább jól hangzik! Amúgy meg tudtad, hogy anyuék összebeszéltek?- nézet elgondolkodva maga elé.

-          Nem… miért? Mit beszéltek össze?

-          Hát azt, hogy őszszüneten az előző lovardánkba kell visszalátogatnunk.

-          Ezt nekem is mondta anya, de azt hittem csak engem piszkál ezzel. De én nem igazán szeretnék visszalátogatni. Imádtam azt a helyet én ne akartam elmenni onnét, de muszáj volt. Most visszamenni meg nem akarok megint, mert annál nehezebb lenne megint otthagyni…

-          Én is ezt mondtam anyunak, de ő neki meg győződése, hogy nagyon jó lesz, ha elmegyünk!- forgatta a szemeit.

-          Még csodálkozol? Ők a szüleink! Furcsa lények, amik mindig tudják neked mi a jó…vagyis azt hiszik, hogy tudják-, mondtam színpadiasan.

-          Bocsi Amy, de nem áll jól neked az okoskodás- nevetet Lilly.

-          Hát… nem lehetek én is mindenben jó!- mosolyogtam.

-          Mindenben?- nevetet.

-          Na jó, szinte mindenben béna vagyok, de amit tudok, azt jól tudom, mint például a vágtázást!- nevettem.

-          Na persze…- mondta, majd rövidítet a száron, és oldalba rúgta Desperadot.

-          Héé! Arról nem volt szó, hogy versenyezünk is!- mondtam, miközben rövidítettem a száron és vágtába ugrasztattam Coloradot. Pár perc alatt utol értem Lilly. Egy nagy rétre lukadtunk, ki ahol kedvünk szerint versenyezhetünk. A lovaink nagyon gyorsan galoppoztak, bár Colorado egy orrnyival vezetet. Hamar átszeltük a rétet, majd a tengerpartra értünk ki. Ott tovább vágtáztunk, bár már nem olyan gyorsan. Mikor már egyikünk sem bírta, lépésre fogtuk vissza a lovainkat és közvetlen a tengerparton, szinte már a vízben lépkedtek a lovaink.

-          Menj galoppozni inkább!- mondta levegő után kapkodva Lilly.

-          Jó is lenne… bár Colorado nem épen egy galopp ló alkatú paci. Ő az én ugró és díjlovagló szépségem. Amúgy is a galoppozásból már ki nőttem. Túl magam vagyok galopp zsokésnak-, magyaráztam.

-          Akkor ott van még a távlovaglás. Ott is galoppoznak, bár ott inkább az számít, hogy mennyire tudod a lovad erejét beosztani-, mondta Lilly.

-          Ami nekem nem az erősem, mint tudjuk-, nevettem.

-          Hát nem, bár ki tudja…a lelked mélyén, az okos és mindenre kész Amy csak arra vár, hogy kibontakozhasson-, mondta színpadiasan.

-          Arról tudnák, ha lenne benne egy olyan,,Amy”- mosolyogtam barátnőmre.

Beszélgetve haza ügetünk, majd nevetgélve leszerszámoztuk a lovakat. Elvégeztük minden kis munkát, majd elköszöntünk a többiektől. Chris kikísért minket, majd elindultunk a koleszba. Holnap ismét visszajövünk ide. Még egy hosszú hét van a versenyig… addig bármi megtörténhet.

7.fejezet

Másnap reggel már fél 8-kor felkeltem, ami nekem igen koránnak számított hétvégén. Halkan ki osontam a fürdőszobába és elkezdtem készülődni. Megmostam a hajam a kedvenc samponommal, aminek cseresznye virág illata volt. Majd meg szárítottam anyu hajszárítójával a hajam, amit nekem ajándékozót, mikor eljöttem ide tanulni.

Beálltam a tükör elé és válogatni kezdtem a ruháim közül. Nem igazán értettem, hogy miért készülök erre a találkozásra. Végül is Chris bele lökött az itatóba és tegnap csalással nyert, mert én még soha nem voltam azon az ösvényen, és ha tudtam volna, hogy meddig tart, akkor úgy osztom be a lovam erejét…

Hirtelen mérges lettem Chrisre, de eszembe jutott, hogy milyen aranyos volt velem tegnap, így hát elillant minden haragom. Ez a fiú meghülyít!- gondoltam magamba. Hogy lehet valaki ilyen aranyos és jóképű egyszerre? Lehet, hogy valami génkezelt alany, akit rám uszítottak. Felnevettem. Jessica mozgolódni kezdet. Ő még aludt. Reménykedtem benne, hogy nem zavartam fel. De mikor meghallottam a halk szuszogását megnyugodtam.

Felvettem az egyik farmeromat, amihez az új szürke pulcsim nagyon jól áll. Felhúztam a tornacipőm, és elő kerestem a dzsekim. A zsebébe nyomtam a pénztárcár és rápillantottam az időre. Tíz volt. Elakadt a szavam is. Nem tudtam elképzelni, hogy mit csináljak 11-ig.

Fél órán átnéztem a fehér falat és gondolkoztam mindenféle apróságon, majd eszembe jutott, hogy már rég nem beszéltem a szüleimmel, így hát felhívtam anyut. A telefon kicsenget, majd egy izgatott hang szolt be.

-          Szia Kincsem! Jaj de örülök, hogy felhívtál? Hogy vagy? Mi van veled? Suli meg van? Colorado? Milyen a lovaglás? Ugye őszi szünetbe haza jössz?- támadt le a kérdéseivel anyu.

-          Köszi anyu, meg vagyok és Colorado is. A suli is jó, sok barátom van és szeretek viszonylag ide járni. És nem tudom, hogy haza tudok-e menni, mert őszi szünetben lesz a fesztivál, amin versenyzünk…- mondtam.

-          Igen, igen! John felhívót és elmondta. De a fesztivál szombaton és vasárnap lesz. Az iskola pedig csak csütörtökön fog kezdődni! Lesz három napunk együtt itthon. Elmegyünk vásárolni, meglátogathatod a Preisoni lovas iskolát. Kirándulhatunk, főzhetek neked finomakat! Nagyon hiányzol kicsim! Kérlek, gyere haza!- magyarázta anya.

-          Hát…jó. Haza megyek!- mondtam.

-          Rendben! Jaj de várom már! Majd elmegyünk megnézni az ugratást! Megyek, elmesélem apádnak is! Légy jó kicsim! Szia!- mondta és letette a telefont.

Felsóhajtottam. Néha igazán nem értem, hogy tudom anyu pörgését elviselni.

Háromnegyed 11-kor elindultam szép lassan ki az iskolai nagykapuja elé, Chris meg fog találni ott. Lesétáltam a harmadik emeletről, ki az udvarra. A térkővel kirakott utón mentem el a nagykapuig. Meglepet, mikor a kapu előtt találtam Chriset egy robogóhoz támaszkodva.

