3. fejezet

Az iskola falai barátságosabbnak tűnt így, hogy ennyi diák nevetgélt mellette. A kollégium egybe volt az iskola épületével. Pontosabban az iskola harmadik és negyedik emeletén helyezkedet el a kollégium.

Kicsit rossz érzés volt a sok gyerek közt egyedül lenni, de néha elő bukkant, egy-egy ismerős arc.

A lépcsők megmászása nehéz volt, mert a harmadik emeleten volt a lányok szobái.

A 13. számú szobát kaptam meg. Igazán otthonosnak tűnt. Szerencsére külön fürdőszoba volt minden szobához.

A szobámba két ágy volt és egy nagy szekrény, ami el volt felezve középen. A másik oldalon, pedig egy asztal két székkel, meg egy hűtő.

A szőnyeg zöldes árnyalatú volt, ami hangulatot adott a fa bútorok mellet.

Anyu és apu a hátam mögött jöttek a cuccaimmal.

- Nem fogsz itt fázni?- kezdet bele anyám az általános aggodalmaskodásba.

- Majd a tanulás kiizzasztja- próbálta apu nyugtatgatni anyut.

- Ha fázol vagy akármi, akkor hívj, és mi hozzuk ami kell- ölelt anyu magához.

- Nyugi anyu. Nem egy kiképző táborban leszek- vigyorogtam.

- Akkor is!- mondta és két puszit nyomot az arcomra.

- Oké…akkor sziasztok!- próbáltam le rázni a szüleim, hogy végre egyedül lehessek.

- Ne segítsek kipakolni drágám?- húzat anyu az időt.

- Ne…télleg! Meg leszek!-

- Hát jó! Akkor hívj fel, amint végeztél a leckével- fogta vissza anyu könnyeit.

- Oké, oké. Csak el ne sírd magad anyu! Pontosan három hónap és otthon leszek!- vigasztaltam.

- Rendben kicsim! Vigyáz magadra!- szorított magához.

- Oké- motyogtam.

- Szia szöszi!- ölelt apu is magához.

- Szia apu! Vigasztald ám meg anyut!- mosolyogtam.

A szüleim nagy nehezen elindultak haza.

Hamar kész voltam a kipakolással. Már csak a szobát kellet ki díszítenem. Legalábbis az én oldalamat.

Már nem kell sok és megjön a szobatársam is. Remélem szót értünk egymással, mert nem szeretnék egy évet valaki olyannal tölteni, akit rühellek.

Éppen a kedvenc posztereimet ragasztgattam a falra, mikor az ajtó kinyitódott és belépet rajta egy barna hajú lány. Kb. egy fél fejjel kisebb lehettet nálam. És vékonyabb is volt. De nagyon szép lány volt.

A háta mögött egy fekete hajú nő jött be az ajtón. Mikor meglátott barátságosan elmosolyodott.

Egyből tudtam, hogy a lány édesanya, mert annyira hasonlítottak. Sőt a szeműk ugyan olyan barna volt.

A lány farmert viselt és egy divatos lila pulcsit.

Fülhallgató volt a fülében. És úgy átnézett rajtam, mintha ott sem lettem volna. Na azt is tudom, hogy ezzel a lánnyal nem leszek valami jó barátnők, olyan hamar- gondoltam

Ledobta a cuccait az ágyra és az édesanya felé fordult.

- Mindjárt indul a buszod anyu. Lekísérlek a kapuig- mondta és kivonult az ajtón.

- Rendben- mondta az anyukája és a lány után ment.

Talán csak meg kell ismernem!- próbáltam magamat megnyugtatni.

Percek teltek el mire a lány visszajött végre. Pont a lovas posztereimet raktam fel.

- Szia Amy vagyok!- mutatkoztam be.

Próbáltam minél barátságosabbnak tűnni. Talán akkor kedvesebb lesz.

- Jessica Wright, de csak Jess- mondta unottan.

- Oké…és hányadikas vagy?- próbáltam beszélgetni.

- Első éves- sóhajtott.

- Én is! Akkor pár órán együtt leszünk!- lelkesedtem.

