1. fejezet

Álmomban sem gondoltam volna, hogy gyökerestül megváltozik az életem, mikor kivezettem a lovamat a Preisoni lovas iskolából.
Szívesen maradtam volna itt, mert itt tanultam meg lovagolni és itt találkoztam Lilly-vel is.
Erősnek akartam látszódni, ahogy szomorú búcsút veszek az egykori lovas oktatómtól és lovammal, Colorado-val elhajtók utoljára a jól meg szokodt úton.

Egyedül az vigasztalt, hogy Lilly is lovardát várt, lovával Desperado-val. Szerencsémre egy helyen fogunk ismét lovagolni.

Két nap múlva kezdem első évemet a Hensontoni gimnáziumban. Lilly is tanult, már egy éve.

Kollégiumban fogok lakni mostantól, messze Preison-tól.

Anyuék megbeszélték az igazgatónővel, hogy szabad kijárásom legyen a lovardába, ahol én és Lilly lova lesz.

A bő egy órás úton meg sem szólaltam igazán, inkább csak bánatosan bámultam ki a szélvédőn.

Nagyon meleg volt a kocsiban ezért lehúztam az ablakot, hogy egy kis friss levegő jöjjön be.

A hajam nagyon kócos lett a húzat miatt. Normális esetben, tükör és fésű után kapkodtam volna, hogy helyre hozzam a frizurám. De most túlságosan rossz hangulatban voltam ehhez.

Félúton megálltunk egy benzinkútnál. Míg apu tankolt, addig én hátra mentem Colorado-hoz, hogy megnézem jól van-e.

Feszülten nézet rám. Mindig is utált ló szállítóban lenni.

- Nyugi lovacskám!- pusziltam meg az orrát.

Egy nagyot prüszkölt mikor vissza szálltam az autóba és újból elindultunk.

Anyuék az út hátra lévő idejében, próbáltak viccekkel szórakoztatni. Nem sok sikerrel jártak, mert éppen csak mosolyt erőltettem az arcomra.

- Jól vagy kicsim?- kérdezte anyám, mikor belátta, hogy most annyira szörnyű hangulatban vagyok, hogy még ő sem tud segíteni rajtam.

- Persze anyu!- csikartam ki magamból, nagy nehezem.

Szerencsémre anya nem erőltette a beszélgetést tovább.

Hamarosan megérkeztünk Hensontonba. Elképesztően gyönyörű város volt. Minden a rendet sugározta. Kicsi félelmet éreztem. Féltem, hogy nem fogom megállni a helyem, ebben az új világban.

Az iskolától egy utcányira volt a lovarda.

Mikor megállt a motor a parkolóban, akkor a szüleim megkeresték az új lovas oktatom, míg én ki vezettem Coloradot a ló szállítóból.

Idegesen szaglászta a levegőt. Gondolom neki sem valami kellemes egy idegen környezetben lenni.

- Amy?- szolt rám egy hang.

Felkaptam a fejem és megpillantottam egy szőke hajú, kék szemű fiút. Fehér lovaglónadrágban, fekete pólóban és csizmában volt. Nagyon helyes volt és a napsütés a mosolyát kiemelte, ami szívdöglesztő volt.

-Jézusom! Ha ez a fiú itt lesz, akkor hamar megszeretem ezt a helyet!-gondoltam magamban,

- Én vagyok az- hebegtem zavaromban.

-Klasz! Én Will vagyok. John fia. - mosolygott boldogan- Gyere! Vigyük be a lovad a bokszba-

-Rendben- motyogtam halkan.

Elindultunk befelé, az istállóba. A lovarda gyönyörű volt. Modern és szolid, egyben.

-Hogy hívják a lovadat?- törte meg a csendet, mikor beléptünk az istállóba.

-Colorado- paskoltam meg lovam nyakát- Egy jó vérvonalú andalúz - dicsekedtem.

- Gyönyörű állat- nézett végig pej lovamon.

-Ööö…és neked van lovad?- próbáltam kommunikálni, ami most eléggé nehéznek tűnt.

- Természetesen van. Egy angol telivér. Amadeus a neve. Galopp ló- lelkesedet.

- Már alig várom, hogy lássam- mondtam.

Eltolta Will az ajtót, mire én bevezettem a lovamat az új bokszba, aminek az ajtaján már ott, hogy: Colorado.

-Amy!- kiáltott egy ismerős hang.

Megfordultam és Lilly-t láttam belépni a bokszba.

- Lilly? Hát te?- kérdeztem boldogan, majd megöleltem.

- Hello Lilly! Chris holvan?- kérdezte Will, Lilly-t.

- Stella-val gyakorol a tengerparton- mondta Lilly.

- Akkor utána megyek!- jelentette ki Will, majd ki viharzott a bokszból.

Lilly kérdően nézet rám, ami kicsit idegesítet.

- Mi az?- követeltem rosszalóan.

- Semmi,csak furcsa, hogy nem vettél észre, mert tudod pont a szomszéd bokszban voltam- nézett rám szúrosan.

- És?- próbáltam nem foglalkozni vele.

- Vagy akkor csinálod ezt, mikor nagyon bele vagy zúgva egy fiúba, vagy megint korán keltél!- gondolkodott a lehetőségek között.

- Korán keltem! Legalábbis nekem 6 óra nagyon korán!!! Szóval ne fárassz- próbáltam a legjobb póker arcomat felvenni.

- Ahha…na mindegy!-mondta, nem igen meg győzve- Gyere! Keressük meg a szüleid!- húzott ki a bokszból.

Colorado-t nem igazán zavarta a futkározásunk, mert igen megkedvelte az itteni szénát, így nyugodtam hagytam ott.