3. fejezet

Az iskola falai barátságosabbnak tűnt így, hogy ennyi diák nevetgélt mellette. A kollégium egybe volt az iskola épületével. Pontosabban az iskola harmadik és negyedik emeletén helyezkedet el a kollégium.

Kicsit rossz érzés volt a sok gyerek közt egyedül lenni, de néha elő bukkant, egy-egy ismerős arc.

A lépcsők megmászása nehéz volt, mert a harmadik emeleten volt a lányok szobái.

A 13. számú szobát kaptam meg. Igazán otthonosnak tűnt. Szerencsére külön fürdőszoba volt minden szobához.

A szobámba két ágy volt és egy nagy szekrény, ami el volt felezve középen. A másik oldalon, pedig egy asztal két székkel, meg egy hűtő.

A szőnyeg zöldes árnyalatú volt, ami hangulatot adott a fa bútorok mellet.

Anyu és apu a hátam mögött jöttek a cuccaimmal.

- Nem fogsz itt fázni?- kezdet bele anyám az általános aggodalmaskodásba.

- Majd a tanulás kiizzasztja- próbálta apu nyugtatgatni anyut.

- Ha fázol vagy akármi, akkor hívj, és mi hozzuk ami kell- ölelt anyu magához.

- Nyugi anyu. Nem egy kiképző táborban leszek- vigyorogtam.

- Akkor is!- mondta és két puszit nyomot az arcomra.

- Oké…akkor sziasztok!- próbáltam le rázni a szüleim, hogy végre egyedül lehessek.

- Ne segítsek kipakolni drágám?- húzat anyu az időt.

- Ne…télleg! Meg leszek!-

- Hát jó! Akkor hívj fel, amint végeztél a leckével- fogta vissza anyu könnyeit.

- Oké, oké. Csak el ne sírd magad anyu! Pontosan három hónap és otthon leszek!- vigasztaltam.

- Rendben kicsim! Vigyáz magadra!- szorított magához.

- Oké- motyogtam.

- Szia szöszi!- ölelt apu is magához.

- Szia apu! Vigasztald ám meg anyut!- mosolyogtam.

A szüleim nagy nehezen elindultak haza.

Hamar kész voltam a kipakolással. Már csak a szobát kellet ki díszítenem. Legalábbis az én oldalamat.

Már nem kell sok és megjön a szobatársam is. Remélem szót értünk egymással, mert nem szeretnék egy évet valaki olyannal tölteni, akit rühellek.

Éppen a kedvenc posztereimet ragasztgattam a falra, mikor az ajtó kinyitódott és belépet rajta egy barna hajú lány. Kb. egy fél fejjel kisebb lehettet nálam. És vékonyabb is volt. De nagyon szép lány volt.

A háta mögött egy fekete hajú nő jött be az ajtón. Mikor meglátott barátságosan elmosolyodott.

Egyből tudtam, hogy a lány édesanya, mert annyira hasonlítottak. Sőt a szeműk ugyan olyan barna volt.

A lány farmert viselt és egy divatos lila pulcsit.

Fülhallgató volt a fülében. És úgy átnézett rajtam, mintha ott sem lettem volna. Na azt is tudom, hogy ezzel a lánnyal nem leszek valami jó barátnők, olyan hamar- gondoltam

Ledobta a cuccait az ágyra és az édesanya felé fordult.

- Mindjárt indul a buszod anyu. Lekísérlek a kapuig- mondta és kivonult az ajtón.

- Rendben- mondta az anyukája és a lány után ment.

Talán csak meg kell ismernem!- próbáltam magamat megnyugtatni.

Percek teltek el mire a lány visszajött végre. Pont a lovas posztereimet raktam fel.

- Szia Amy vagyok!- mutatkoztam be.

Próbáltam minél barátságosabbnak tűnni. Talán akkor kedvesebb lesz.

- Jessica Wright, de csak Jess- mondta unottan.

- Oké…és hányadikas vagy?- próbáltam beszélgetni.

- Első éves- sóhajtott.

- Én is! Akkor pár órán együtt leszünk!- lelkesedtem.

- Jah…bocsi, de hagyhatnánk már ezt az idióta iskolát?- mondta fáradtan.

- Persze- motyogtam.

Míg a lány átöltözött addig tovább díszítettem az én felemet. Voltak fényképek a családomról és a lovamról. Meg voltak poszterek fiúkról.

- Szereted a lovakat?- kérdezte mikor végeztem.

- ööö….jah, van lovam is- motyogtam.

- Én nem bírom annyira őket, de elmegy!- ült le mellém.

Csak bólogatni bírtam olyan fáradt voltam, meg persze éhes is. Utoljára ebédkor ettem, még otthon.

- Na én azt hiszem alszok egyet!- ásítottam.

- Én is…de előbb le kéne fürödni nem???- kérdezte.

- Télleg! Nem baj, ha én megyek előre?- néztem rá boci szemekkel.

- Dehogy, csak el ne aludj a zuhany alatt!- vigyorgott.

- Legfeljebb majd kimentesz!- vonszoltam magam a fürdőszobába.

- Hát…nem tudok úszni. Szóval kéne egy ,,b” terv!- nevetett.

Este hiába voltam álmos, még sem aludtam sokat.

Reggel 9 órakór kezdődött az évnyitó. Mindenki egyenruhában gyülekezett az iskola udvarában. A lányok piros-fekete, skót szoknyát viseltek. Fehér ing és piros nyakkendőt, amin rajta volt az iskola címere.

A fiúk fekete nadrágot, fehér inget, fekete öltönyt és ugyan olyan nyakkendőt, mint a lányok.

Az ünnepéj a suli udvaron volt. Több száz gyerek nevetgélt vagy unottan rúgta a kavicsot, míg meg nem kezdte az igazgatónő a köszöntőt.

Idegesen álltam Jessica és Lilly között. Jess szokásosan zenét hallgatott. Lilly pedig elgondolkodva bámulta az iskola falát vagy velem beszélgetett.

- Csendet!- kiabált az igazgatónő.

Mindenki a színpadszerűség felé fordult csendben. Még Jess is kikapcsolta a zenét.

- Mindenkit köszöntök az iskolánkban. Sokan már évek óta ide járni, de vannak olyanok is, akik idén kezdik első évüket. Remélem hamar összebarátkozunk és segítünk egymásnak…- kezdett bele az igazgatónő a fél órás beszédébe.

Mikor visszafele vonultunk a kollégiumi szobánkba, akkor megbeszéltem Lilly-vel, hogy öt perc múlva találkozunk az iskola kapujánál.

A szobánk, még nem igazán volt berendezve, hisz Jess semmit sem pakolt még ki.

A fájdalomtól sziszegve vettem le a magas sarkúmat. Már elszoktam az ilyen cipőktől. És inkább maradok a tornacipőnél. De sajnos marad a magas sarkú, mert se torna, se edző cipőt nem viselhetünk. Legfeljebb csak tesin.

Óvatosan kiterítettem az egyenruhámat.

Furcsa lesz, hogy mostantól mindig egyenruhában leszek az iskolában.

Felvettem a lovaglóruhámat, majd összekötöttem a hajam.

- Majd jövök este! Szia!- köszöntem el Jess-től, aki valami sztármagazint olvasgatott.

- Persze! Szia!- motyogta.

Leszaladtam a lépcsőn. Át a suli udvarón. Lilly már a kapuban várt.

- Na végre!- sóhajtót.

- Bocsi! Na induljunk!- húztam magammal.