- Jah…bocsi, de hagyhatnánk már ezt az idióta iskolát?- mondta fáradtan.

- Persze- motyogtam.

Míg a lány átöltözött addig tovább díszítettem az én felemet. Voltak fényképek a családomról és a lovamról. Meg voltak poszterek fiúkról.

- Szereted a lovakat?- kérdezte mikor végeztem.

- ööö….jah, van lovam is- motyogtam.

- Én nem bírom annyira őket, de elmegy!- ült le mellém.

Csak bólogatni bírtam olyan fáradt voltam, meg persze éhes is. Utoljára ebédkor ettem, még otthon.

- Na én azt hiszem alszok egyet!- ásítottam.

- Én is…de előbb le kéne fürödni nem???- kérdezte.

- Télleg! Nem baj, ha én megyek előre?- néztem rá boci szemekkel.

- Dehogy, csak el ne aludj a zuhany alatt!- vigyorgott.

- Legfeljebb majd kimentesz!- vonszoltam magam a fürdőszobába.

- Hát…nem tudok úszni. Szóval kéne egy ,,b” terv!- nevetett.

Este hiába voltam álmos, még sem aludtam sokat.

Reggel 9 órakór kezdődött az évnyitó. Mindenki egyenruhában gyülekezett az iskola udvarában. A lányok piros-fekete, skót szoknyát viseltek. Fehér ing és piros nyakkendőt, amin rajta volt az iskola címere.

A fiúk fekete nadrágot, fehér inget, fekete öltönyt és ugyan olyan nyakkendőt, mint a lányok.

Az ünnepéj a suli udvaron volt. Több száz gyerek nevetgélt vagy unottan rúgta a kavicsot, míg meg nem kezdte az igazgatónő a köszöntőt.

Idegesen álltam Jessica és Lilly között. Jess szokásosan zenét hallgatott. Lilly pedig elgondolkodva bámulta az iskola falát vagy velem beszélgetett.

- Csendet!- kiabált az igazgatónő.

Mindenki a színpadszerűség felé fordult csendben. Még Jess is kikapcsolta a zenét.

- Mindenkit köszöntök az iskolánkban. Sokan már évek óta ide járni, de vannak olyanok is, akik idén kezdik első évüket. Remélem hamar összebarátkozunk és segítünk egymásnak…- kezdett bele az igazgatónő a fél órás beszédébe.

Mikor visszafele vonultunk a kollégiumi szobánkba, akkor megbeszéltem Lilly-vel, hogy öt perc múlva találkozunk az iskola kapujánál.

A szobánk, még nem igazán volt berendezve, hisz Jess semmit sem pakolt még ki.

A fájdalomtól sziszegve vettem le a magas sarkúmat. Már elszoktam az ilyen cipőktől. És inkább maradok a tornacipőnél. De sajnos marad a magas sarkú, mert se torna, se edző cipőt nem viselhetünk. Legfeljebb csak tesin.

Óvatosan kiterítettem az egyenruhámat.

Furcsa lesz, hogy mostantól mindig egyenruhában leszek az iskolában.

Felvettem a lovaglóruhámat, majd összekötöttem a hajam.

- Majd jövök este! Szia!- köszöntem el Jess-től, aki valami sztármagazint olvasgatott.

- Persze! Szia!- motyogta.

Leszaladtam a lépcsőn. Át a suli udvarón. Lilly már a kapuban várt.

- Na végre!- sóhajtót.

- Bocsi! Na induljunk!- húztam magammal.

2. fejezet

Nem messze az istállóktól volt John háza (a lovas oktatómé). Két szintes fehér falú és sötét barna háztetővel. Már jártam egyszer itt, mikor megnéztük a lovardákat a városban. Két lovarda közül, azonban ez tetszet jobban.

A nagy barna ajtón benyitottam és egyből szemben találtam magam egy szőke hajú nővel. Kb. 37 éves körül járhatott, de nagyon szép volt. A haja lófarokba volt felkötve. Hétköznapi ruhában volt. Amint megpillantott, egyből elmosolyodott. Zöldes kék szeme kedvességet sugárzott. Olyan volt mintha ismert volna már rég óta.

