Másnapra Lilly csúnyán megfázott. Az orvos egy hétre kiírta. Sajnos még lovagolni sem tudót jönni, így életemben egyszer egyedül kellett végig sétálnom Hensonton utcáin. Aznap szomorkás idő volt. Bevolt borulva az ég és esett az eső.
A lovardába belépve, John állt elém.
- Amy, sajnos van egy szörnyű hírem!- mondta.
- Mi az? Valami baj? Coloradonak baja esett?- kezdtem rosszallóan.
- Sajnos igen. Colorado lesántult. Az orvos szerint, nem ajánlatos most vele indulni a versenyen, mert csak fájdalmat okoznánk vele neki- mondta Jonh. Pár pillanatig némán néztem rá. Nem tudtam elhinni amit hallok. Nem indulhatok a versenyen, amire annyit készültem, és amiért annyi hosszú nehéz edzést végig küszködtem. A legrosszabb viszont az, hogy Colorado lesántult. Szegény kicsi lovam! Késztetést éreztem, hogy azonnal magamhoz öleljem selymes pej nyakát.
Szó nélkül ott hagytam Johnt, majd lovam boksza felé igyekeztem. Félve pillantottam be. Colorado a boksz közepén feküdt és szénát rágcsált. Jobb első lába bevolt fáslizva. Oda bújtam hozzá és könnyes szemekkel megöleltem.
- Jaj pacikám! Ugye jól vagy? Sajnálom…- súgtam a fülébe. Colorado a figyelmesen hallgatott.
- Amy van még egy lehetőség, hogy indulj! Bár ez először lehet barátságtalan lesz, de gondold végig! Colorado nélkül is indulhatsz a versenyen, más ló nyergében! A fiamnak van egy öreg ugró lova, ha felkészülsz vele és elindulsz, az mind a kettőtöknek csak jó lesz!
- Nem tudom…- mondtam zavarodottan.
- Tudod mit! Lovagolj egyet a lovon, és utána dönts! Zeusz a neve. Peter majd bemutat neki és segít a lovaglásban. Régen ő versenyzett rajta, így bármi van, csak kérdezd őt!- mondta, majd kihajolt a folyosóra – Peter, gyere ide!- kiáltotta, majd visszafordult felém.
Perceken belül egy magas világosbarna hajú srác jött be. Vékony arca volt és Sötétbarna szemei. Nagyon hasonlított Johnra. A másik kettő fiú, inkább az anyukra…
- Tessék?- kérdezte a fiú Coloradot nézve.
- Zeuszon lovagol egyet Amy, segíts neki mindenben. Ugye meg lesztek nélkülem?- kérdezte John a fiától.
- Aham- bólintott a fiú.
- Rendben. Bármi baj van, kiáltsatok, itt lesz az istállóban Will is- mondta John. Megveregette Peter vállát, majd kiment a bokszból.
- Hello, én Peter vagyok!- nyújtót, kezet nekem a fiú.
- Szia. Amy- fogadtam el a kézfogást.
- Gyere, megmutatom Zeuszt!- mondta és kisétált a bokszból. Felálltam és én is utána eredtem. A lovarda másik végében volt Zeusz. Egy fekete holsteini herélt. Volt egy aranyos kis hóka a fején. Barátságos állat volt. Simogatgattam, míg Peter elment pár keféért, amivel lecsutakolhassuk. Perceken belül meg is érkezet és elkezdtük tisztogatni.
- Milyen Zeusz?- kérdeztem megtörve a csendet.
- Nagyon kezelhető. Bármit megtesz, amit csak akarsz. Régen ő volt a legjobb ugró ló a lovardában, de megöregedet, így már csak iskola lóként munkálkodik. Zeusz egy nagyon jó ló és mindent meg fog tenni, hogy nyerjetek-, mondta Peter.
Elgondolkodtam. Peter nagyon szeretheti Zeuszt. És olyan érzésem van, hogy nem lelkesedik azért, hogy a lova csak iskola ló legyen, de nem tud mit tenni. Én sem lennék oda azért, hogy az eredményes versenylovam öreg korára a kezdők rossz szokásait szenvedje át. Ezt azért mondom csak, mert én is voltam régen kezdő lovas és csak később tudtam meg, hogy sokszor, ahogy lovagoltam fájdalmat okoztam a lónak.
Felnyergeltük Zeuszt és kivezettem a fedelesbe. Itt még nem lovagoltam. Nagy volt és szép.
Felültem Zeusz hátára. Megfogtam rendesen a szárat és megböktem az oldalát. Zeusz egyből sebeses kezdet lépkedni. Érzékeny volt. Ez a versenylovaknál szerintem jó volt, mert kis jelzéseket kell csak adni a lónak, hogy teszi azt, amit kell.
Nem csak az oldala, de a szája is érzékeny volt. Szeretem ilyen lovakon lovagolni.
Coloradonak nem volt puha szája. Az előző gazdája sok rossz szokást bele is nevelte. Kemény dolog volt a legnagyobb hibákat kijavítani.
Elkezdtem ügetni. Először könnyű, majd tanügetést. Nyújtottam, rövidítettem, oldalaztam. Mikor bemelegedet Zeusz, elkezdtem vágtázni vele. Hihetetlen jó vágtája volt, még Coloradoé sem volt ilyen kényelmes.
Egy jó óra múlva leszállt Zeuszról.
- Ügyes vagy!- mondta Peter.
- Köszi, de inkább Zeusz aki ügyes!- paskoltam meg a lovat.
- Hogy döntöttél? Elindulsz vele?- kérdezte.
Kellett egy percgondolkodás. Colorado nélkül nem szívesen akarok elindulni. De Colorado sem akarná, hogy miatta ne induljak, és itt van Zeusz, aki olyan jó ló. Megtiszteltetés lenne egy ilyen jó lovon lovagolni…
- Igen- mondtam ki végül. Peter elmosolyodót.
- Segítek felkészülni! Holnap is jössz ugye?- kérdezte vidáman.
- Persze. Van egy hetünk a versenyig! Bele kell húznom!
- Segítek!- ismételte meg megint Peter.
John nagyon örült a döntésemnek. Lecsutakoltam Coloradot, ahol tudtam. Fekvő lovat nehéz tisztogatni.
Később felültem megint Zeuszra. Most már ugrattunk is. Jól ment neki. Will is megnézte a lovaglásom. Zavarban is voltam miatta.
Peterel letisztogattuk Zeuszt és közben beszélgettünk. Jól elvoltunk. Rendes fiúnak tűnt.
Megbeszéltük, hogy holnap suli után egyből kezdjük az edzést, amit már izgatottan vártam.
Este a koleszban mindent elmondtam Lillynek, aki nem igazán tudott figyelni rám, mert nagyon rosszul volt, így inkább hagytam, piheni…
1 megjegyzés:
Nagyon-nagyon-nagyon jó lett!
Megjegyzés küldése