-          Szia, hát te? Mióta vársz itt?- kérdeztem.

Mosolyogva pillantott fel. Volt valami abban a mosolyban, valami lenyűgöző… valami szeretni való. Nem mosolyogtam vissza, hátha elbízza magát.

-          Hello. Igazság szerint 10 óra óta itt várok- mosolygót.

-          Nem 11-re beszéltük meg?- zavarodtam kissé össze.

-          De… csak nem tudtam otthon megmaradni, így hát inkább itt vártam-magyarázta.

-          Értem- motyogtam. Ha tudná, hogy én is az óta várok rá… ez vicces.

-          Na, indulhatunk?- nyújtotta felém az egyik bukósisakot.

-          Igen, de ez a robogó elbír mind a kettőnket?- kérdeztem, miközben a bukósisak csatját állítgattam.

-          Hé! Ne becsüld le az erejét!- vigyorgót, miközben vette fel a bukósisakot ő is. A zöld kis robogóra felült és beindította. Én felültem mögé-, Kapaszkodj!- mondta és már indultunk is. Gyorsan megfogtam a derekát.

Pár percig azon duzzogtam, hogy szándékosan jött Chris robogóval, hogy hozzá keljen simulnom. De egyhamar beleuntam és egyébként is akartam kérdezni tőle valamit.

-          Hova megyünk?- kérdeztem.

-          Ahova szeretnéd!- mondta mosolyogva.

-          Hát akkor menjünk a plázába!- mondtam gúnyosan, hisz ott rá semmi szórakoztató nem vár a ruha boltokban.

-          Ahogy a hölgy óhajtja!- mondta hangsúlyosan. A szememet forgattam, de persze nem tudtam meg állni a mosolygást.

Végig mentünk a fő utcán, ahol ki lukadtunk a városközpontban. Ott egy-két kereszteződésen átmentünk, míg nem a plázához nem értünk. A pláza előtt leparkoltunk. Rendbe szedtem magam és bementünk a plázába.

-          Melyik boltba szeretnél be menni?- kérdezte Chris.

-          Nem tudom… Mondjuk abba!- mutattam az egyik boltra, aminek New Yorker volt a neve. Rémlett, hogy voltam mostanában ilyen nevű boltban, mikor a sulira vettünk új ruhákat.

Chris szó nélkül követet a boltba. Végig ott állt mellettem, míg a ruhák közül válogattam. Kb. 5-6 ruha boltba mentünk be. Már kezdtem én is unni. Így hát beültünk egy pizzázóba. Kértünk két sonkás pizzát meg két Colát. Míg az készült beszélgettünk.

-          Te mióta lovagolsz?- kérdeztem.

-          Hát… könnyebbet nem tudnál kérdezni?- nevetet- Igazából, nem tudom… amióta az eszemet tudom. De úgy komolyabban foglalkozni hét éves korom óta- magyarázta.

-          Az szép! És Stella előtt hány lovad volt?

-          Stella előtt csak egy lovam volt… Démon. Egy fjord herélt. Nagyon kedves és jó társam volt, de meg betegedet és el kellett altatni. Ő után a kaptam meg Stellat. Nagyon örültem mikor karácsonykor nem a fenyőfa alatt, hanem az istállóban volt az ajándékom. Stella megér nekem minden ajándékot- mesélte. Annyira jó volt halhatni, a hogy a lovakról beszélt. Olyan szeretettel, olyan áhítattal mesélt Stellaról.

-          És Stellát honnét vették a szüleid?- kérdeztem.

-          Spanyol országból hozatták. Ő ízig-vérig spanyol ló. Úgy is néz ki mint egy spanyol lány. Gyönyörű és kecses- nevetett.

-          Szóval a spanyol lányokért vagy óda?- érdeklődtem. Persze csak viccből kérdeztem.

-          Nem. Én érted vagyok óda- mosolygott.

Úgy elpirultam, mint egy rák. Enyhén szólva ki mondta, hogy tetszem neki. Mit is mondjak neki? Ilyen esetekre nem írnak szakkönyvet?

-          Hát köszi, vagy mi…- hebegtem. Szerencsémre meg jött a pizza és nem mondtam semmi hülyeséget, amit később megbánnék.

Jól megebédeltünk, majd sétálgattunk, vásárolgattunk, várost néztünk…

Este be ültünk moziba. Egy vígjáték ment rajta…nem igazán figyeltem, mert végig nevettük az egészet Chrisel.

Olyan fél nyolckor haza vitt. Az iskola kapujánál ki rakott.

-          Nagyon jól éreztem magam, ma veled!- mondta.

-          Én is. Majd egyszer meg ismételjük…- kuncogtam.

-          Minél előbb!- mondta csillogó szemekkel.

-          Hát akkor jó éjt!- mondtam kedvesen.

-          Jó éjt!- mondta és oda hajolt és egy puszit, nyomot az arcomra. Szerencse, hogy sötét volt és nem látszódott, hogy mennyire elpirultam.

Chris felvette a bukósisakot és elindult. Néztem, míg el nem tűnik az utcasarkon, majd szökdécselve bementem a koleszba. Egész éjjel nem aludtam semmit. Csak Chrisre gondoltam. Talán lesz ebből valami?...

By: Bogiii

6. fejezet

Szombat reggel kész voltam a lovaglásra. Jessica még aludt mikor elindultam. Lillyt megvártam az iskola kapujánál és elindultunk a lovardába.

John mosolyogva várt minket. Fehér inget és fekete lovaglónadrágot viselt. A lovaink boksza előtt állt.

- Sziasztok lányok! Van egy jó hírem!- mondta.

- És… mi az a jó hír? – kérdeztem.

- Láttam, hogy milyen jól ugratok, ezért beneveztelek titeket az őszi fesztivál ugró versenyére- mosolygott.

Nem is tudtam megszólalni. Egyszer voltam csak lovasversenyen, akkor is csak ügyességi feladatok voltak. Ez lesz az első igazi versenyem!

- Ez tök jó! De mikor lesz a verseny?- kérdeztem lelkesen.

- 1 hónap múlva. Nem kel félnetek miatta. Sokat gyakorlunk még rá!- magyarázta.

- Szóval ma már neki is álunk?- kérdezte Lilly izgatottan.

- Igen, de nem együtt lesztek. Te veled kezdek Amy! Addig Lilly, Dollyval kimegy terepre. Mikor végeztünk akkor Lilly te jössz velem és Amy te kimész Chrisel terepre- magyarázta.

Meg sem tudtam szólalni megint. Mért pont Chrisel kel mennem nekem? Már megint mázlista vagyok!

-Okkééé- mondtam csüggedten.

- Na kezdjük! Nyergeljetek! – sürgetet minket.

Fel tettem a nyerget Coloradora. A lovam valamit fürkészet az udvaron. Volt egy kis kinéző, amin kidughatta a fejét, az udvarra. A fülét hegyezte és felemelte a fejét magasra. A nyakához simultam, hogy megnézzem, hogy mit, vagy kit figyel.