- Te vagy Amy?- nyújtott kezett a nő.

- Igen, én vagyok az- fogadtam el a kézfogást.

- Örvendek, én Sahra vagyok! Nyugodtan tegez!- mosolygott a nő.

- Rendben- motyogtam.

- Gyertek beljebb!- mutatott a nappali felé.

Lilly-vel bementünk és a helyiség közepén megálltunk. Volt egy nagy kanapé mellettünk. A kanapéval szemben egy kandalló és felette egy tévé lógott a falon. Sok polc volt még a helyiségben, amik roskadoztak a fényképektől és az egyéb kis díszektől.

- Erre!- mutatott az egyik ajtó felé.

Bementünk és ott találtuk a szüleimet és John-t. Mind a hárman felénk fordultak.

- Sziasztok lányok!- üdvözölt minket John.

- Hello- köszöntünk egyszerre Lilly-vel.

- Colorado jól érzi magát nálunk?- kérdezte.

- Tetszik neki a széna- mosolyodtam el.

- Remek! Most édesanyádék elmennek a cuccaidért, míg lovagolsz. Aztán elvisznek az iskolába- állt fel John, mire anyuék is reflex szerűen fel pattantak a székről.

- Akkor mi indulunk kicsim!- ölelt meg anyám.

- Érezd jól magad!- paskolta meg apám az arcomat, amit gyűlöltem.

- Meg lesz!- löktem oldalba.

Anyuék egyből ki mentek. Mire megkönnyebbültem felsóhajtottam.





- Akkor… a mai feladatunk az lesz, hogy megnézzük, hogy lovagoltok!- intet maga után John, mikor már majdnem az istállóknál voltunk.

Bementünk a nyitott ajtón. Gyors léptekkel haladtunk el a bokszok mellet.

Voltak lovak, melyek ijedten kapták fel a fejüket, mikor elhaladtunk mellettük, de olyanok is akadtak, akik zavartalanul ették a szénát tovább, mintha semmi sem történne.

A jobb szárnyban voltak a mi lovaink.

- Édes anyádék azt mondták, hogy majd visszafelé hozzák be a nyerget. A kantár itt van. Szóval rakd fel rá addig is a kantárt és….és azt hiszem Stella nyerge tökéletesen jó lesz Colorado-ra is- mosolygott, majd elment a nyergesbe.

- Apu!- kiabált a hátam mögött egy hang.

Megfordultam és ott találtam egy barna hajú, zöld szemű fiút, aki éppen egy szürke andalúzt vezetet.

- Megfognád Stella-t?!- nyomta a kezembe a szárat és elviharzott John után.

- Ez meg ki?- kérdeztem Lilly-től.

- Ő Chris! John legfiatalabb fia- mondta és bement Desperado-hoz.

- Hány fia van?- kérdeztem miközben a gyönyör andalúzt simogattam.

- Három. Will a legidősebb, 21 éves. Peter a középső 15 éves, és az osztály társam. Chris a legfiatalabb, 14 éves- magyarázta Lilly, miközben nyergelte Desperado-t.

- Hát…gondolom mind jó lovasok-

- Azok! Legalábbis én csak 1 hónapja jöttem át ide lovagolni, de mióta láttam őket lovagolni…száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ők a legjobbak- mire befejezte a mondani valóját, addigra a lova tökéletesen lovaglásra készen állt.

John és Chris vissza jöttek hozzánk.

Chris fekete lovaglónadrágot viselt és egy lila pólót.

- Kösz- mondta, majd átvette a lovát.

- Nincs mit- mondtam, majd be mentem a lovam bokszába, hogy felrakjam rá a kantárt.

Chris is elment a lovával együtt, mire végeztem.

John hozott egy nyerget és felrakta Colorado-ra, aki meglehetően nyugodt volt, hogy idegen nyergeli.

- Kengyel hosszt állítsd be, míg én megnézem Lilly nyergelését!- adta ki a parancsot John.

Mikor mind a ketten elkészültünk, felkaptuk a kobakot a fejünkre és kivezettük a lovainkat az egyik lovaglókarámba.

