Fehér lovaglónadrág,ing és fekete csizma. Szorosan összefont haj... egészen úgy néztem ki, mint azok a nagy lovasok, akiket az újságból csodáltam... Melissa is bemutatózott, ami számára teljesen új volt, így az izgalomtól keveset aludt este és reggel kicsit szét volt esve. Felkutatta az egész szobát, hogy megtalálja a telefonját és szitkozódva próbálta ő is befonni a haját, kevés sikerrel. Mosolyogva leültettem az ágyra majd kezembe vettem a fésűt és szépen befontam a haját. Amint végeztem hálásan a szemembe nézet és megköszönte. Letettem a fésűt, mire sajgó fájdalom kúszott végig az egész karomon, ahol tegnap Colorado véletlen megsebesített.
- Nagyon szívesen!- mosolyogta rá, amiből egy grimasz lett a fájó karom miatt.
- Jól vagy? Olyan sápadtnak tűnsz!- kémlelgette az arcom Melissa.
- Persze, csak kicsit izgulok..- motyogtam, ami nem is volt füllentés, hisz tényleg izgultam, hogy mit fogok kezdeni magammal ilyen kézzel.
Bementem a fürdőbe és óvatosan felhúztam az ingem ujját. Kissé megköhentett a látvány... nagyon csúnya volt a kezem. Zöld és a lila minden árnyalata felfedezhető volt a karomon, ahol meg rúgott a ló. Egész este borogattam és felkeltem többször is, hogy újat tegyek fel a sebre, de úgy tűnik nem sokat használt egy este.
Elgondolkozva néztem bele a tükörbe. Most még is mit csináljak? Megfogtam a fogkefém és felemeltem, majd sziszegve a fájdalomtól, engedtem, hogy kiessen a kezemből. Így nem tudom majd megtartani az ostort... Jézusom, ez azt jelenti, hogy nem bemutatózhatók? Azt nem! nem adom meg Brendynek ezt az örömöt.... inkább esek össze a fájdalomtól, minthogy meghátráljak! Gyorsan a táskámhoz siettem, ami a mosdó melletti kis szekrényen pihent. Rövid kutakodás után megtaláltam a fehér dobozkát, amire nagy betűkel rá volt írva: FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ. Gyorsan kivettem két tablettát és egy pohár víz kíséretével lenyeltem. Ha ez nem segít rajtam, akkor semmi sem!
Egy óra múlva már a bokszok között álltam, ahogy mindeni és figyelmesen követtem John minden szavát.
- Keményen dolgoztunk az elmúlt pár hónapban, így megígérem, hogy egész ünnepek alatt és január elején csak laza edzések, izgalmas terepek és karácsonyi túrák lesznek!- jelentette ki John vigyorogva. Mosolyogva összenéztünk, majd tekintetünket ismét Johnra emeltük- Mindenki nagyon ügyes és büszkék vagyok rátok! most pedig tegyük fel a lovakat a lószállítóra és mutassuk meg ezeknek a városi embereknek, hogy mit tudunk!- csapta össze a kezét, mire mindenki elfoglalta a helyét a lova mellett és egyesével kivezetgettük a gyönyörű állatokat. Colorado párszor megtorpant és megpróbált vissza lépkedni, miközben vezettem fel a lószálíróra, de végül sikerült feltessékelni.
Beültünk az autókba, majd egészen Green Hitsig hajtottunk, az ottani kis karácsony vásárhoz. A vásár mellet leparkoltunk és elrendeztük a lovakat. Még volt pár órán a kezdésig, így kaptunk egy kis időt nézelődni. Chris egyből mellettem termet és megfogta hideg kezével az enyémet, majd egy puszit nyomot az arcomra.
- Körbe nézünk szépségem?- kérdezte azzal az ellenállhatatlan féloldalas mosollyal az arcán.
- Talán nem bánja a barátom - vigyorogtam.
- Hm... szerencsés alak!- nevetett fel Chris.
- Szerintem is!
Chris megrázta a fejét nevetve, majd óda hajolt és megcsókolt. Annyira szeretem a közelségét, hogy az szinte már büntetendő volt... Egymásba karolva indultunk a vásár felé, ahol nevetgélve nézelődtünk, miközben játékosan egymást cukkoltuk. Hamarosan anyu is megérkeztek, mire boldogan megöleltük egymást.