Az udvaron Chris játszott Stella-val. Nagyon aranyosak voltak együtt. Stella, vidáman ugrálta és nyihogta körbe Chris-et. Egészen belefeledkeztem a nézésükbe. A nyereg lepottyanásakor kaptam észbe. Gyorsan visszatettem és most meghúztam a hevedert is. Kiszaladtam a kantárért is, majd mikor kész voltam, kivezettem az ugrató pályára a lovam.

Az egész lovaglásom szuper volt. Minden akadályt gond nélkül átugrattam. Olyan volt az érzés, mikor a loval együtt szárnyalnék.

John minden egyes ugratásom után megdicsért. Kezdtem nagyon megszeretni az új lovardát.

Ugratás után kicsit pihentem, majd kivezettem a lovam az istálló mellé, ahol már Chris várakozott Stella hátán.

Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre a jelenlétét. Nem néztem rá és nem is szóltam hozzá. Felültem a lóra, majd elindultunk az erdő felé.

Colorado még mindig feszülten ment. Szegényke nem olyan rugalmas az új dolgokhoz. Stella viszont nagyon is elengedte magát, már szinte unta az utat.

- Meddig nem fogsz még hozzám szólni?- kérdezte Chris, mikor egy kicsit léptünk, vágta után.

Most sem válaszoltam neki.

- Hát jó! Van egy ajánlatom! Versenyezzünk! Ha te érsz ennek az ösvénynek a végére- mutatott előre-, akkor békén hagylak egy életre, de ha én nyerek, akkor eljössz velem holnap a városba lógni!- mondta.

- Nem versenyzek!- vágtam rá. Vagyok olyan makacs, hogy soha az életben nem török meg.

- Hát persze, félsz, hogy én nyerek!- mondta gúnyosan.

- Nem félek! És még erőlködnöm sem kéne, hogy legyőzzelek!- húztam fel az orrom.

- Mondani mindent lehet!- mondta.

Ez sértő volt, de csak arra ment ki a játék, hogy beszéljek vele. Sajnos makacs vagyok, de imádok versengeni, ezért hosszas gondolkodás után belementem:

- Oké! Akkor attól a nagy bokortól indulunk! De hol van az ösvénynek vége?- mondtam.

- A tengerparton- mosolygott lágyan.

- Rendben! Akkor egy…kettő…három!- mondtam, majd belerúgtam a ló oldalába és vágtába ugrattam.

Colorado gyors vágtája nem volt elég gyors, mert Stella olyan volt, mint egy kis golyó, amit az ágyúból lőttek ki. Könnyedén elgaloppozott mellettem és csak a ló fara és a porfelhő maradt belőlük vissza.

Pálcával oda csaptam a ló farára, de nem volt elég gyors még most sem. Colorado egyre gyorsabban és erősebben lélegzett. Kezdet fáradni. Én is fáradt voltam már. Izzadságcseppek folytak a homlokomon.

Az erdő árnyékos lombjaiból kitérve, a sós levegő csapta meg az orrom és a gyönyörű homokos tengerpart látványa kápráztatott el. Megállítottam a lovam, mikor megláttam Christ és Stellat. Chris, Stella mellet állt és a nyereget húzta le a lováról. Zihálva szálltam le Coloradoról. A puha homokba estem. Előre csaptam a szárat és azt szorongatva leültem a homokba. Colorado Stellat figyelte megint. Biztos nagyon kedveli. Hisz végül is Colorado csődör.

Chris letette a homokra a nyerget és felpattant a lóra. A kobakját is lecsatolta és ledobta. Majd lehúzta a pólót is. Majd egy mosoly felém nyomott és elindította Stellat lépésbe. A következő másodpercben már a tenger felé vágtatott. Nem tudtam nem bámulni, ahogy a vízben lovagol. A teste igen izmos volt. A haja vizes. És az arcán egy kedves mosoly ült. Nagyon helyes volt. Szinte megbabonázott. Felém fordult és nevetve meg kérdezte:

- Nem jössz csajszi?-

- Nem is tudom…elég volt egy vizes élmény veled!- válaszoltam bunkón.

- Hát pedig ezt bűn ki hagyni!- ügetet ki hozzám.

- Sajnálom! Nincs nálam a fürdőruhám!- kerestem a kifogást.

Szívem szerint egyből be vágódtam volna a tengerbe, mert imádom a vizet és eddig a saját lovammal még nem úszhattam. De nem akartam azt mutatni, hogy jól szórakozok, miközben igen.

Chris megállt egy farönknél és kikötötte a lovát. Oda jött hozzám és kivette a kezemből a lovam szárát is és Coloradot is ki kötötte.

- Nem halnál bele egy kis úszásba!- mondta.

- Most nem akarok úszni. Majd inkább…soha!- vettem le a kobakom.

- Nem ismerem azt a szót, hogy nem!- vigyorgott.

- Észre vettem- forgattam a szemeim.

- Hát jó! Ha te nem mész, majd én viszlek!- mondta.

Mire kimondta már fel is vett az ölébe és a tenger felé kezdet el futni. Hirtelen azt sem tudtam, hogy sikoltsak, vagy Christ szitkozzam. Nem sok időm maradt a gondolkodásra, mert a következő pillanatban Chris a vízbe dobott. Gyorsan feljöttem és ráugortam Chrisre, aki mellettem nevetet.

- Hééé!- kiabálta meglepetten, mielőtt a vízbe esett volna.

Szerencsémre magához szorított, így én is elmerültem a gyönyörű tengerbe. Mikor feljöttünk, nem bírtam tovább. Nagy nevetésbe törtem ki, ahogy Chris is.

Egy jó fél órát még fürödtünk, majd kimentünk megszáradni. Nagyon jól éreztem magam. Chris nagyon vicces srác és a maga fura formáján bírtam is. De nem igazán mutattam ki.

Sok időbe telet, mire szárazon lóra ülhettünk végre. Haza utón nem fárasztottuk a lovakat.

Hagytuk, hogy hosszúzáron lépésben mehessenek. Mi közben beszélgettünk.

- Akkor holnap hányra jöhetek érted?- kérdezte.

- Hát nem tudom…gyere értem 11-re. De elmondom neked, hogy cipőboltokban kell töltened az egész napot, meg ruhaboltokban!- piszkáltam.

- Túl élem. Megéri, ha veled lehetek!- mosolyodott el.

Kis híján elolvadtam. Fiú, még nem mondott nekem ilyei. Mikor vissza értünk leápoltam a lovamat és elindultunk Lillyvel a kollégium felé. Kicsit gyanús volt neki, hogy olyan vidám vagyok a terep óta, de nem faggatott.

A szobában Jess elmesélte a napját és Justin Bieberől is pár sztorit, majd lefeküdtünk aludni.