Jó nagy volt. Biztos voltam benne, hogy kényelmesen lehet vágtázni itt.

- Jól van hölgyeim! Osztályba lovaglunk! Melegítsenek be!- adta a parancsokat John.

Lilly-vel eligazodtunk. Egyikőnk a pálya egyik végén a másikunk a pálya másik végén lovagolt mindig.

Nagyon jó volt a mai lovaglásunk. Vágtáztunk is sokat, meg díjlovagoltunk is egy keveset.

A másfél órás lovaglás után, alig álltam meg a lábamon. Fáradtan csutakoltam Colorado-t is.

- Már tudod, hogy kivel leszel egy szobában?- kérdeztem Lilly, mikor keresni indultunk John-t.

- Nem, sajnos még nem. De hagy már az iskolával!- szidott le Lilly.

- Jól van na!- forgattam a szemeim.

- Szerintem a pályán van kin- fordult meg Lilly.

- Ki?- zavarodtam össze.

- John! Szerinted kit keresünk?!- morgott.

Lilly nem szokott igazán mérges lenni vagy forrófejű, de most nagyon nem tetszet neki valami.

Ki mentünk a pályára. John télleg ott volt, de nem egyedül. Egy lány ugratott éppen egy magyar sportlón.
- Ki ő?- kérdeztem John-tól, mikor leültem mellé a fűbe.

- Ő Bianca, a legjobb tanítványaim egyike- mosolygott büszkén.

A lány szőkés-barna haja lófarokba volt kötve és kicsit mosolygott is, mikor egy akadályt átugratott.

- Tehetséges!- mondtam elismerően.

- Igen, az. A lova, Lady a legjobb ugró ló a lovardában- mondta büszkén John.

- Amy, itt vannak a szüleid!- biccentett a lovarda ajtaja felé Lilly.

Megfordultam és láttam anyut, ahogy büszkén végig mér minket. Gondolom örül, hogy jó kedvem van.

Apu a nyergemet hozta és a dobozomat, amiben Colorado ló ápoló szerei voltak.

- Megyek segítek apádnak bevinni a nyerget, addig beszélgessetek!-mondta John, majd elment a szüleimmel.

John-nal megbeszéltük, hogy holnap évnyitó után lejövünk lovagolni, majd elindultunk.

A csomagtartó tele volt bőrönddel. Nem értettem anyu mért rak be ennyi ruhát, hisz úgy is három hónap múlva megyek haza és nem egy év múlva.

Út közben átöltöztem gyorsan, hogy normálisan nézzek ki, majd vártam, hogy megérkezzünk végre.

1. fejezet

Álmomban sem gondoltam volna, hogy gyökerestül megváltozik az életem, mikor kivezettem a lovamat a Preisoni lovas iskolából.
Szívesen maradtam volna itt, mert itt tanultam meg lovagolni és itt találkoztam Lilly-vel is.
Erősnek akartam látszódni, ahogy szomorú búcsút veszek az egykori lovas oktatómtól és lovammal, Colorado-val elhajtók utoljára a jól meg szokodt úton.

Egyedül az vigasztalt, hogy Lilly is lovardát várt, lovával Desperado-val. Szerencsémre egy helyen fogunk ismét lovagolni.

Két nap múlva kezdem első évemet a Hensontoni gimnáziumban. Lilly is tanult, már egy éve.

Kollégiumban fogok lakni mostantól, messze Preison-tól.

Anyuék megbeszélték az igazgatónővel, hogy szabad kijárásom legyen a lovardába, ahol én és Lilly lova lesz.

A bő egy órás úton meg sem szólaltam igazán, inkább csak bánatosan bámultam ki a szélvédőn.

Nagyon meleg volt a kocsiban ezért lehúztam az ablakot, hogy egy kis friss levegő jöjjön be.

A hajam nagyon kócos lett a húzat miatt. Normális esetben, tükör és fésű után kapkodtam volna, hogy helyre hozzam a frizurám. De most túlságosan rossz hangulatban voltam ehhez.

Félúton megálltunk egy benzinkútnál. Míg apu tankolt, addig én hátra mentem Colorado-hoz, hogy megnézem jól van-e.

