2. fejezet

Nem messze az istállóktól volt John háza (a lovas oktatómé). Két szintes fehér falú és sötét barna háztetővel. Már jártam egyszer itt, mikor megnéztük a lovardákat a városban. Két lovarda közül, azonban ez tetszet jobban.

A nagy barna ajtón benyitottam és egyből szemben találtam magam egy szőke hajú nővel. Kb. 37 éves körül járhatott, de nagyon szép volt. A haja lófarokba volt felkötve. Hétköznapi ruhában volt. Amint megpillantott, egyből elmosolyodott. Zöldes kék szeme kedvességet sugárzott. Olyan volt mintha ismert volna már rég óta.

- Te vagy Amy?- nyújtott kezett a nő.

- Igen, én vagyok az- fogadtam el a kézfogást.

- Örvendek, én Sahra vagyok! Nyugodtan tegez!- mosolygott a nő.

- Rendben- motyogtam.

- Gyertek beljebb!- mutatott a nappali felé.

Lilly-vel bementünk és a helyiség közepén megálltunk. Volt egy nagy kanapé mellettünk. A kanapéval szemben egy kandalló és felette egy tévé lógott a falon. Sok polc volt még a helyiségben, amik roskadoztak a fényképektől és az egyéb kis díszektől.

- Erre!- mutatott az egyik ajtó felé.

Bementünk és ott találtuk a szüleimet és John-t. Mind a hárman felénk fordultak.

- Sziasztok lányok!- üdvözölt minket John.

- Hello- köszöntünk egyszerre Lilly-vel.

- Colorado jól érzi magát nálunk?- kérdezte.

- Tetszik neki a széna- mosolyodtam el.

- Remek! Most édesanyádék elmennek a cuccaidért, míg lovagolsz. Aztán elvisznek az iskolába- állt fel John, mire anyuék is reflex szerűen fel pattantak a székről.

- Akkor mi indulunk kicsim!- ölelt meg anyám.

- Érezd jól magad!- paskolta meg apám az arcomat, amit gyűlöltem.

- Meg lesz!- löktem oldalba.

Anyuék egyből ki mentek. Mire megkönnyebbültem felsóhajtottam.





- Akkor… a mai feladatunk az lesz, hogy megnézzük, hogy lovagoltok!- intet maga után John, mikor már majdnem az istállóknál voltunk.

Bementünk a nyitott ajtón. Gyors léptekkel haladtunk el a bokszok mellet.

Voltak lovak, melyek ijedten kapták fel a fejüket, mikor elhaladtunk mellettük, de olyanok is akadtak, akik zavartalanul ették a szénát tovább, mintha semmi sem történne.

A jobb szárnyban voltak a mi lovaink.

- Édes anyádék azt mondták, hogy majd visszafelé hozzák be a nyerget. A kantár itt van. Szóval rakd fel rá addig is a kantárt és….és azt hiszem Stella nyerge tökéletesen jó lesz Colorado-ra is- mosolygott, majd elment a nyergesbe.

- Apu!- kiabált a hátam mögött egy hang.

Megfordultam és ott találtam egy barna hajú, zöld szemű fiút, aki éppen egy szürke andalúzt vezetet.

- Megfognád Stella-t?!- nyomta a kezembe a szárat és elviharzott John után.

- Ez meg ki?- kérdeztem Lilly-től.

- Ő Chris! John legfiatalabb fia- mondta és bement Desperado-hoz.

- Hány fia van?- kérdeztem miközben a gyönyör andalúzt simogattam.

- Három. Will a legidősebb, 21 éves. Peter a középső 15 éves, és az osztály társam. Chris a legfiatalabb, 14 éves- magyarázta Lilly, miközben nyergelte Desperado-t.

- Hát…gondolom mind jó lovasok-

- Azok! Legalábbis én csak 1 hónapja jöttem át ide lovagolni, de mióta láttam őket lovagolni…száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ők a legjobbak- mire befejezte a mondani valóját, addigra a lova tökéletesen lovaglásra készen állt.

John és Chris vissza jöttek hozzánk.

Chris fekete lovaglónadrágot viselt és egy lila pólót.

- Kösz- mondta, majd átvette a lovát.

- Nincs mit- mondtam, majd be mentem a lovam bokszába, hogy felrakjam rá a kantárt.

Chris is elment a lovával együtt, mire végeztem.

John hozott egy nyerget és felrakta Colorado-ra, aki meglehetően nyugodt volt, hogy idegen nyergeli.

- Kengyel hosszt állítsd be, míg én megnézem Lilly nyergelését!- adta ki a parancsot John.

Mikor mind a ketten elkészültünk, felkaptuk a kobakot a fejünkre és kivezettük a lovainkat az egyik lovaglókarámba.

Jó nagy volt. Biztos voltam benne, hogy kényelmesen lehet vágtázni itt.

- Jól van hölgyeim! Osztályba lovaglunk! Melegítsenek be!- adta a parancsokat John.

Lilly-vel eligazodtunk. Egyikőnk a pálya egyik végén a másikunk a pálya másik végén lovagolt mindig.

Nagyon jó volt a mai lovaglásunk. Vágtáztunk is sokat, meg díjlovagoltunk is egy keveset.

A másfél órás lovaglás után, alig álltam meg a lábamon. Fáradtan csutakoltam Colorado-t is.

- Már tudod, hogy kivel leszel egy szobában?- kérdeztem Lilly, mikor keresni indultunk John-t.

- Nem, sajnos még nem. De hagy már az iskolával!- szidott le Lilly.

- Jól van na!- forgattam a szemeim.

- Szerintem a pályán van kin- fordult meg Lilly.

- Ki?- zavarodtam össze.

- John! Szerinted kit keresünk?!- morgott.

Lilly nem szokott igazán mérges lenni vagy forrófejű, de most nagyon nem tetszet neki valami.

Ki mentünk a pályára. John télleg ott volt, de nem egyedül. Egy lány ugratott éppen egy magyar sportlón.
- Ki ő?- kérdeztem John-tól, mikor leültem mellé a fűbe.

- Ő Bianca, a legjobb tanítványaim egyike- mosolygott büszkén.

A lány szőkés-barna haja lófarokba volt kötve és kicsit mosolygott is, mikor egy akadályt átugratott.

- Tehetséges!- mondtam elismerően.

- Igen, az. A lova, Lady a legjobb ugró ló a lovardában- mondta büszkén John.

- Amy, itt vannak a szüleid!- biccentett a lovarda ajtaja felé Lilly.

Megfordultam és láttam anyut, ahogy büszkén végig mér minket. Gondolom örül, hogy jó kedvem van.

Apu a nyergemet hozta és a dobozomat, amiben Colorado ló ápoló szerei voltak.

- Megyek segítek apádnak bevinni a nyerget, addig beszélgessetek!-mondta John, majd elment a szüleimmel.

John-nal megbeszéltük, hogy holnap évnyitó után lejövünk lovagolni, majd elindultunk.

A csomagtartó tele volt bőrönddel. Nem értettem anyu mért rak be ennyi ruhát, hisz úgy is három hónap múlva megyek haza és nem egy év múlva.

Út közben átöltöztem gyorsan, hogy normálisan nézzek ki, majd vártam, hogy megérkezzünk végre.