5. fejezet

Meglehetősen fáradt voltam, mikor reggel 7-kor felébredtem. Jessicat tíz percig piszkáltam mire felkelt.


Kócosan és álmosan néztem vissza magamra a tükörből. Gyors fésülködés után már meglehetősen jobban festettem. Kiengedve hagytam a hajam, csak a hajpántot raktam a hajamba. Felvettem az iskolai egyenruhát és a magas sarkút.

- Hétvégén gyere ki velem a városba valami kényelmesebb cipőt!- mondtam Jess-nek, aki nagyokat ásítozva a tankönyveket pakolta az iskolatáskába.

- Oké! Legalább megvehetem az új ,,tini start”. Justin-ról óriás poszter van benne és nem hagyhatom ki!- magyarázta izgatottan.

A szememet forgattam. Nem találkoztam eddig még ilyen lelkes rajongóval.

Nehezen, de elpakoltam én is. Fél nyolckor lementünk a suliba.

9.c osztályba járok elvileg és a 15-ös számú tanterembe, aminek valahol a földszinten kell lenni. Jessica 9.a-s. Vele csak nyelv órákon és matekon vagyok együtt.

Történelemmel kezdünk, a kedvenc órámmal. Az osztályba mikor belépten, kis híján leesett az állam. Nem hittem el, hogy azt a valakit látom, akit a hátam púpjára sem kívánok most. Chris ökörködöt pár sráccal. Látszólag jól mulattak.

Bementem az osztályba. Nem sokan voltak benn. Chris és még négy fiú, akikkel hülyéskedet. Volt egy-kettő lány akik igen elvoltak foglalva a ,,melyik színű körömlak a legszebb” témával. A bal oldali padsorban a második asztalnál egy barna hajú lány ült. Szemüveg volt rajta és egy könyv a kezében, amit görcsösen szorongatott. A könyv címét nem igazán tudtam elolvasni.

Oda mentem a lányhoz és így szóltam:

- Szia Amy vagyok! Szabad a melletted lévő szék?- kérdeztem.

A lány csodálkozva nézet fel rám. Mintha nem hinné el, hogy ott állok előtte.

- Szia Betty vagyok!- motyogta- Természetesen szabad-.

- Oké!- mosolyogtam, majd ledobtam magam a székre.

Mikor hátra pillantottam Chris bandájára, észre vettem, hogy Chris észre vett és, hogy engem bámul.

Egyből elfordultam tőle és megpróbáltam Betty-vel beszélgetni.

- Milyen vagy töriből?- kérdeztem, mintha izgatna a téma.

- Közepes. Egyszóval béna. Nekem nem mennek az ilyen tantárgyak!- magyarázta.

- Mért milyen tantárgyak mennek?- kérdeztem.

- Fizika, meg az ilyenek- mondta, miközben a könyvet a padba bedobta.

- Uuu… na az meg nekem nem megy! Ha gondolod, akkor én segítek neked töriből, infoból, bioszból és még amihez értek és te cseréből fizikából!- ajánlottam.

- Benne vagyok! De előre szolok nagyon nem értek sok tantárgyhoz!- figyelmeztettet.

- Nem számít! Én meg a Fizikához!- nevettem.

Egyre jobban meg ismertem Betty és egyre többen lettek az osztályba, míg a csengő be nem csengetet.

Egy szőke hajú nő jött be az osztályba. Szigorú és egyben ijesztő arca volt. Mindenki csöndbe maradt inkább.

- Jó napot kívánok. Mrs. Clapton tanárnő vagyok. Remélem jól kijövünk az évek során. Mert, ha nem, akkor következményei lesznek a dolognak- mosolygott szigorúan.

Nagyot nyeltem és próbáltam minél jobban becsúszni a padba.

Az óra kész kínszenvedés volt. Mikor kiléptem az ajtón, halottam, ahogy Chris utánam szól:

- Amy várj!- mondta.

Nem voltam jó kedvembe, ezért úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. Gyors léptekkel elmentem a következő órára.

Másnap ugyan ezt eljátszottam, mikor utánam kiáltott. A héten többször próbált velem beszélni, de hiába. Levelet küldött órán, galacsinnal dobállt, Odajött ebédkor az asztalunkhoz…és a többi.

Én viszont kitartottam a makacsságom mellett és ügyet sem vettem rá.

4. fejezet

Nagyon meleg volt. Mikor oda értünk a lovardába John már adta az utasításokat.

- Sziasztok lányok! Gyorsan csutakoljátok meg a lovatok, aztán Bianca- val, Dolly-val és Chris-el mennyetek ki terepre. Ha vissza értetek, akkor pihenés, majd újból lovaglás, csak akkor majd karámban- hadarta a programot.

- Oké, akkor megyünk- bólogatott Lilly.

Desperado egy nagy nyerítéssel üdvözölt mikor beléptem hozzá a csutakoló dobozzal.

Megvakartam az orrát, majd gyengéden megpusziltam a homlokát.

Gyorsan megpucoltam és felnyergeltem. Kivezettem a lovam a bokszok elé és ott vártam, hogy Lilly is elkészüljön.

- Ilyen sem volt még!- nézet rám rosszallóan Lilly.

- Mi nem volt?- néztem rá összezavarodottan.

- Hát, hogy noszogatás nélkül megcsináld a dolgod- vigyorgott.

- Ja- motyogtam.

- Ti vagytok Amy és Lilly ugye?- jött mellénk egy vékony világos barna hajú lány. Egy sárga lovat vezetet maga előtt.

- Igen, mi vagyunk- válaszolt helyettem is Lilly.

- Oké, akkor gyertek utánam- sétált el mellettünk.

Követtük ki a hátsó udvarra, ahol Chris és Bianca beszélgettek, lovon.

Mikor oda értünk hozzájuk Bianca kedvesen elmosolyodott és így szólt:

- Sziasztok! Én Bianca vagyok! Ti vagytok az újjak ugye?-

- Szia én Amy vagyok, ő pedig a barátnőm Lilly. És igen mi jöttünk át ide lovagolni- ültem fel Colorado-ra.

- És hol lovagoltatok eddig?- kérdezte kedvesen.

- A Preisoni lovas iskolában, de a tovább tanulás miatt váltani kellet egy közelebbi lovardát az iskolához- magyaráztam.

- Értem. Na mindenki kész? Indulhatunk?- kérdezte.

- Igen!…aha!…ja!…persze!- jöttek a válaszok.

- Oké akkor én megyek előre! Amy, Lilly le ne maradjatok!- nézet ránk Bianca, majd lépésben elindult az erdő felé.

Utolsó előtti lettem. Elől Bianca ment, majd utána Dolly. Dolly mellett Lilly ment. Úgy látszik jól elbeszélgetnek.

Én utánuk mentem, és a hátam mögött Chris lépet Stella-val.

