Hetek teltek el. Egyre jobban ment a lovaglás. Azt hittem minden alapot tudok, aztán ki derült, hogy vannak hiányosságok. Pár hét elegendő volt a hibák illetve az új gyakorlatok megtanulásához. Izgatottan vártam már a hétvégét. Egyrészt vége a sulinak, másrészt az első versenyem. Szívesebben maradtam volna itt egész őszi szünetben és lovagolgatnák, de nem bánthatom meg anyukat, na meg Helooween is ott lesz szünetben.
Chris kitartóan próbál kedvemre tenni. Aranyos… olyan, mint egy kis kutya. Ha teheti, akkor egész állónap a nyomomban koslat. De előnye is van, hisz ha dolgozok, akkor legalább rá hagyhatom a munka felét.
A verseny előtti héten egy rövid edzés után Lilly és én kimentünk terepre, hogy kicsit szabadon galoppozhassanak a lovak. Christ csak úgy tudtam leállítani arról, hogy velünk tartson, hogy majd kimegyek vele külön máskor.
Kivezettük az ugrópályáról a lovakat és lépésben elindultunk az erdő felé. Hosszúszárat engedtünk a lovaknak, had fúják ki magukat. Közben Lillyvel beszélgettünk.
- Heloweenkor átjössz aludni?- kérdeztem vigyorogva.
- Helooween -> veled egy szobába = kivan zárva!!- nevetet.
- Mert? Ezt ki kérem magamnak!- színleltem a sértődöttet.
- Sajnálom Amy!- mondta félvállról.
- Kérlek, szépen gyere át! Mert, ha nem csúnyán nézek!- emeltem fel figyelmeztetően az újam.
- Nézzél….na jó átmegyek, de akkor hagyjál aludni!
- Rendben! De akkor egész este Vámpírnaplókat és egyéb misztikus hülyegégéket nézünk!- mosolyogtam.
- Na ez legalább jól hangzik! Amúgy meg tudtad, hogy anyuék összebeszéltek?- nézet elgondolkodva maga elé.
- Nem… miért? Mit beszéltek össze?
- Hát azt, hogy őszszüneten az előző lovardánkba kell visszalátogatnunk.
- Ezt nekem is mondta anya, de azt hittem csak engem piszkál ezzel. De én nem igazán szeretnék visszalátogatni. Imádtam azt a helyet én ne akartam elmenni onnét, de muszáj volt. Most visszamenni meg nem akarok megint, mert annál nehezebb lenne megint otthagyni…
- Én is ezt mondtam anyunak, de ő neki meg győződése, hogy nagyon jó lesz, ha elmegyünk!- forgatta a szemeit.
- Még csodálkozol? Ők a szüleink! Furcsa lények, amik mindig tudják neked mi a jó…vagyis azt hiszik, hogy tudják-, mondtam színpadiasan.
- Bocsi Amy, de nem áll jól neked az okoskodás- nevetet Lilly.
- Hát… nem lehetek én is mindenben jó!- mosolyogtam.
- Mindenben?- nevetet.
- Na jó, szinte mindenben béna vagyok, de amit tudok, azt jól tudom, mint például a vágtázást!- nevettem.
- Na persze…- mondta, majd rövidítet a száron, és oldalba rúgta Desperadot.
- Héé! Arról nem volt szó, hogy versenyezünk is!- mondtam, miközben rövidítettem a száron és vágtába ugrasztattam Coloradot. Pár perc alatt utol értem Lilly. Egy nagy rétre lukadtunk, ki ahol kedvünk szerint versenyezhetünk. A lovaink nagyon gyorsan galoppoztak, bár Colorado egy orrnyival vezetet. Hamar átszeltük a rétet, majd a tengerpartra értünk ki. Ott tovább vágtáztunk, bár már nem olyan gyorsan. Mikor már egyikünk sem bírta, lépésre fogtuk vissza a lovainkat és közvetlen a tengerparton, szinte már a vízben lépkedtek a lovaink.
- Menj galoppozni inkább!- mondta levegő után kapkodva Lilly.
- Jó is lenne… bár Colorado nem épen egy galopp ló alkatú paci. Ő az én ugró és díjlovagló szépségem. Amúgy is a galoppozásból már ki nőttem. Túl magam vagyok galopp zsokésnak-, magyaráztam.
- Akkor ott van még a távlovaglás. Ott is galoppoznak, bár ott inkább az számít, hogy mennyire tudod a lovad erejét beosztani-, mondta Lilly.
- Ami nekem nem az erősem, mint tudjuk-, nevettem.
- Hát nem, bár ki tudja…a lelked mélyén, az okos és mindenre kész Amy csak arra vár, hogy kibontakozhasson-, mondta színpadiasan.
- Arról tudnák, ha lenne benne egy olyan,,Amy”- mosolyogtam barátnőmre.
Beszélgetve haza ügetünk, majd nevetgélve leszerszámoztuk a lovakat. Elvégeztük minden kis munkát, majd elköszöntünk a többiektől. Chris kikísért minket, majd elindultunk a koleszba. Holnap ismét visszajövünk ide. Még egy hosszú hét van a versenyig… addig bármi megtörténhet.
1 megjegyzés:
Nagyon jó!!!!!!!!!
Imádtam!
Megjegyzés küldése