Feszülten nézet rám. Mindig is utált ló szállítóban lenni.

- Nyugi lovacskám!- pusziltam meg az orrát.

Egy nagyot prüszkölt mikor vissza szálltam az autóba és újból elindultunk.

Anyuék az út hátra lévő idejében, próbáltak viccekkel szórakoztatni. Nem sok sikerrel jártak, mert éppen csak mosolyt erőltettem az arcomra.

- Jól vagy kicsim?- kérdezte anyám, mikor belátta, hogy most annyira szörnyű hangulatban vagyok, hogy még ő sem tud segíteni rajtam.

- Persze anyu!- csikartam ki magamból, nagy nehezem.

Szerencsémre anya nem erőltette a beszélgetést tovább.

Hamarosan megérkeztünk Hensontonba. Elképesztően gyönyörű város volt. Minden a rendet sugározta. Kicsi félelmet éreztem. Féltem, hogy nem fogom megállni a helyem, ebben az új világban.

Az iskolától egy utcányira volt a lovarda.

Mikor megállt a motor a parkolóban, akkor a szüleim megkeresték az új lovas oktatom, míg én ki vezettem Coloradot a ló szállítóból.

Idegesen szaglászta a levegőt. Gondolom neki sem valami kellemes egy idegen környezetben lenni.

- Amy?- szolt rám egy hang.

Felkaptam a fejem és megpillantottam egy szőke hajú, kék szemű fiút. Fehér lovaglónadrágban, fekete pólóban és csizmában volt. Nagyon helyes volt és a napsütés a mosolyát kiemelte, ami szívdöglesztő volt.

-Jézusom! Ha ez a fiú itt lesz, akkor hamar megszeretem ezt a helyet!-gondoltam magamban,

- Én vagyok az- hebegtem zavaromban.

-Klasz! Én Will vagyok. John fia. - mosolygott boldogan- Gyere! Vigyük be a lovad a bokszba-

-Rendben- motyogtam halkan.

Elindultunk befelé, az istállóba. A lovarda gyönyörű volt. Modern és szolid, egyben.

-Hogy hívják a lovadat?- törte meg a csendet, mikor beléptünk az istállóba.

-Colorado- paskoltam meg lovam nyakát- Egy jó vérvonalú andalúz - dicsekedtem.

- Gyönyörű állat- nézett végig pej lovamon.

-Ööö…és neked van lovad?- próbáltam kommunikálni, ami most eléggé nehéznek tűnt.

- Természetesen van. Egy angol telivér. Amadeus a neve. Galopp ló- lelkesedet.

- Már alig várom, hogy lássam- mondtam.

Eltolta Will az ajtót, mire én bevezettem a lovamat az új bokszba, aminek az ajtaján már ott, hogy: Colorado.

-Amy!- kiáltott egy ismerős hang.

Megfordultam és Lilly-t láttam belépni a bokszba.

- Lilly? Hát te?- kérdeztem boldogan, majd megöleltem.

- Hello Lilly! Chris holvan?- kérdezte Will, Lilly-t.

- Stella-val gyakorol a tengerparton- mondta Lilly.

- Akkor utána megyek!- jelentette ki Will, majd ki viharzott a bokszból.

Lilly kérdően nézet rám, ami kicsit idegesítet.

- Mi az?- követeltem rosszalóan.

- Semmi,csak furcsa, hogy nem vettél észre, mert tudod pont a szomszéd bokszban voltam- nézett rám szúrosan.

- És?- próbáltam nem foglalkozni vele.

- Vagy akkor csinálod ezt, mikor nagyon bele vagy zúgva egy fiúba, vagy megint korán keltél!- gondolkodott a lehetőségek között.

- Korán keltem! Legalábbis nekem 6 óra nagyon korán!!! Szóval ne fárassz- próbáltam a legjobb póker arcomat felvenni.

- Ahha…na mindegy!-mondta, nem igen meg győzve- Gyere! Keressük meg a szüleid!- húzott ki a bokszból.

Colorado-t nem igazán zavarta a futkározásunk, mert igen megkedvelte az itteni szénát, így nyugodtam hagytam ott.