Lassan beértünk az árnyékos erdőbe, ami most kellemes volt, leszámítva a szúnyogokat.

Colorado ideges volt kicsit. Ez volt az első terepünk egy vadidegen helyen.

Már a legkisebb neszre ügetni kezdett.

- Nem bírsz a lovaddal?- lépet mellém Chris.

- De…csak szokatlan neki az új környezet- magyaráztam, miközben Desperado farát bámultam.

- Aham…de neked is szokatlan. Nem?- nézett rám.

- Igen. De meg kell szokni!- mosolyogtam.

- Ja- motyogta.

- És honnan jöttetek? Mármint hol laktok?- kérdezte.

- Preisonban lakok. Innen egy órára- mondtam és ügetni kezdtem.

- És ott milyen volt a lovarda?- kérdezte érdeklődve.

- Hát jó volt, de valahogy itt jobban érzem magam- néztem a szemébe.



Mikor vissza értünk lepihentünk a hinta ágyban a kis halastó mellett ami John háza és a lovarda között volt.

Bianca mellettem ült és jól elbeszélgettünk.

- Képzeld el! Egy olyan helyes fiúval találkoztam az évnyitón! Mikor rá pillantottam rám kacsintott, mire én elmosolyodtam. És még azt is megtudtam, hogy évfolyamtársam!- mesélte nekem izgatottan.

- És most az a terved, hogy…?- mosolyogtam.

- Hogy minél több időt tölthessek vele! És ki fogom küzdeni, hogy összejöjjünk!- kuncogott vidáman.

- Hát…sok szerencsét! Én drukkolok neked! Majd jövő héten beszámolhatsz róla, hogy meddig jutottál!- mondtam.

- Ja! Tényleg jövő hét pénteken jöttök?- kérdezte.

- Igen. De szombaton és vasárnap is ki jövünk Lilly-vel – magyaráztam.

- Király! Akkor jövő héten a hétvégét együtt töltjük!- mosolygott.

- Igen. És mond, ti is az itteni gimibe jártok Dolly-val?- kérdeztem.

- Nem. Mi Cemberg-be járunk. Az innen kb. fél órára van. Nagyon jó suli és imádok ott tanulni.A tanárok jó fejek és a fiúk helyesek. És a kolesz is tűrhető- mesélte.



Később még karámban is lovagoltam. John nagyon jó lovas oktató. Nagyon szerettem az óráit.

Mikor végeztünk este a csutakolással is, kiengedtük Coloradot és Desperadot a legelőre.

Nagyon édesen tombolták ki magukat.

Bianca és Dolly haza mentek Cemberg-be. Mi még kicsit maradtunk. Míg Lilly ganézta a lova bokszát én addig a felszerelésemet tisztogattam. A zablára eléggé rá szárat a lónyál és a piszok keveréke, ezért eldöntöttem, hogy megmosom. Ki mentem az udvarra. Az egyik kis lókarámnál volt egy itató. Oda mentem hát lemosni a zablát. Csak a feléig volt benne víz ezért bele kellet hajolnom, hogy letudjam mosni.

- Igen. Pont most töltöm fel az itatókat!- hallottam, ahogy Chris ezt kiabálja. Hirtelen felálltam és megfordultam. Chris abban a pillanatban lökött fel. Háttal jött nekem. Épp Will-nek kiabált, ezért nem vett észre.

Sajnos túl közel álltam az itatóhoz ezért pont abba estem bele. A hideg vízben pillanatok alatt átázott a ruhám és vizes lett a hajam. Kitöröltem a szememből a vizet és remegve kiabálni kezdtem Chrisel.

- Te idióta! Nem tudnál jobban figyelni? Most tiszta víz vagyok! Te hülye!- förmedtem rá.

- Ne haragudj Amy! Nem volt szándékos- próbált kisegíteni az itatóból.

- Még, hogy ne haragudjak! Hagyjál békén te idióta lúzer!- másztam ki.

- Héééé…itt mi folyik? Amy miért vagy csurom vizes?- futott hozzánk oda Will.

- Az ügyes öcséd belelökött az itatóba!- mondtam hisztizve.

- Ezt elszúrtad öcsi!- lökte meg Will, Chris-et.

- Gyere keresünk neked valami száraz ruhát, aztán anyu elvisz a suliba vissza!- fordult hozzám Will.

- Köszi!- motyogtam és elindultunk Will-el a házuk felé.

Bementünk a napaliba, ahol Shara ált elénk.

- Hát veled mi történt Amy? Miért vagy ilyen vizes?- nézet rám aggódó tekintettel Shara.

- Chris bele lökte az itatóba!- magyarázott Will az édesanyának.

- Istenem ez a gyerek csak bajba tud keveredni!- mondta Shara és bement az egyik szobába.

Kényelmetlenül éreztem magam. De még mindig szörnyen ideges voltam Chris-re.

Shara egy törölközővel tért vissza és egy pólóval meg egy farmerrel.

- Lehet. Hogy kicsit nagy lesz, de legalább száraz ruha- mosolygott Shara és átadta a kis kupacot.

- Köszönöm!- mondtam.

- Ugyan már! Nincs mit! Ott a fürdő szoba, ott átöltőzhetsz- mutatott az ajtóra, ami tőlem pár lépéssel jobbra volt.

Bementem és levettem az ázott ruháimat.

A narancssárga divatos póló kicsit nagy volt nekem, de a farmer majdnem teljesen passzolt a méretemhez.

A vizes hajamat össze kötöttem lófarokba és a nedves cuccaimmal vissza mentem a nappaliba.

Lilly érdeklődve ált előttem. Shara felvette a lila pulcsiját, és a kocsi kulcsot a zsebébe nyomta.

- Indulhatunk lányok?- kérdezte vidáman.

- Persze!- mondtam unottan.

Shara visszavitt minket a suliba. Megköszöntük neki a fuvart, és elindultunk a kolesz felé Lilly-vel.

- Will elmondta, hogy mi történt veled- kezdet bele Lilly.

- Ja…azaz idióta Chris!- morogtam.

- Jaja ugyan már, az csak egy kis víz volt! Nem kell ezen így megsértődni- magyarázta Lilly.

- Nem érdekel!- morogtam.

- Jól van na! Le ne harapd a fejem!- húzta meg a vállát.

Elköszöntünk egymástól, majd bementem a szobába.

Meglepetten láttam, hogy Jess-nél kivan pakolva. A falon Justin Bieber-es poszterek lógtak. Jessica a körmét lakkozta feketére.

- Szia! Hát teneked mért ilyen vizes a hajad?- kérdezte.

Elmeséltem neki az egész történetet. Jó volt, hogy végre valakivel el tudok igazán beszélgetni.

10 óra után feküdtünk le aludni végre. Nagyon fáradt voltam, ezért egyből elaludtam. Egy fehér vágtató loval álmodtam, ami körülöttem körözött.