- Annyira örülök kincsem! Nagyon hiányoztál!- szorított magához anyu.
- Te is nekem!- viszonoztam az ölelést.
- Apu hol van?- kérdeztem, mire anyu kissé elkomorult- Valami baj van? Ugye jól van?
- Persze kincsem, de édesapád nem tudott eljönni, mert... fontos munkahelyi ügye akadt!- mondta anyu, nem túl meggyőzően. Nem is tettem nagy jelentőséget anyu furcsa viselkedésére, inkább elkezdtem csacsogni az iskoláról. Chris egy percig sem engedett el, ha még is, akkor anyu kezdet el ölelgetni vagy hasonló, mint a szeretet hiányosok, esküszöm...
Hamarosan vissza tértünk a lovaink mellé és elkezdtük őket felkészíteni. Szívesen fontam be Colorado farkát bármikor, kivéve most. Szörnyen fájt ismét a karom. Eddig tartott a fájdalomcsillapító hatása.
Will észrevette, hogy valami baj van, ezért oda jött és halkan faggatni kezdet.
- Mi a baj? Összevesztetek az öcsémmel megint?- kérdezte.
- Nincs semmi baj!- vágtam rá, miközben gumiztam a ló sörényét.
- Hát akkor?-meredt rám kérdő tekintettel.
Nemet intettem, majd hirtelen túlságosan is kapkodva felemeltem a kezem, mire egy hangos szisszenés hagyta el az ajkaim. Will egyből rájött és óvatosan megfogta a kezem és felhajtotta az ingem ujját. Fél percig összevont szemöldökkel nézte a csúnya sebet, majd felpillantott.
- Ez nagyon ronda Amy! Ezt sürgősen meg kell néznie egy orvosnak!- mondta keményen.
- Majd megnézi a bemutató után valaki!- makacskodtam, majd vissza húztam az ingujjat.
- Arról szó sem lehet! Szólok apámnak azonnal!- mondta, majd indult is.
- Will, várj!- kiáltottam utána kétségbe esetten, de ő nem fordult vissza, egyenesen John fel tartott.
A kezembe temettem az arcomat és gondolkodni kezdtem remegő gyomorral. Nem hagyom, hogy egy ilyen kis butaság miatt, ne tudjak ma bemutatózni! Ezt nem íróm Brendy öröm számlájára! Nem!!
És amint kinyitottam a szemem az a bizonyos nem kívánatos személy állt előttem elégedett, gúnyos mosollyal. Brendy...
- Sok sikert szeretnék kíváni drágám!-gúnyolódott- Mert amilyen két bal kezes vagy, nem hinném, hogy sokra viszed ezen a pályán, főleg, mert ez az én pályám!
Szörnyen ideges voltam. Nem elég, hogy ki kell hagynom ezt az átkozott bemutatózást, még ez a hülye liba is itt teszi nekem magát.
- Tudod mit Brendy! Nagyon unlak már! Tégy egy szívességet és húzz innen!- mondtam dühösen. Sajnos Chris is meghallotta ezt és felvont szemöldökkel lépet oda mellém.
- Mi a baj Amy?-kérdezte Chris rosszallóan felém pillantva.
- Az, hogy a drága unokatestvéredből elegem van!- próbáltam kevésbé feldúltan kimondani.
- Amy, nem értem mi a bajod velem, de tényleg!-nézett ártatlanul Brendy... mintha ő lenne a sértet. Hihetetlen ez a nő.-Én csak sok szerencsét kívántam, erre egyből nekem estél...
- Na ne! Te mindent mondtál, csak nem szerencsét kívántál!- kértem ki magamnak, de ahogy Chrissre pillantottam, egyből tudtam, hogy elvesztettem ezt a mentett. Vagy talán az egész harcot? Chirs sose fog már mellettem kiállni?!
Hirtelen megjelent Will az apjával és nem tudtam semmit tenni már... John megfogta a kezem és felhajtotta az ingem ujját, mire mindenki a sérülésemet kezdte el vizsgálgatni. Én pedig tejes káosszal a fejemben vártam John ítéletét...