A szeme bánatot sugárzott. Meg akartam vigasztalni, de mikor közelebb léptem hozzá, felágaskodott, majd elgaloppozott.

3. fejezet

Az iskola falai barátságosabbnak tűnt így, hogy ennyi diák nevetgélt mellette. A kollégium egybe volt az iskola épületével. Pontosabban az iskola harmadik és negyedik emeletén helyezkedet el a kollégium.

Kicsit rossz érzés volt a sok gyerek közt egyedül lenni, de néha elő bukkant, egy-egy ismerős arc.

A lépcsők megmászása nehéz volt, mert a harmadik emeleten volt a lányok szobái.

A 13. számú szobát kaptam meg. Igazán otthonosnak tűnt. Szerencsére külön fürdőszoba volt minden szobához.

A szobámba két ágy volt és egy nagy szekrény, ami el volt felezve középen. A másik oldalon, pedig egy asztal két székkel, meg egy hűtő.

A szőnyeg zöldes árnyalatú volt, ami hangulatot adott a fa bútorok mellet.

Anyu és apu a hátam mögött jöttek a cuccaimmal.

- Nem fogsz itt fázni?- kezdet bele anyám az általános aggodalmaskodásba.

- Majd a tanulás kiizzasztja- próbálta apu nyugtatgatni anyut.

- Ha fázol vagy akármi, akkor hívj, és mi hozzuk ami kell- ölelt anyu magához.

- Nyugi anyu. Nem egy kiképző táborban leszek- vigyorogtam.

- Akkor is!- mondta és két puszit nyomot az arcomra.

- Oké…akkor sziasztok!- próbáltam le rázni a szüleim, hogy végre egyedül lehessek.

- Ne segítsek kipakolni drágám?- húzat anyu az időt.

- Ne…télleg! Meg leszek!-

- Hát jó! Akkor hívj fel, amint végeztél a leckével- fogta vissza anyu könnyeit.

- Oké, oké. Csak el ne sírd magad anyu! Pontosan három hónap és otthon leszek!- vigasztaltam.

- Rendben kicsim! Vigyáz magadra!- szorított magához.

- Oké- motyogtam.

- Szia szöszi!- ölelt apu is magához.

- Szia apu! Vigasztald ám meg anyut!- mosolyogtam.

A szüleim nagy nehezen elindultak haza.

Hamar kész voltam a kipakolással. Már csak a szobát kellet ki díszítenem. Legalábbis az én oldalamat.

Már nem kell sok és megjön a szobatársam is. Remélem szót értünk egymással, mert nem szeretnék egy évet valaki olyannal tölteni, akit rühellek.

Éppen a kedvenc posztereimet ragasztgattam a falra, mikor az ajtó kinyitódott és belépet rajta egy barna hajú lány. Kb. egy fél fejjel kisebb lehettet nálam. És vékonyabb is volt. De nagyon szép lány volt.

A háta mögött egy fekete hajú nő jött be az ajtón. Mikor meglátott barátságosan elmosolyodott.

Egyből tudtam, hogy a lány édesanya, mert annyira hasonlítottak. Sőt a szeműk ugyan olyan barna volt.

A lány farmert viselt és egy divatos lila pulcsit.

Fülhallgató volt a fülében. És úgy átnézett rajtam, mintha ott sem lettem volna. Na azt is tudom, hogy ezzel a lánnyal nem leszek valami jó barátnők, olyan hamar- gondoltam

Ledobta a cuccait az ágyra és az édesanya felé fordult.

- Mindjárt indul a buszod anyu. Lekísérlek a kapuig- mondta és kivonult az ajtón.

- Rendben- mondta az anyukája és a lány után ment.

Talán csak meg kell ismernem!- próbáltam magamat megnyugtatni.

Percek teltek el mire a lány visszajött végre. Pont a lovas posztereimet raktam fel.

- Szia Amy vagyok!- mutatkoztam be.

Próbáltam minél barátságosabbnak tűnni. Talán akkor kedvesebb lesz.

- Jessica Wright, de csak Jess- mondta unottan.

- Oké…és hányadikas vagy?- próbáltam beszélgetni.

- Első éves- sóhajtott.

- Én is! Akkor pár órán együtt leszünk!- lelkesedtem.

- Jah…bocsi, de hagyhatnánk már ezt az idióta iskolát?- mondta fáradtan.

- Persze- motyogtam.

Míg a lány átöltözött addig tovább díszítettem az én felemet. Voltak fényképek a családomról és a lovamról. Meg voltak poszterek fiúkról.

- Szereted a lovakat?- kérdezte mikor végeztem.

- ööö….jah, van lovam is- motyogtam.

- Én nem bírom annyira őket, de elmegy!- ült le mellém.

Csak bólogatni bírtam olyan fáradt voltam, meg persze éhes is. Utoljára ebédkor ettem, még otthon.

- Na én azt hiszem alszok egyet!- ásítottam.

- Én is…de előbb le kéne fürödni nem???- kérdezte.

- Télleg! Nem baj, ha én megyek előre?- néztem rá boci szemekkel.

- Dehogy, csak el ne aludj a zuhany alatt!- vigyorgott.

- Legfeljebb majd kimentesz!- vonszoltam magam a fürdőszobába.

- Hát…nem tudok úszni. Szóval kéne egy ,,b” terv!- nevetett.

Este hiába voltam álmos, még sem aludtam sokat.

Reggel 9 órakór kezdődött az évnyitó. Mindenki egyenruhában gyülekezett az iskola udvarában. A lányok piros-fekete, skót szoknyát viseltek. Fehér ing és piros nyakkendőt, amin rajta volt az iskola címere.

A fiúk fekete nadrágot, fehér inget, fekete öltönyt és ugyan olyan nyakkendőt, mint a lányok.

Az ünnepéj a suli udvaron volt. Több száz gyerek nevetgélt vagy unottan rúgta a kavicsot, míg meg nem kezdte az igazgatónő a köszöntőt.

Idegesen álltam Jessica és Lilly között. Jess szokásosan zenét hallgatott. Lilly pedig elgondolkodva bámulta az iskola falát vagy velem beszélgetett.

- Csendet!- kiabált az igazgatónő.

Mindenki a színpadszerűség felé fordult csendben. Még Jess is kikapcsolta a zenét.

- Mindenkit köszöntök az iskolánkban. Sokan már évek óta ide járni, de vannak olyanok is, akik idén kezdik első évüket. Remélem hamar összebarátkozunk és segítünk egymásnak…- kezdett bele az igazgatónő a fél órás beszédébe.

Mikor visszafele vonultunk a kollégiumi szobánkba, akkor megbeszéltem Lilly-vel, hogy öt perc múlva találkozunk az iskola kapujánál.

A szobánk, még nem igazán volt berendezve, hisz Jess semmit sem pakolt még ki.

A fájdalomtól sziszegve vettem le a magas sarkúmat. Már elszoktam az ilyen cipőktől. És inkább maradok a tornacipőnél. De sajnos marad a magas sarkú, mert se torna, se edző cipőt nem viselhetünk. Legfeljebb csak tesin.

Óvatosan kiterítettem az egyenruhámat.

Furcsa lesz, hogy mostantól mindig egyenruhában leszek az iskolában.

Felvettem a lovaglóruhámat, majd összekötöttem a hajam.

- Majd jövök este! Szia!- köszöntem el Jess-től, aki valami sztármagazint olvasgatott.

- Persze! Szia!- motyogta.

Leszaladtam a lépcsőn. Át a suli udvarón. Lilly már a kapuban várt.

- Na végre!- sóhajtót.

- Bocsi! Na induljunk!- húztam magammal.

2. fejezet

Nem messze az istállóktól volt John háza (a lovas oktatómé). Két szintes fehér falú és sötét barna háztetővel. Már jártam egyszer itt, mikor megnéztük a lovardákat a városban. Két lovarda közül, azonban ez tetszet jobban.

A nagy barna ajtón benyitottam és egyből szemben találtam magam egy szőke hajú nővel. Kb. 37 éves körül járhatott, de nagyon szép volt. A haja lófarokba volt felkötve. Hétköznapi ruhában volt. Amint megpillantott, egyből elmosolyodott. Zöldes kék szeme kedvességet sugárzott. Olyan volt mintha ismert volna már rég óta.

- Te vagy Amy?- nyújtott kezett a nő.

- Igen, én vagyok az- fogadtam el a kézfogást.

- Örvendek, én Sahra vagyok! Nyugodtan tegez!- mosolygott a nő.

- Rendben- motyogtam.

- Gyertek beljebb!- mutatott a nappali felé.

Lilly-vel bementünk és a helyiség közepén megálltunk. Volt egy nagy kanapé mellettünk. A kanapéval szemben egy kandalló és felette egy tévé lógott a falon. Sok polc volt még a helyiségben, amik roskadoztak a fényképektől és az egyéb kis díszektől.

- Erre!- mutatott az egyik ajtó felé.

Bementünk és ott találtuk a szüleimet és John-t. Mind a hárman felénk fordultak.

- Sziasztok lányok!- üdvözölt minket John.

- Hello- köszöntünk egyszerre Lilly-vel.

- Colorado jól érzi magát nálunk?- kérdezte.

- Tetszik neki a széna- mosolyodtam el.

- Remek! Most édesanyádék elmennek a cuccaidért, míg lovagolsz. Aztán elvisznek az iskolába- állt fel John, mire anyuék is reflex szerűen fel pattantak a székről.

- Akkor mi indulunk kicsim!- ölelt meg anyám.

- Érezd jól magad!- paskolta meg apám az arcomat, amit gyűlöltem.

- Meg lesz!- löktem oldalba.

Anyuék egyből ki mentek. Mire megkönnyebbültem felsóhajtottam.





- Akkor… a mai feladatunk az lesz, hogy megnézzük, hogy lovagoltok!- intet maga után John, mikor már majdnem az istállóknál voltunk.

Bementünk a nyitott ajtón. Gyors léptekkel haladtunk el a bokszok mellet.

Voltak lovak, melyek ijedten kapták fel a fejüket, mikor elhaladtunk mellettük, de olyanok is akadtak, akik zavartalanul ették a szénát tovább, mintha semmi sem történne.

A jobb szárnyban voltak a mi lovaink.

- Édes anyádék azt mondták, hogy majd visszafelé hozzák be a nyerget. A kantár itt van. Szóval rakd fel rá addig is a kantárt és….és azt hiszem Stella nyerge tökéletesen jó lesz Colorado-ra is- mosolygott, majd elment a nyergesbe.

- Apu!- kiabált a hátam mögött egy hang.

Megfordultam és ott találtam egy barna hajú, zöld szemű fiút, aki éppen egy szürke andalúzt vezetet.

- Megfognád Stella-t?!- nyomta a kezembe a szárat és elviharzott John után.

- Ez meg ki?- kérdeztem Lilly-től.

- Ő Chris! John legfiatalabb fia- mondta és bement Desperado-hoz.

- Hány fia van?- kérdeztem miközben a gyönyör andalúzt simogattam.

- Három. Will a legidősebb, 21 éves. Peter a középső 15 éves, és az osztály társam. Chris a legfiatalabb, 14 éves- magyarázta Lilly, miközben nyergelte Desperado-t.

- Hát…gondolom mind jó lovasok-

- Azok! Legalábbis én csak 1 hónapja jöttem át ide lovagolni, de mióta láttam őket lovagolni…száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ők a legjobbak- mire befejezte a mondani valóját, addigra a lova tökéletesen lovaglásra készen állt.

John és Chris vissza jöttek hozzánk.

Chris fekete lovaglónadrágot viselt és egy lila pólót.

- Kösz- mondta, majd átvette a lovát.

- Nincs mit- mondtam, majd be mentem a lovam bokszába, hogy felrakjam rá a kantárt.

Chris is elment a lovával együtt, mire végeztem.

John hozott egy nyerget és felrakta Colorado-ra, aki meglehetően nyugodt volt, hogy idegen nyergeli.

- Kengyel hosszt állítsd be, míg én megnézem Lilly nyergelését!- adta ki a parancsot John.

Mikor mind a ketten elkészültünk, felkaptuk a kobakot a fejünkre és kivezettük a lovainkat az egyik lovaglókarámba.

Jó nagy volt. Biztos voltam benne, hogy kényelmesen lehet vágtázni itt.

- Jól van hölgyeim! Osztályba lovaglunk! Melegítsenek be!- adta a parancsokat John.

Lilly-vel eligazodtunk. Egyikőnk a pálya egyik végén a másikunk a pálya másik végén lovagolt mindig.

Nagyon jó volt a mai lovaglásunk. Vágtáztunk is sokat, meg díjlovagoltunk is egy keveset.

A másfél órás lovaglás után, alig álltam meg a lábamon. Fáradtan csutakoltam Colorado-t is.

- Már tudod, hogy kivel leszel egy szobában?- kérdeztem Lilly, mikor keresni indultunk John-t.

- Nem, sajnos még nem. De hagy már az iskolával!- szidott le Lilly.

- Jól van na!- forgattam a szemeim.

- Szerintem a pályán van kin- fordult meg Lilly.

- Ki?- zavarodtam össze.

- John! Szerinted kit keresünk?!- morgott.

Lilly nem szokott igazán mérges lenni vagy forrófejű, de most nagyon nem tetszet neki valami.

Ki mentünk a pályára. John télleg ott volt, de nem egyedül. Egy lány ugratott éppen egy magyar sportlón.
- Ki ő?- kérdeztem John-tól, mikor leültem mellé a fűbe.

- Ő Bianca, a legjobb tanítványaim egyike- mosolygott büszkén.

A lány szőkés-barna haja lófarokba volt kötve és kicsit mosolygott is, mikor egy akadályt átugratott.

- Tehetséges!- mondtam elismerően.

- Igen, az. A lova, Lady a legjobb ugró ló a lovardában- mondta büszkén John.

- Amy, itt vannak a szüleid!- biccentett a lovarda ajtaja felé Lilly.

Megfordultam és láttam anyut, ahogy büszkén végig mér minket. Gondolom örül, hogy jó kedvem van.

Apu a nyergemet hozta és a dobozomat, amiben Colorado ló ápoló szerei voltak.

- Megyek segítek apádnak bevinni a nyerget, addig beszélgessetek!-mondta John, majd elment a szüleimmel.

John-nal megbeszéltük, hogy holnap évnyitó után lejövünk lovagolni, majd elindultunk.

A csomagtartó tele volt bőrönddel. Nem értettem anyu mért rak be ennyi ruhát, hisz úgy is három hónap múlva megyek haza és nem egy év múlva.

Út közben átöltöztem gyorsan, hogy normálisan nézzek ki, majd vártam, hogy megérkezzünk végre.

1. fejezet

Álmomban sem gondoltam volna, hogy gyökerestül megváltozik az életem, mikor kivezettem a lovamat a Preisoni lovas iskolából.
Szívesen maradtam volna itt, mert itt tanultam meg lovagolni és itt találkoztam Lilly-vel is.
Erősnek akartam látszódni, ahogy szomorú búcsút veszek az egykori lovas oktatómtól és lovammal, Colorado-val elhajtók utoljára a jól meg szokodt úton.

Egyedül az vigasztalt, hogy Lilly is lovardát várt, lovával Desperado-val. Szerencsémre egy helyen fogunk ismét lovagolni.

Két nap múlva kezdem első évemet a Hensontoni gimnáziumban. Lilly is tanult, már egy éve.

Kollégiumban fogok lakni mostantól, messze Preison-tól.

Anyuék megbeszélték az igazgatónővel, hogy szabad kijárásom legyen a lovardába, ahol én és Lilly lova lesz.

A bő egy órás úton meg sem szólaltam igazán, inkább csak bánatosan bámultam ki a szélvédőn.

Nagyon meleg volt a kocsiban ezért lehúztam az ablakot, hogy egy kis friss levegő jöjjön be.

A hajam nagyon kócos lett a húzat miatt. Normális esetben, tükör és fésű után kapkodtam volna, hogy helyre hozzam a frizurám. De most túlságosan rossz hangulatban voltam ehhez.

Félúton megálltunk egy benzinkútnál. Míg apu tankolt, addig én hátra mentem Colorado-hoz, hogy megnézem jól van-e.

Feszülten nézet rám. Mindig is utált ló szállítóban lenni.

- Nyugi lovacskám!- pusziltam meg az orrát.

Egy nagyot prüszkölt mikor vissza szálltam az autóba és újból elindultunk.

Anyuék az út hátra lévő idejében, próbáltak viccekkel szórakoztatni. Nem sok sikerrel jártak, mert éppen csak mosolyt erőltettem az arcomra.

- Jól vagy kicsim?- kérdezte anyám, mikor belátta, hogy most annyira szörnyű hangulatban vagyok, hogy még ő sem tud segíteni rajtam.

- Persze anyu!- csikartam ki magamból, nagy nehezem.

Szerencsémre anya nem erőltette a beszélgetést tovább.

Hamarosan megérkeztünk Hensontonba. Elképesztően gyönyörű város volt. Minden a rendet sugározta. Kicsi félelmet éreztem. Féltem, hogy nem fogom megállni a helyem, ebben az új világban.

Az iskolától egy utcányira volt a lovarda.

Mikor megállt a motor a parkolóban, akkor a szüleim megkeresték az új lovas oktatom, míg én ki vezettem Coloradot a ló szállítóból.

Idegesen szaglászta a levegőt. Gondolom neki sem valami kellemes egy idegen környezetben lenni.

- Amy?- szolt rám egy hang.

Felkaptam a fejem és megpillantottam egy szőke hajú, kék szemű fiút. Fehér lovaglónadrágban, fekete pólóban és csizmában volt. Nagyon helyes volt és a napsütés a mosolyát kiemelte, ami szívdöglesztő volt.

-Jézusom! Ha ez a fiú itt lesz, akkor hamar megszeretem ezt a helyet!-gondoltam magamban,

- Én vagyok az- hebegtem zavaromban.

-Klasz! Én Will vagyok. John fia. - mosolygott boldogan- Gyere! Vigyük be a lovad a bokszba-

-Rendben- motyogtam halkan.

Elindultunk befelé, az istállóba. A lovarda gyönyörű volt. Modern és szolid, egyben.

-Hogy hívják a lovadat?- törte meg a csendet, mikor beléptünk az istállóba.

-Colorado- paskoltam meg lovam nyakát- Egy jó vérvonalú andalúz - dicsekedtem.

- Gyönyörű állat- nézett végig pej lovamon.

-Ööö…és neked van lovad?- próbáltam kommunikálni, ami most eléggé nehéznek tűnt.

- Természetesen van. Egy angol telivér. Amadeus a neve. Galopp ló- lelkesedet.

- Már alig várom, hogy lássam- mondtam.

Eltolta Will az ajtót, mire én bevezettem a lovamat az új bokszba, aminek az ajtaján már ott, hogy: Colorado.

-Amy!- kiáltott egy ismerős hang.

Megfordultam és Lilly-t láttam belépni a bokszba.

- Lilly? Hát te?- kérdeztem boldogan, majd megöleltem.

- Hello Lilly! Chris holvan?- kérdezte Will, Lilly-t.

- Stella-val gyakorol a tengerparton- mondta Lilly.

- Akkor utána megyek!- jelentette ki Will, majd ki viharzott a bokszból.

Lilly kérdően nézet rám, ami kicsit idegesítet.

- Mi az?- követeltem rosszalóan.

- Semmi,csak furcsa, hogy nem vettél észre, mert tudod pont a szomszéd bokszban voltam- nézett rám szúrosan.

- És?- próbáltam nem foglalkozni vele.

- Vagy akkor csinálod ezt, mikor nagyon bele vagy zúgva egy fiúba, vagy megint korán keltél!- gondolkodott a lehetőségek között.

- Korán keltem! Legalábbis nekem 6 óra nagyon korán!!! Szóval ne fárassz- próbáltam a legjobb póker arcomat felvenni.

- Ahha…na mindegy!-mondta, nem igen meg győzve- Gyere! Keressük meg a szüleid!- húzott ki a bokszból.

Colorado-t nem igazán zavarta a futkározásunk, mert igen megkedvelte az itteni szénát, így nyugodtam hagytam ott.